A Facebook betölt valami válogatást, milyen volt a 2013-as éved....
Hát, nem tudom hogy csinálják, nekem jobban néz ki, mint amilyennek éreztem...
Még úgy is, hogy nem tette be a Xerxes/Merkel viccecskémet, amin meg is sértődtem, hogy látszólag senkinek nem jött be, pedig én nagyon nevetgéltem magamban...
De a jó hír, hogy 2013 OVER :)
Mintha az elmúlt 5-6 évben a páros-páratlan éveknek lenne valami jelentősége.
Egyszer hopp, másszor kopp, vagy egy sima, egy fordított, ahogy tetszik... 2012 és 2010 határozottan jobban alakult, mint az azokat megelőző évek, bár az utolsó igazán jó évemig asszem 2008-ig kell visszamenni...
Most nem panaszkodom, okés?! De ez van...
Szóval a legnagyobb jóindulattal is csak azt tudnám elmondani, egy üresjárat volt.
"Kuplungozva csorogtam" az idő nagy részében, de már érzem, hogy a gázpedál felett viszket a talpam. Csak menjönk át 2014-be, mert babonás vagyok...
Másik, ami most eszembe jut, hogy nem azért szilveszterezek egyedül, mert egy morcos, antiszociális, cinizmus mögé bújkáló, de amúgy csak félénk, kertész-leszek-mert-ha-már-elpusztulavilág ember vagyok!
Nem! Ez csak az egyik ok... :)
Pont egy babonámat tesztelem. A fenti páros-páratlan sorminta valahogy azzal is összekapcsolódott, hogy elmentem-e társaságba szilveszterkor, vagy nem. És amikor otthon voltam egyedül, utána jobb lett az év...
Amúgy se vagyok ám annyira antiszociális, és most nem is fogom itt magam ebből a keresztmetszetből feltárni, de azért pár hangulatot feldobok az "ünnepekről".
Nem a legjobb kép, de itt pl. egy minimális alkohollal futtatott (szinte már kultúrház-gyerekzsúr) előarácsonyi partin karácsonyi süti-díszt dekorálok cukormázzal. Hát ezt se gondoltam volna magamról, mint ahogy korábban azt se, hogy idén amatőr színész is leszek. Ja, ez a gyerekzsúr nem kritika ám, sőt!!! Nagyon jó élmény volt, hogy nem kell mindig a pohár fenekére nézni, akárhányszor összeül pár ember.
Ez egy dublini magyar party volt, de mivel az igazat megvallva a díszítést hamar meguntam, illetve a nappaliban kényelmesebb volt ülni, mint a konyhában, így a rezidens dél-amerikaiakkal is összehaverkodtam, így visszamentem később egy másik "előkarira", ahol sushit tekertünk (meg picit mást is, hogy viccesebb legyen :). Na, sushit se csináltam még, ahhoz képest hogy japán étteremben is dolgoztam pár hónapig...
Hazafelé megint igazi dublini idő volt, hogy dombon lefelé is tekerni kellett a szél ellen, de újfent megtapasztaltam az egyik különbséget alkoholos és egyéb befolyásoltság között.
Spiccesen tekerni haza: "Bazmeg már meghallgattam vagy 4 számot, oszt még mindig csak itt járok?! Sosem érek haza, a kurva életbe!"
Viccesen tekerni haza: "Hú de hosszú volt ez a szám is... és már itt járok?! Hahahaha...."
Ajánlom ilyen alkalmakra Fedayi Pachát: Nekem bejött ;)
Aztán volt itt nálunk egy multi-kulti karácsony, 10 ember, 8 országból (csak egy ír), és a 9. nemzetiségnek Rejtő Jenő után szabadon a kaját be lehet számítani, mert leginkább valami közel-keleti boltból származott, holott senki sem jött onnan :) Gelly karácsonyi youtube playlist és csillagszórózás emlékeztetett arra, hogy azért kábé mikor is vagyunk...
A nyelvi akadályok sem voltak jelentősek, mint hajdanán a full lengyel lakótársaimmal 2005-ben, szóval jó volt alapvetően.
Amúgy meg?
Hogy szilveszterezek akkor?
Piciben (ott vagyok a hegy alatt a monumentális békaszobor mellett ;)
Meg gyíkkal:
Meg pl. rendeztem az ablakpárkányt is, miközben szimultán főztem.
Jakab Gyöngyi, itt üzenem, hogy ahogy Mark Gungor leírja a férfi és női agy működését, hát az nem mindenre igaz, mert pl. egyszerre csináltam a szobámban a növényezést, a 10 méterre és 3 ajtóra arrébb lévő konyhában a főzést, és közben persze lógtam a neten, és nem basztam el semmit.
Amennyire odakapott, annyi épp kell!
Ja, de amúgy Mark Gungor fasza, ha érdekel miért nem érted a másik nem képviselőit, van rá ez a magyarázat, ami félig tudomány, félig stand up comedy, és ha egy picit azért az elején bele is szivárog a pro-házasság vonal, merthogy a pasi amúgy lelkipásztor vagy micsoda, de ha ezzel nem akarsz azonosulni, pörgesd meg kb. az első 15 percet és nézd onnan:
És ezzel akkor pá-pá, 2013, búcsúnk is boldogít! :D :D :D
Ha nagyon rövidre akarnám fogni, akkor a következő értékelést adnám a Hobbit második részének:
- Díszlet-jelmez: ötös
- Akciójelenetek, amikben emberi teljesítmény van: ötös
- Egyéb akciójelentek (pl. CGI sárkány, ilyesmi): hármas
- Sztori: kettes alá
- Színészi teljesítmények: hármas
- Tolkien faktor: bocs, rajongók, de VAN BAJ!
