Erre egyébként kíváncsi voltam, de tipikusan amolyan "később letöltendő" filmnek ítéltem, mivel moziban a látványosabb, hangosabb filmeket szeretem megnézni, az életrajzi drámák - főleg ha alapvetően nem tudom megítélni, mennyire érdekel a sztori - jól mutatnak a laptop monitorján is, és ha nem ragad meg a film, akkor félbe is hagyhatom, mint ahogy leteszek egy könyvet.
A nézőtérre, ahogy szoktam, már 15 perccel a kezdés után ültem be, mivel kb. akkor szokták csak a trailereket kezdeni, addig csak reklámok mennek. De jellemzően a nézők nagy része már bent ül, és magamban mosolyogtam, amikor konstatáltam: én vagyok az egyetlen faszi a kb. 10-12 nézőből :)
Gondolom a pénztáros csaj is nevetett magában, hogy előtte az IP Menről kérdezgettem, mintha csak rejtegetni akarnám, hogy én igenis a transgenderes mozit akarom megnézni, csak túl szégyenlős vagyok ahhoz, hogy egyből erre kérjek jegyet.
Mint film:
Kiváló a rendezés, a színészvezetés, és a kiválasztott szereplők egtüttes hatása. A díszlet, jelmez fantasztikus!
Eddie Redmayne predesztinálva volt egy ilyesmi szerepre. Kisugárzása vagy "földönkívüli", vagy feminin, de semmiképp nem az a macsós, férfias jelenség a törékeny testével, és kb. egy olyan arcberendezéssel, hogy minimál sminkkel és egy parókával máris női szupermodellnek nézne ki. Mint Cillian Murphy, aki szintén tökéletes Kitten volt a Breakfast On Pluto c. filmben.
Alicia Vikander is méltán került a fősodorba, nem csak a szépségével. Kiválóan alakítja Gerdát, a férjét szívből szerető feleséget, aki mindenben támasz és cinkostárs, de közben erős, a maga céljait nem feladó nő, aki azzal küszködik, hogy a művésztársadalom még kevésbé volt nyitott a női festőművészekre (1926-ban indul a történet).
Lili kitörése Eimarból (aki szintén festő), azzal indul, hogy Gerda modellje nem ér rá, és a férjét kéri meg, húzzon harisnyát és balettcipőt, és üljön neki modellt, csak a lábak befejezéséig. Eimar szégenylősen veszi fel a pózt, zavartan teszi maga elé a tüllszoknyás ruhadarabot (lehet nem tüll, ennyire nem vagyok otthon a krosszdresszingben, nehogy azt higgyétek ;), és nem kezdi el azonnal megjátszani, hogy ő most - akár csak a játék kedvéért is - nő.
De mindkettejüknek megtetszik a játék, azaz Gerda bátorítja is később a férjét. Először csak arra, hogy akár fel is próbálhatná az ő selyem hálóingét, később pedig együtt találják ki, hogy egy társadalmi eseményre úgy menjenek el, hogy Eimar nőnek öltözve, Gerda unokatestéreként pózol. Na, ez annyira jól sikerül, hogy innen nincs visszaút. Nehezebb Eimarba visszatömni Lilit, mint egy decathlonos hálózsákot az eredeti zsákjába.
Ha már viszont így alakul, Gerda azzal teszi hasznossá a szituációt, hogy Lilit teszi meg kizárólagos modelljévé, és festőművészként ezzel akkora sikereket ér el, hogy nem csak Koppenhágában, de Párizsban is elismerik. A gond csak az, hogy a férjét teljesen elveszíti, azaz nem csak a szex marad el, de Eimar egy idő után nem is hajlandó férfinak öltözni.
Mindez mint valódi vívódás és konliktus kerül ábrázolásra, ahogy - gondolom - valójában megélték. Nyoma sincs semmi modern pózerkedésnek, mint pl. amit David Bowie, Iggy Pop, vagy Anthony Kiedis óta természetesnek veszünk (már aki, még mindig vannak alfahímek, akik sosem vennének fel egy szoknyát...) Leszámítva a modellkedés pillanatait, amikor Eimar/Lili azt mondja, Gerda hozta ki belőle a "ribit", de egyébként angolkisasszonyként viselkedik, és nem is keresi a szexuális kapcsolatot férfiakkal. Ő csupán a szépséget, az eleganciát, a finomságot nem tudja férfiként megélni, ezért válik rögeszméjévé, hogy ő voltaképpen nőnek született, férfi testbe.