Szóval épp nézhető, épp nem érzem azt, hogy elvettek volna 3 órát az életemből, de ha csak azon a technikai szinten lennénk még, ahol VHS szalagon láthatnám csak ismét, azaz tekergetni kell azokhoz a részekhez, amiket még valaha újra megnéznék, akkor már nem venném a fáradságot. (Mivel a technika már fejlettebb, még elképzelhető, hogy letöltöm egyszer, és megnézek kb. 20 percet a cirka 3 órás filmből, de ez a maximum...)
Már az is meglepő, hogy egyáltalán végig bírtam, de mondom, ez főleg a díszlet-jelmez alkotóinak köszönhető, a film vége felé, ahol a sárkányos részek dominálnak, már igencsak vakaróztam, és fészkelődtem.
Amúgy is teljesen nyilvánvaló, hogy egy ilyen nyúlfarknyi regényből trilógiát forgatni, az nem más, mint "nagyipari fejés", azaz a tehén akár bele is dögölhet, de az utolsó csepp tejet is kinyerjük belőle, mert Hollywood az már csak ilyen. Sikerül is nekik, mert Peter Jackson jó iparos (és amúgy hálistennek elfogy a Tolkien anyag, aztán rendezhet olyan filmeket is akár, mint pl. a Heavenly Creatures vagy a Lovely Bones.) Szóval, legalább ő képes úgy beállítani egy fantasy világot, mintha lenne benne fantázia... Ellentétben - szerintem - Tolkiennel, akinek igen szegényes képességei voltak, és nem ártott volna, ha egy ki önkritikát gyakorol, és minimum acid trip vagy magic mushroom hatása alatt próbálkozott volna egy mesevilágot felkarcolni, talán még képes is lettem volna elolvasni.
Merthogy, bocs, meg lehet kövezni, de a Tolkien - Hobbit kritikám csak annyiból áll, hogy pár oldal után olyan szarnak ítéltem, hogy az életem egy további percét sem voltam hajlandó rááldozni. (A Gyűrűk urának első kötetén átrágtam magam, ott adtam fel...)
De a film valamelyest igazol, azaz a gyermeteg (nem gyermeKI, az pozitív is lehet, lásd: C.S. Lewis) egyszerűség uralja a történetet.
Gyakorlatilag semmi nem történik!
Most már cirka 6 filmes óra telt el, ami alatt 12 törpe beinvesztált egy vállalkozásba, hogy visszamennek az ígéret földjére, ahol a gonosz sárkány ül a tőlük elorzott aranyon. (Hogy ez mekkora mennyiség, arra még visszatérek, mert ez egy baki önmagában véve!) Szóval ott a 12 figura, akik közül kb. 3-4 tekinthető szimpatikusnak, ha engem kérdeztek, így nem egy nagy élvezet figyelni őket, legszivesebben "kiszavaznám" azonnal a bagázs felét, mint pl. a Hunger Games első perceiben. De nem, bazmeg,ezeknek az se ártana, ha kénsavat innának bolondgombára, a csatában meg olyan májerek, hogy nem is érteni, anno hogy az istenbe veszítették el a kérdéses hegybe vájt birodalmukat holmi ork horda ellenében, holott az egész tolkien-i univerzumban az orkokat mindenki képes egy körömreszelővel miszlikbe aprítani, legyen az elf, törpe, vagy akár csak ember...
Szóval itt van ez a 12 antipatikus hős a plussz kettővel, akik Gandalf (ő jó srác, hagyjuk!) és Bilbó, aki megint csak egy ....... MI IS?! Kábé egy olyan potyautas, mint Arthur Dent a Galaxisban, csak Arthurnak volt némi humora. Meglepő, hogy ugyanaz a brit színész játsza mindkét karaktert? Szerintem nem. Arthurt sokkal jobban lehet szeretni, detszól...
Na, ez a 13-14 elindul, oszt megy.................
------..........--------.........
Közben néha megtudunk valamit valami sötét erőről, ami valami lepattant várromban van, de őszintén szólva túl sokat nem foglalkozik ezzel a sztori, kb. talán 5-7 %, a maradék 93-95% nagy része, hogy mennek, mennek, mennek, mint a Gyűrűk Urában. Néha belebotlanak némi ellenállásba, mint pl. goblinok, orkok, vagy most ebben a részben hatalmas pókok az erdőben, de persze egyiknek sem lesz semmi baja! Most komolyan! A tizenkettőből már csak a hecc kedvéért is dedobhatott volna Tolkien bácsi egyet-egyet a lecsóba, nem igaz?!
Jaaaa?!
Hát láss csodát - de komolyan, meg is lepődtem - az orkok ezúttal képesek voltak rajtaütni az elfek egyik kapuján, ahol épp hordóban kenuzva menekültek a törpék, és egyik ork, hogy-hogy-nem. egy nyíllal eltalálta egy törpe lábát!
(Közben 31 ork pusztult el, némelyikük úgy, hogy egyszerre kettőt lőtt át egy elf nyílvessző, de minek állnak egymás mögé, ugye?!)