Persze a korszellemnek megfelelően megpróbálják ebből kigyógyítani, de sikertelenül. Gerdát ez előbb frusztrálja, majd amikor belátja, hogy Eimar számára nincs visszaút, ő maga is támogatja a döntést, hogy férje egy akkoriban még nagyon kockázatos műtétnek vesse alá magát.
A filmet tele lehetett volna tűzdelni polgárpukkasztó jelenetekkel, és felesleges szexualitással, de Tom Hooper ehelyett egy mély, érzelmes drámát hozott ki a sztoriból, amit a huszas-, harmincas évek kulisszái és kosztümei kiválóan megtámogatnak. Mint filmdráma, csillagos ötös!
Mint "társadalmi üzenet":
Nyilván vannak a témában elfogadóbb és kifejezetten ellenséges kultúrák, pl. Hollandia vs. Oroszország. Ezzel együtt szerintem valamiféle általános egyensúly létezik, ha másként nem, hát mondjuk azzal, hogy egy orosznak már nem kell illegálisan diszidálnia, és kamion átalakított benzintankjában Finnországba szöknie, ha teszem azt arról álmodozik, hogy traviként róhassa az utcákat, annak veszélye nélkül, hogy a CSKA Moszkva ultrái zaklatni kezdjék.
Szóval azt gondolom, rengeteg mozgalom van, és minden mozgalomnak megvannak az ilyen ikonikus alakjai, és ha valakinek az életéről hollywoodi film készül, az várhatóan lendületet ad az aktivistáknak. És persze kinek-kinek más a prioritás, ezt is elfogadom. Nem lehet elég filmet készíteni a feminizmusról, hiszen pl. épp most is zaklatták a nőket Kölnben, szilveszterkor, az indiai vagy szaudi viszonyokról meg ne is beszéljünk! De szerintem a transgender movement, ha világméretű "problémaként" akarom valami rangsorban elhelyezni, akkor sehol sincs ahhoz képest, milyen szinten áll a gyerekmunka alkalmazása Dél-Kelet Ázsiában, vagy az erdőirtások Kongóban, vagy egyáltalán: rengeteg társadalmi igazságtalanság ellen, vagy a környezet pusztítása ellen harcoló aktivistát lehetne találni, akiknek életéből kiváló filmet lehetne készíteni, hogy a széles nézőközönség jobban odafigyeljen a kényes kérdésekre.
Egyes alakok lehetnek unalmasabbak, mint pl. E.F. Schumacher, aki egy közgazdászprofesszor volt, és "csak" azon fáradozott, hogy egy olyan modellt vezessünk be, ami megakadályozza a széles rétegek kizsigerelését. Unalmas, ugye? De pl. miért nem készítenek Gerald Durell életéről filmet?! Ő egy roppant vicces téma lehetne, azzal együtt, hogy amiért egész életében küzdött, az egyre nagyobb és nagyobb probléma. És így mindenkit érint, melegeket, feministákat, transzneműeket épp úgy, mint az arab fundamentalistákat, a nácikat és a Wall Street brókereit, merhogy élhető környezetre, és biodiverzitásra valamilyen érdekes oknál fogva mindenkinek szüksége van!
Egy kis saját eszmefuttatás, miért is jobb választás a transzneműek problémáit reflektorfénybe helyezni, mint pl. a környezetvédőkét. Az utóbbi - ha a dolgok mélyére nézünk - mindig oda lyukad ki kb. hogy a fogyasztást mérsékelni kellene. Ez nem jó a gazdaságnak, mondják az "okosok"... Tabu. Aki viszont férfiként nővé szeretne válni, azzal kezdi, hogy magára veszi az összes női klisét, nem csak a mozdulatokat, de a szépségipar arzenálját, arról nem is beszélve, hogy egyik általános elfoglaltság a minden szükségleteket nélkülöző "shopping" habitus, azaz ha be akarok illeszkedni a női társadalomba manapság, nem valószínű, hogy azzal teszem ezt, hogy leülök zoknit stoppolni, hanem a plázákban lógok a szőrtelenítés és műkörömépítés között. Gazdasági szempontból ez jó, ezt érdemes bátorítani!!!