Na ez a törpe, amelyik az egyik ifi-válogatott volt, neve szerint Kifli, vagy hasonló, még vagy 1,5 órán át szenvedett a sebbel, mert hogy mérgezett is volt a nyílvessző, de aztán mégis megélt valahogy, talán mert beleszeretett az egyik elf csaj, és az rámondott egy varázsigét, amikor megtalálta. Most kö-nyör-göm!!! Az orkok, ha már úgy néznek ki, mint a terminátor, de mégis megborítja őket egy dagadt törpe, aki félig beleragadt a hordóba, még legalább egy hatásos mérget ki tudnának keverni! De asse megy!
Okés, hogy akkor a sztori miért kettes alá, elégtelen helyett?
Na, pl. az elfek királya az valami apartheid sunyi figura lehet, a törpék királya meg a tipikus szabadkőmúves kőgazdag geci, aki simán otthagyna mindenkit, csak legyen meg az arany, de legesleginkább a hatalom a kezében. Ez a kettő meg nem is bírja egymást.
Ez most vajon csak az én kétségbeesett "beleképzelésem", vagy tényleg megpróbálkoztak itt valami olyasmi szálakkal, hogy a jók se igazán jók, legalábbis nem akkor, amikor királyok, mert az uralkodó osztály az mindig nagyobbat üt a gecométeren?
Na, de ennyit az általam észlelt pozitívumokról.
Meg persze az akció AHOGY a folyón leraftingolnak a törpék a hordókban, közben az orkok szaladnak a parton az elfekkel, és mindenki lő mindenkire, az tetszetős, és ez is valami. Megjegyzem - ha már itt tartok - hogy a mozgásban lévő figurák valódinak tűnnek. Mire gondolok? Amikor a Thor 2-ben egyik csávó odabaszta a másikat a kb. 10 méterre levő sziklához, az kb. 15 kilométer per órával "repült"! Nem viccelek! Ha rendező ennél trehányabb munkát végezne, akkor látnánk még az acéldrótokat is, amin a kaszkadőrt vontatták a felvételkor. Pont olyan volt a "repülő" ember, mintha egy félbevágott disznó lógna a kampón, felül a sínre kapcsolt csigákkal, oszt csak úgy belendítené egy henteslegény a hűtőház egyik feléből a másikba küldendőleg... (Ha már nem sikerül realisztikusan megoldani, kérem szépen ott van a slow motion nagyszerű találmánya, szuperlassításban is elszállhat az eldobott figura, nem tűnik fel semmi, ugye-ugye?)
Na, itt akinek odabasztak, az tényleg repült, bravó!
Következő gyöngyszem, hogy egy ember becsempészi a törpéket egy városba, a már eleve adott hordókban. Na most figyelj! Halakkal tölti fel a hordót. Oké, szőrszálhasogatás lenne, hogy mindenki megfulladna 5 perc alatt egy hordó döglött heringben, nem is erre akarok kilyukadni, hanem arra, hogy a kérdéses városka a tó közepén van, cölöpökre építve! Ez kábé olyan, mintha valaki egy sivatagi oázisba akarná becsempészni az illegális bevándorlókat egy-egy zsák homokban! (Most miafasznak hozol homokot, Józsi?!)
Ja, de itt még nincs vége, mert az izgalom ott van, hogy egy ellenszenves hivatalnok ki akarja boríttatni a halakat, merthogy a tutajosnak erre nincs engedélye. Mire az kb. így felel:
- Majd ha polgárok tovább éheznek, és ellenetek fordulnak, akkor majd jól jönne ez a pár hordó hal...
Mivan?! A tó közepén élnek, baszom!
Na mindegy, lapozzunk!
Mellesleg ez az a város, amit korábban legyakott a sárkány, amit meg is lőttek kétszer valami speckó szigonnyal, de aztán a sárkány félbehagyta a munkát és lepihent a millió-trillió tonnányi aranyra, a közeli hegy gyomrában. A város azóta meg olyan, mint Ózd a kohászat megszűnése után...
De a sárkény, az csak pihen ott békésen, amíg a törpék megint ki nem húzzák a gyufát...
Egy épeszű ember van, pont aki behozta őket a városba. Az azt mondja, ne segítsen már senki a törpéknek, mert ha a sárkány megint jön, akkor halálnak halálával halunk. De a törpekirály mond egy kis pep-talk-ot, hogy hát ez a város volt korábban a kereskedelem központja, és csak legyek én megint a trónomon, majd lássátok feleim, jó lesz nektek is!
Namost álljunk meg egy szóra!
Trillió tonna arany van a hegyben, ugye? (És valódi arany, nem fiat currency :D)
A városka egy koszos kis gettó-királyság, ahol az emberek akkor is éheznek, ha amúgy foghatnának halat...
Mi a faszom szüksége lenne egy törpe királynak egy ilyen "kereskedővárosra"?! Ha akarna enni egy gombóc áfonyafagyit amit speciálisan 2000 kilométerről hoznának azzal a módszerrel, hogy trollok dobálják egymásnak kézről kézre, jégkockával kibélelt hordóban, akkor vajon az utolsó állomáson, ebben a tróger kis városkában, lenne-e valaki, aki azt mondaná: - Állj meg fiam! Itt erre a temékre tetemes vámot kell fizetned! Na perkálj szépen, vagy elolvad a fagyi, oszt Tölgyfapajzsos Thorin királyurunk rendelhet újat!
Egyszer megjátsza, és úgy leég az egész város, hogy még a halak is azon fognak röhögni 100 évig, az biztos! Na, oké, nem kell ennyi realizmus a fantasy-be, tudom, de azért az ostobaság se kellene...
Fast forward >>> Thorin már bejutott, a sárkány felébredt, azzal bújócskáznak a barlangokban.
A sárkány akkora mint Godzilla, és még tüzet is okád, de valahogy nem bír a törpékkel mégsem. Ezt már így a 6. órában megszoktam, itt volt az, amikor már alig vártam a végét. Arany az van szarásig, valami körmönfont ötletként a sárkány tüzével épp beindítják az olvasztókat, amikből az összes cuccost egy csatornán keresztül egy megalitikus szoborba tudják önteni. Nem érdekes, miért, amin még utoljára nagyot röhögtem, az az, hogy Thorin egy sima fémtalicskával elkavirnyál a sárkány alatt, majd hasmánt ráugrik az olvadt arany folyamra, mint egy hawaii-i szörfös!
Figyeled? Olvadt aranyon fém eszközön!
Még a szakálla sem perzselődik meg, baszki!
Nem! Elszörfözik a szobor tetejére, aminek épp annyi időt hagynak, hogy csak a burka keményedjen meg, majd - törperővel - lerántják az öntőformát, az aranyszobor burok megreped, és az olvadt arany elborítja a sárkányt, ami épp a szobor elé került valahogy. Hú, mondom magamnak, most jól megszenvedi a forró aranyat, oszt írhatom majd a blogomon, milyen anyagból is vannak a törpék, hogy őket nem bántja az olvadt fém, míg a sárkányt igen, holott annak a torkából napalm folyik, szóval teljes a képzavar, de nem... a sárkány is lerázza magáról a cuccot!
Ennyi elpocsékolt arany, mi?!
Lent pár kilométerre meg éheznek a halászok, akik nem tudnak halat fogni!
Kutya világ!
Szóval a törpék egy tipikus "gól nélküli döntetlent" játszottak a sárkánnyal, ami azt jelenti, hogy egy geciunalmas meccs megy a hosszabbításba, azaz a harmadik epizódba, amit szintén meg fogok nézni, de érzem, hogy azt is csak egyszer...
Nem a megemlékezés magasztos pillanatát akarom tönkretenni, és Mandela érdemeiből semmit nem vonnak le azok a sajnálatos tények, amiket én is csak tavaly olvastam Naomi Klein "The Shock Doctrine" c. könyvében. Tényeknek fogadom el, mivel ő is statisztikai adatokra és konkrétan elhangzott nyilatkozatokra hivatkozik, csak összefogja egy csokorba, ami a világon történt-történik kb. Pinochet Chiléjétől a vasfüggöny összeomlását követő kapitalista áttérésen keresztül Irakig, és a cunamiig. Nem a politika, hanem a közgazdaságtan a szalag a bokrétán. A könyv egyik fejezete a Dél-afrikai Köztársaságról szól, ebből kivonatolnék pár sort.
Nem használok idézőjeleket, amúgy is angolul van meg, igyekszem pontosan fordítani.
És meghagyom az eredeti angolt, pl. ilyesmiben, hogy African National Congress, mert lehet, hogy Afrikai Nemzeti Kongresszus magyarul, de lehet hogy nem, viszont most csak pár gondolatot akarok feldobni nem kutatómunkát végezni, szóval bocsi.
1955, Kliptown : Freedom Charter. Az ANC (African National Congress) ebben a dokumentumban fogalmazta meg, mit követelnek egy poszt-apartheid Dél Afrikától. Első rögtön, hogy a nép kormányozzon! Eztán a szokásos szabadságjogok, és végül, ami nagyon fontos, hogy az ország javaihoz való jog is egyenlő kellene legyen!
Amit később viszont kevésbé hangoztattak, hogy az apartheidot nem kizárólag politikai, hanem egyben gazdasági rendszernek is tartották. Egy olyan rendszernek, ami a rasszizmust csak felhasználja hogy alátámasszon egy zsíros gazdasági egyezményt, aminek a nyertese egy nagyon kis számú fehér elit, akik az ország bányáit, gyárait és farmjait birtokolják. Rasszista alapon nem lehettek a feketék földtulajdonosok, és kénytelenek voltak a munkaerejüket jóval áron alul szolgáltatni, ha egyáltalán valamiféle megélhetésre vágytak.
Köztudott, hogy a Charter mögötti mozgalom erős elnyomással találkozott, 1962-ben le is tartóztatták Mandelát.
1990 : Mandela kiszabadul. A fő oka ennek az a nemzetközi nyomás, ami súlyos bojkottokat kezdeményezett nem csak a dél-afrikai cégek termékei ellen, de azon cégek ellen is, akik csak együttműködtek az elnyomó rezsimmel. Azaz gazdasági okai vannak ennek is, mint általában mindennek.
Nagy az éljenzés, de igazából senki nem tudja, mi is fog történni. Vajon az ANC-nek tényleg sikerül megtalálni a járható középutat a kommunizmus és a kapitalizmus között? Jó lesz-e ez azoknak, akik időközben a rablókapitalizmus útjait egyengették Dél Amerikában és Dél-Kelet Ázsiában, és épp az egész volt keleti blokkra akarták rátenni a kezüket? Nem igazán akartak egy precedens értékű fordulatot. Viszont a pillanatban Mandela egy nemzetközileg elismert szent volt, ha azt mondta, hogy államosítaná a bányákat és földeket, akkor ez bármennyire nem tetszett az IMF-nek, az USA-nak és az EU-nak sem, per pillanat csendesen kellett kezelni az dolgokat.
1990-1994 - Valami sunyi módon megváltozott.
Az ANC elsöprő politikai győzelmet aratott, a gazdasági rendszert azonban békén hagyták. Minden fekete mehetett szavazni, meg papíron mindenhez joga volt, de mivel eddig is kilógott a seggük a gatyából, nem igazán volt számukra tálcán kínált lehetőség, hogy összekapják magukat.
A gyárak, a cégek, a bányák és a földek maradtak az addigi elit kezében!
A nemzetközi bojkott viszont megszűnt, hiszen hát nincs többé apartheid!
Azaz: az addigi tőkések tolhatják a bizniszt, ahogy a csövön kifér, az addigi szegényeket meg már mondjuk nem verik szarrá csupán a bőrszínük miatt, de veri őket a sors eléggé, oszt jó ez így...
Vajon mi történt?
Ebben a pár évben indenki a politikai tárgyalásokra figyelt, míg csendben egyezkedtek a gazdasági kérdésekben. Ebben a körben szép suttyomban olyan döntéshozó pozícióba kerültek az elvileg "független szakértők" és az IMF, a Világbank és az addig hatalmon lévő National Party emberei(gyakorlatilag szinte bárki, kivéve pont az ANC embereit), akik később meghatározták a gazdasági rendszer alakulását.
Közben a National Party a politikai egyezkedés során előhúzta, hogy okés-okés, ezt is megcsinálhatjátok, meg azt is, de legyen akkor független Központi Bank! Gyorsan el kellett ezt is dönteni! Szó szerint úgy időzítették, hogy az ANC tárgyalóinak másnapra elő kellett állni a tanulmánnyal, amivel esetleg megtámadhatják ezt a kérést. Egy Vishnu Padayachee nevű közgazdász beadta az érveit a kontrázáshoz, ahogy kérték: másnapra.
Aztán pár hét múlva megkérdezte, hogy akkor mi is lett?
- Ó, hát ebben végül engedtünk nekik - mondták kb. az ANC-s tárgyalók.
Ja, ha a Központi Bank nem a kormány alá tartozik, akkor hogy legyenek biztosak abban, hogy majd ad nekik pénzt azoknak az ígéreteknek a megvalósítására, amit a Charterben felsoroltak? Mint pl. lakhatást minden polgárnak, stb.? Ha nem felel a kormánynak a Központ Bank, akkor kinek felel? Kinek az érdekeit képviseli? Az IMF-ét? Vagy a johannesburgi tőzsdéét? Hm, erre nem gondoltak, mi?
Még az se volt feltűnő, hogy ugyanaz a Chris Stals maradt a Központi Bank feje, aki az apartheid idejében is betöltötte ezt a posztot?! Bónuszként a pénzügyminiszter is a helyén maradt, hm-hm...
Senki nem gondolta később, hogy az ANC tárgyalóit megvették, egyszerűen átverték őket, ahogy erre az egész világon mindenhol látunk példákat. "Hey, we've got the state, where's the power?" - ez a szólásmondás hamar elterjedt.
Pl. nem lehetett földet osztani, mivel az alkotmányba a gazdasági tanácsadók becsempészték a magántulajdon védelmét, azaz maradtak az addigi tulajdonosok. Nem lehetett ingyen AIDS elleni vakcinát osztani a gettóban, mert annak a formulája is le van védetve a WTO által, mint szellemi termék, ha pedig a kormány meg akarja venni, akkor forduljon a Központi Bankhoz, akik erre majd megmondják, hogy sokkal fontosabb dolgokra kell a lóvé....
Például arra, hogy a korábbi rezsim alatt felhalmozott hiteleket törlesszék!
Ismerős, mi? Kvázi szinkronban ez ment egész Kelet Európában.
1994 után:
- Vitás kérdés pl. hogy hány millió embert sikerült rácsatlakoztatni az új vízhálózatra, majd pár éven belül megtagadni a szolgáltatást, mivel nem képesek fizetni a számlát? Legalább egy olyan tanulmány van, ami szerint az utóbbi szám kb. egy millióval nagyobb.
- A bankok, bányák, az ipari szektor ugyanabban a pár, fehérek által irányított mega-konszern kezében van, mint korábban.
- 2005-ben még mindig csak 4% volt a tőzsdén az aránya azoknak a cégeknek, amiknek fekete a tulajdonosa, vagy a vezetése
- 2006-ban a földek 70%-a volt a fehérek kezében (a lakosság 10%-át képviselik)
- 1990-hez képest, azaz amikor Mandela szabadult, 2006-ban az átlagos várható életkort 13 évvel kevesebbre becsülték.
- 1994 és 2006 között megduplázódott azoknak a száma, akik napi egy dollárnál kevesebből élnek
- 1991 és 2002 között a fekete lakosság körében a munkanélküliség 23-ról 48%-ra szökött
- A demokrácia első évtizedében több mint egymillió embert bocsájtottak el a farmokról, és ez azt eredményezte, hogy a nem hivatalos gettó-városok (se víz, se csatorna, csak bádoglemez viskók) lakossága 50%-kal megnőtt
És amíg korábban a világ együttérző polgárai bojkottálhatták az apartheid rezsim termékeit, ezzel forszírozva, hogy legyenek már kissé barátságosabbak a feketékkel, most ez a manőver is a visszájára fordult.
Az ANC valamelyik prominens tagja elkezd hivatkozni a Freedom Charterre? Bumm, esik a tőzsde, szigorít az IMF és Világbank! Amikor pl. nem sokkal a szabadulása után Mandela üzletemberekkel ebédelt, és elkezdett az államosítás előnyeiről beszélni, a tőzsdeindex azonnal esett 5%-ot.
És mivel az ANC-kormánynak ugye saját gazdasági erőforrása nincs, ki vannak herélve rendesen ezekkel a taktikákkal.
Néhányan megpengették, hogy mivel a multik jelentős hasznot húztak az apartheid alatti elnyomásból, ideje lenne egy kis megbánást tanusítani anyagi formában is. A Truth and Reconciliation Comission egy mindössze 1 százalékos "szolidaritás" adót javasolt arra a célra, hogy ebből kompenzálják a hajdani áldozatokat, vagy családjukat. A kormány ezt is elvetette, mert félt attól, hogy egy "anti-biznisz-üzenetet" közvetítenének, és az ártana a gazdaságnak...
Ismerős?
2005, Kliptown ismét :
Szépen illik megünnepelni az 50 éves évfordulót, ugye?
A baj csak az, hogy Kliptown még mindig ugyanaz a gettó, vagy mg rosszabb. 72% munkanélküliség, tróger közművek, bádoglemez-kuckók, vélhetően a bűnözés sem ismeretlen egy ilyen helyen. Kb. azt érezhette az ANC, mintha Bajnai Gordonnak egy hatalmas libalegelőn kellene elmondania a beiktatási beszédét...
Ráadásul a turizmus egy jelentős tényező, dehát ide nem lehet senkit elhozni.
De hogy az ANC válláról levegye a terhet, egy Blue IQ nevű cég megoldotta a problémát.
Gyakorlatilag egy "Freedom Charter diznilendet" csináltak Kliptown-ból, múzeummal, egy üveg-acél Freedom Hotellel, és (nem vicc!) egy "freedom-themed" plázával!!! A niggereket meg átköltöztették egyéb, történelmileg nem jelentős gettókba!
A Freedom Charter hajdan félelmet keltett az elnyomó rétegben, ma tárgyalótermekben akasztják ki, vagy fallal biztosított villanegyedek központi részén állítják ki, mint a jó szándék szimbólumát. Mintha minden a legnagyobb rendben menne, mert elmehetsz szavazni!
Groteszk, mi?!
Bocs mégegyszer, valószínűleg sokat lehet most olvasni Nelson Mandela érdemeiről, de én csak sajnálom szegényt, mert biztos forog a sírjában.
Ugyanakkor meg érdemes lenne mindenkinek tisztában lenni a dolgok menetével, mert ha ezt se tudjuk, hajlamosabbak vagyunk elhinni mindent, az meg nem les jó.
A napokban hallottam egy nagyon szomorú esetről, otthonról. A hír önmagában roppant egyszerű lenne, ha nem egy bizonyos oldalról kapta volna el most a média: az emberi közöny, érzelemmentesség került a fókuszba egy nem mindennapi haláleset kapcsán. Konkrétan egy olyan emberről szóltak az első hírek, aki megpróbált tenni valamit, és mivel ezzel egyedülálló volt - legalábbis a leírtak alapján - a helyszínen, érdemes volt így meghúzni a sztori gerincét, mert hogy legalábbis így mégis több, mint a Blikk címlapján egy otromba és szemcsés fotóval ellátott rikkancs-címlap: "Pucér férfi zuhant a 7-es busz elé!"
Hogy tőlem is gusztustalanság-e, hogy egyáltalán hozzáfűzök valamit, holott nem is tudok semmit, és a többi? Mea Culpa, ilyen a világ. Hatások érnek és vagy visszahatunk, vagy csak kommenteljük. A legrosszabb, ha fel se fogjuk már miyen hatás ért, nem igaz?
Azt gondolom, a legtöbben még arra sem vagyunk felkészítve, hogyan segítsünk át egy rászoruló embert a zebrán. Egyszer pl. évekkel ezelőtt egy vaknak segítettem egy nagyobb útkereszteződésnél, ami közben pár szót is váltottunk, majd teljesen rutinból úgy köszöntem el tőle, hogy "viszont látásra!". Hülyén éreztem picit magam, pedig voltam már vagy 25 éves, nem pl. 15. De simán el tudom képzelni, hogy egy olyan korban, amikor központi kérdés, mi a ciki meg mi a menő, és inkább ne csináljunk semmit, mert abból baj nem lehet, akkor egyre több a passzív bámészkodó. És nem csak a tinédzserek (az ő általános védőburkuk a közöny, legalábbis én erre gondolok most), bár a tinédzserkor manapság jóval túl is nyúlhat akár a harmincon is, mint ahogy a "felnőtt kor" cirka 100 éve elkezdődött vagy 10-12 évesen, amikor mehettél dolgozni, mert a 28 éves fater-muter már a fél tüdejét kiköpte a TBC-től, vagy elitta a fél eszét, vagy bármi más okból nem a klasszikus okostelefonos-szelfizős-twitterezős időszakot kezdte el az ilyen korú egyén.
És nincs ezzel semmi baj, vagy mégis van? Hol az arany középút?
Nincs! A világ gyorsabban változik, mire megtalálod az egyensúlyod, billen megint minden....
Szóval kiemelt tény volt, hogy senki nem csinált semmit, csak ez az egy fiatalember.
Én mit csináltam volna? Nem tudom, hiszen még a legközelebbi dolog amit egy friss halálesettel kapcsolatban elmondhatok, az kb. annyi, hogy a vonat megállt vagy 20 percre, és amikor újra indult, akkor oldalt láttam egy szétcsapott kis autót, és mellette a ponyva alól kilógott egy pár láb. Nem "láttam" a lelket elszállni, mint talán ezt a hírekben szereplő ember érezte valamilyen szinten, hiszen még lélegzett a meztelen férfi a karjában. De kell-e hibáztatni valakit is azért, mert nem akarja ezt az élményt?
Ki van erre manapság felkészítve?! Talán a mentősök igen. Picit le is húzták őket is, mert szakmai közönnyel kezelték az esetet, míg a fiatalember nyilván felindult állapotban kellett, hogy legyen, hiszen épp a karjaiban halt meg valaki. Ráadásul meztelenül, ami még groteszkebbé tesz mindent.
(A meztelenség szerintem csak egy fokozás, teheti a szépet szebbé, a csúnyát csúnyábbá, de mindenképp egy sokkoló hatás, hiszen nem szoktunk vele találkozni, ha nem akarunk. Egyesek még a saját meztelenségükkel sincsenek barátságban, nemhogy a másokéval!)
Az persze nem illendő, hogy elkezd mindenki fotózni és kamerázni, de ez lassan már olyan pavlovi reflex, amióta az emberek nagy része okostelefonnal mászkál és ezek közül egyesek azt is posztolják, mit ettek reggelire. ÉN IS rengeteget posztolok a facebook-on, szóval senkit nem ítélek el, higgyétek el! Mindenki kommunikálni próbál a maga módján, és a számára adott eszközkészlettel.
Nekem nincs még okostelefonom, de amikor nálam van a fényképezőgépem, akkor néha én is Robert Capának érzem magam, nincs menekvés. Lehet a fotózó emberek között volt aki szintén megrendült az eseten, csak ezt ösztönből meg is akarta örökíteni. Nem olyan természetfilmeken nőttünk-e fel, ahol az állatok is szuper lassított felvételen ölik egymást? De.
A halállal magával persze sosem találkozunk, mert már nagymuter is a teszkóban veszi a gyári csirkét, nem maga vágja el a torkát. Én még láttam a csirke, a nyúl, a disznó vérét, de ettől elítélek-e valakit, csak mert abban a korban született, ahol erre már ritka esélye van? Nem. Más kérdés, hogy nagyon szeretném, ha minden kicsit visszafelé haladna, mert a személyes véleményem az, hogy ez jobb lenne, de ettől még nem ítélem el azokat, akik csak "áldozatai" a mai világnak.
Persze biztos voltak olyanok is, akik ízléstelen tréfát láttak az egészben, és azért fotózták le.
Na ezt én is rosszallom, igencsak!
Vagy ki tudja, csak azért álltak le bámészkodni, mert már amúgy is félig zombik, és most hirtelen valami végletesen valóságszerű volt a tányéron, nem a média-szemét, amit napi több órában habzsolnak.
De aztán kvázi ugyanez a média elítéli őket? Navárjunkmááá!
Az egész úgy ahogy van, szomorú, persze hogy az!
Nem kéne hozzászólni? Talán. De igazából nem is konkrétan ehhez akartam hozzászólni, csak elszaladt velem a ló.
Az eset bennem is két dolgot pengetett meg, az egyikről már korábban akartam írni, és még mindig akarok, de az valami irdatlan terebélyes téma.
Egyrészt, mint a "rendszer" ellensége/áldozata, jobban érdekelne, miért ugrott ki? (Bocs, ha kiderül, hogy nem így van, az én fejemben ez 99%, hogy öngyilkosság...) Van-e ebben valami üzenet, hogy ideje lenne változtatni a dolgokon? Amikor tönkretettek olyan nemzetgazdaságokat, amik amúgy nem sokban hasonlítottak egymáshoz (pl. az orosz és a dél-koreai), a közös a témában az eleve kizsákmányoló szándék és az emberi mellékhatások voltak: pl. a kimutathatóan megnövekedett öngyilkosságok. Csak azért jutott eszembe, mert egy nagyon jó könyvet olvastam pár hónapja, ami ezt vesézi ki, vagy azért mert kicsit megborultam én is mostanában, nem tudom, de akármikor el akarom felejteni, mindig eszembe jut, mivel tartozom még a banknak, és épp hol állok most anyagilag...
Ja, amúgy most ugrik be, ajánlottam már regényt is ebben a témában, itt van: Fallada
Ez, amikor épp egy egyéb szar is beüt, akkor csak fokozza a hatást, de amúgy ott lappang szerintem sokak életében, mert erre találták ki! Bocs, conspiracy theory alert, ez van... ez is egy tünet, mint a közöny, vagy az ellentéte: a túlérzékenység...
A másik dolog, az megint majdhogynem véletlen, hiszen most kezdtem el nézni a Momót a youtube-on. Már rég kíváncsi voltam, hiszen egyik kedvenc regényem, de valahogy a film letöltése is mindig kimaradt, aztán meg most valamiért nem nyitotta meg a fájlt a gépem, és akkor láttam, hogy hát ott van a youtube-on is. Nos nahát, és ráadásul szerintem egy nagyon tisztességes, kortalan adaptáció, azaz semmit nem számít, hogy 86-ban készült, a mondanivalót képi világgal is alátámasztja.
Mivel amúgy már nagyon rég olvastam, így most jobban fel is tűnt ez a mondanivaló.
Az idő pénz, vagy a pénz idő, ez a viszony lehet kevésbé működik az egyik irányban, mint a másikban, de valahol azt érzem, hogy az én korosztályom már eleve egy olyan világba nőtt bele, ahol ezt tanítják! És lehet ez még inkább igaz a fiatalabbakra, de ez persze csak egy logikai feltételezés, hogy ha nekünk ezt még csak sugalmazták, akkor most már nyíltan állítják, míg el nem jutnak oda, hogy megafonból hirdetik (csak más eszközökkel, hiszen a megafonos propaganda ideje már lejárt, az alattomosabb technikák jobban is hatnak...)
Szóval lehet azt mondani, hogy hiszen ez nem is igaz, hiszen akkor a leggazdagabbak a hajléktalan nincstelenek, hiszen semmi dolgouk a világon, övék a nap 24 órája, stb. Ez meg ugye nem igaz, azt tudja mindenki. Az viszont nagyon is valóságos, hogy az időd nagy részét kénytelen vagy áruba bocsájtani, vélt vagy valós javakért cserébe. És onnantól kezdve a saját felelősséged, hogy gazdálkodsz.
Mikor veszem észre a különbséget a minőségi idő és az elpocsékolt idő között?
Pl. nem felesleges-e mindezt leírni?
Ezt nem tudom, nekem ez egyfajta hobbi, szóval szerintem nem. Nem szoktam megbánni...
De alapvetően össze vagyok zavarva, megmondom a frankót! Pl. elvesztettem a hitem a "megtérülésben", azaz nem ment az elmúlt 15 évben olyasmire koncentrálni, aminek nem volt rövid távon eredménye. Legalábbis én ezzel magyarázom a leginkább, miért nem lettem diplomás ember. DE ezt mai napig még nem bántam meg, és amúgy egész jól elvoltam én ezen a nívón, főleg persze fiatalabb koromban, és persze főleg akkor is azokban a periódusokban amikor elég jól keresetem. Jöttem-mentem, erős voltam és egészséges, és a világot is olyannak láttam, hogy mindez rendben is volt, rendben is lesz, azaz következésképp rendben VAN. Amikor még barátnőm is volt, és főleg amikor még ez JÓ is volt, veszekedésmentesen, szerelmesen, akkor mindez egy igazi idillnek tűnt nekem, úgy kellett egy diploma, mint homok a sivatagba...
Nem azt mondom, hogy minden formális oktatás felesleges, csak azért ez a vesszőparipám, mert személyesen egy olyan andragógus-tanszékvezető alatt tanultam legutoljára, aki izzó homlokkal prédikálta, hogy nem vagy ember (legalábbis a munkaerőpiaci értelemben), ha nem veszel sikeresen részt a felsőbb oktatás valamilyen formájában. És ez egy faszság! Ez az a fajta parasztvakítás, amivel képesek éveket ellopni emberektől, kétes kimenetelű haszon ígéretével, és így én a rendszer egyik pillérének tartom.
Mindenki fúj a gyógyszeriparra, mert "az a király már meztelen".
Hát, többé-kevésbé az oktatás-ipar is ilyesmi...
Viszont a világ már aljas módon változóban volt, amikor én elvoltam, mint Marci Hevesen, és magam épp egy nagy meleg pulóverben (...ma a szerelem) olyan faszán éreztem magam, hogy addig nyújtózkodtam, amíg a takaróm nem ért soha az életben, és akkor vettem meg a házat. (Azt meg ugye senkinek sem kell már magyarázni, hogy a bakszektor mire megy rá, ha még az oktatásban hisznek, a gyógyszerekben hisznek, a bankokban már aligha, ugye?) Most nem a pénzről beszélek ám, hanem az időről!
Csak az én szürke uram nem másodpercekben fejezte ki magát, hogy jobban megtévesszen, de alapvetően az időmet akarta elrabolni. Mert azóta rengeteget robotolok ám, vagy ha épp nem, akkor meg attól rettegek, hogy ha nem így teszek, azt meg fogom bánni. Közben megbánom-e vagy sem, az már eszembe sem jut, csak néha. A nagy szartengerben is lehet olyan pillanatokat találni, amiért érdemes élni még egy napot legalább, ugye?
Az általános trend, hogy hónapokat adunk el napokért cserébe (mennyit dolgozol egy vakációért?), és napokat adunk el percekért. (Mindenkinek a fantáziájára bízom, mit és miért ;)
De nem nagyon tudjuk visszacserélni, ugye?
Van 1-2 kivétel, de általában nem.
Ezért lehet mindenkiben kialakul egy általános közöny a hosszú távon, és egy általános "éhség" a rövid távon. És normális esetben az éhség a jóra vágyik, de extrém esetekben csak maga az inger megjelenése is izgalmat okoz, ha nem is kielégülést. Legalább történik valami, mert amúgy az életem ellopták zu sammen... Nem lehet, hogy ilyesmi van a háttérben?
Nem tudom most magam sem, van-e ennek füle meg