Hát tessék: a sorok mögött megbújó üzenet:
"Nem találod a helyed fiam? Úgy érzed, talán nőként jobban éreznéd magad? Semmi baj, hagyd is ki a pszichológust, aki esetleg rávilágítana, hogy csak unatkozol, vagy egész máshol találhatnád a megoldást! Nem kell! Gyűjts össze pár millát, és átműtünk nőnek, onnantól kezdve pedig senki más nem lesz a hibás, csak azok az ősemberek, akik majd rossz szemmel néznek rád, amikor túlsminkelve, túl magas sarkú cipőben túlriszálod a segged a körúton, mert te csak végre felszabadultan élvezed a "nőiességed"! Megoldjuk neked, csak pénz kérdése!"
Miért merem ezt így kikezdeni, anélkül, hogy lenácizzanak?!
Gyerekkoromban is hallottam már párszor: "fiam, neked lánynak kellett volna születni"... A matchbox autókat még én is éppúgy szerettem, mint a többi srác, de csak azokat, amik szépek voltak, és mai napig semmilyen szinten nem érdekel egy autó teljesítménye, vagy egyéb műszaki adatai, kizárólag a formatervezése. A sorkatonai szolgálattól rettegtem, és hálistennek megúsztam. Kamaszkoromban a hippikultúra vonzott, és pl. konkrétan megkértem anyámat, hogy egy régi függönyünkből (valami nagy virágmintákkal) varrjon nekem egy amolyan poncsó-szerűséget, amikor a '94-es Sziget Fesztiválra mentem. Egy olyan térdnadrágom is volt, amit simán szoknyanadrágnak lehetett nevezni, de a Grunge Rock éveiben az ilyesmi nem volt annyira feltűnő :) Szeretem az ékszereket is, de ezt nem gondolom, hogy nőies téma lenne. Mostanában pl. mezei lustaságból nem hordok sem karkörtőt, sem gyűrűt, sem nyakláncot. Viszont hordok pl. (kizárólag a szobámban) hálóinget :P
Szóval, ne bántsuk őket! Egyértelmű! Nincs semmi baj azzal, hogy valakinek jobban bizsereg a Jin, mint a Jang. Ahogy megszoktuk, hogy a nők hordhatnak nadrágot (100 éve még elég extrém volt), megszokhatnánk, hogy a pasik hordhassanak szoknyát, és ne csak akkor, ha ez igazából kilt, azaz a skót népviselet, hanem bármilyen formában. Ez lehet ízléses, vagy ízléstelen is, az már egy teljesen másik történet. Tulajdonképpen magam inkább oda sorolom, aki valami ókori civilizációból hozta magával a preferenciáit, azaz lenge tógában, tunikában, karperecekkel és nyakláncokkal érezné jobban magát, mint egy szűk szabású nadrágban, ingben, nyakkendőben, vagy akár abban a förmedvényben, ami a mai magyar "nemzeti oldal" kedvenc viselete, az az unalmas, fekete, sulytásos mente, vagy miafaszom! (Járnának inkább csikósgatyában és tulipánokkal kihímzett subában, teljesen elfogadnám a nemzeti értékeket! ;)
Nem is kell "lebuzizni" azt, aki picit hajlik a nőiességre, hiszen mégcsak nem is feltétlenül biszexuális az illető, de lehet akár az, viszont nem homoszexuális. Nem vagyok szakértő, de úgy gondolom, a lényege a dolognak az, hogy a melegek pasiként akarnak pasikkal szexelni, azaz egy női viselet nem feltétlen csigázza fel őket. Véleményem szerint elég jelentős hányada az ilyen "buzizóknak" látens homoszexuális, csak olyan erős benne az elfojtás, hogy negatív kivetítésben jelenik meg. (Főleg, ha ők maguk nem is valami férfias jelenségek...) Sajnálom az ilyet, de talán a szánom méginkább helyes kifejezés, hiszen szánalmasan tudnak nyilatkozni...
DE!
(Mindig van egy de, enélkül nem szoktam "tollat ragadni"....)
Van egy nagyon fontos mondat a filmben, ami az időzített bombán a vekker:
Nem teszem idézőjelbe, mert nem emlékszem rá szóról szóra, de Lili szájából hangzik el a vége felé, hogy a doktor úr csak helyrehozza azt, amit a természet elrontott.
Namost, szerintem ez az emberi arrogancia iskolapéldája, amikor nekünk valami nem klappol, akkor egyrészt fogjuk rá Istenre, vagy a Természetre, másrészt keressünk egy istenkomplexussal rendelkező tudóst (vagy orvost), aki majd "helyrehozza" a dolgokat. Értem én, hogy szar lehet, ha belül más nemű vagy, mint amilyen bőrbe születtél, de talán nincs ez véletlenül, és talán le kellene élni az életed, úgy, ahogy vagy. Főleg, ha senki nem üldöz, nem fenyegetnek koncentrációs táborral vagy nyilvános megkövezéssel, és még arra is telik, hogy amúgy flancolhass a női ruhákban, csak épp a bugyi nem áll olyan jól... Nem vagyok híve a teljes alázatnak, mint pl. ahogy az indiai kasztrendszerben simán elfogadták (vagy teszik még ma is sokan talán), hogy van aki koldusnak születik, van aki maharadzsának, és így van rendjén, nem kell semmilyen szinten beavatkozni. Itt megint csak azt szeretném kiemelni, hogy kurvára lehetne fontosabb aspektust is találni egy emberöltő alatt, mint az a potom kérdés, hogy pöcsöm van-e, vagy puncim!
Eimar pl. festőművész volt, és fókuszálhatta volna a frusztrációit a munkáiban. Vagy maradhatott volna titokzatos modell, és háziasszony Gerda mellett, támogatva őt a karrierjében. De nem konkrétan Eimarról akarok beszélni, hiszen nem olvastam a memoárját sem, nemhogy ismertem volna. Megint inkább csak a veszélyes társadalmi üzenetre akarok kitérni: ne adjuk már összezavarodott fiatalok szájába a szót, hogy mindenki hibás, a társadalomtól a valláson át a természetig, csak ők a megnemértett csodalények! Tudom, van ez a jelenség, hogy amikor én voltam 16 éves, akkor nekem kellett több szabadság, mint a szüleimnek, és most ezen a rendezőelven el kellene fogadnom, hogy a mai fiataloknak is több kell...
De most komolyan! Menjünk el addig a szintig, amíg arról kell majd parlamenti vitát folytatni, hogy milyen korhatárt szabjunk a fiataloknak, amikor saját felelősségre eldönthetik, milyen neműek szeretnének lenni? Esetleg még TB-támogatottá is tegyük, ha a pszichológus aláírja, hogy itt valóban egyértelmű "tévedés" történt, és a páciens sosem lesz képes teljes értékű életet élni, hacsak nemet nem vált? Azt hiszem elég részletesen ecseteltem, hogy semmi rossznak nemvagyok az elrontója, de azért - ahogy sokminden másban is - van egy határ, szerintem.
A Transgender Movement pedig nem igényel különösebb propagandát, terjed magától is. De ha ezzel vitatkozna is valaki, mert hát "gyűlölet áldozatai" a transzneműek még ma is, ha nem is verik meg őket, hát beszólnak, és ez már milyen kérem! 2016-ban, demokratikus országokban?! Na, értem, de hasonlítsuk már össze a szenvedők számát a fajsúlyosabb igazságtalanságok miatt szenvedők számával, és amíg azokban a témákban nem készül évente 5-6 mozifilm, addig én szerényen csendben maradnék...
Kis utógondolat, ami már abszolút nem kapcsolódik sem a filmhez, sem a transzneműség kérdéséhez:
Lehet a középen állás az új extremitás (Moderate is the new Radical) ?
Az ilyen "kényes" kérdésekben gyakran fekete vagy fehér mindenki véleménye, ha másért nem, hát azért, mert úgy gondolja: a "másik oldal" már túl messzire ment, ezért kénytelenek vagyunk mi is radikalizálódni, csak hogy ezzel billentsük helyre a dolgokat. A liberálisok azonnal védő szárnyaik alá vesznek mindenkit, akit a számuka nácinak, de jobb esetben csak ultrakonzervatívnak érzékelt oldalról megszólnak, vagy támadnak. (Jobb esetben az örök érv, hogy a "szeretet mindent megold", de ezen gyakran azt értik, hogy ha kiirtanánk mindent a másik oldalon, akkor végre semmi akadálya nem lenne az igazi szeretet totális elterjedésének...) A konzervatívok pedig ott is fertőt, Szodomát és Gomorát látnak, ahol voltaképp csak egy kis játékosság kerül a felszínre. (A fű a drog előszobája, és ha a fiam túl sokat fésüli a haját, biztos buzi lesz! meg stb....)
Amit megfigyeltem, azt nem szereti egyik oldal sem, ha valaki középről mer beszólni. Azt is jobban elviselik, ha homlokegyenest a másik oldalról érvel valaki, mert arra már megvannak az előregyártott, tudat alatt bebiflázott ellenérvek. Csak ne csitítson senki, ez egy olyan bokszmeccs, hogy nincs szükség bíróra, mert csak egy szabály van: csak egy maradhat életben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése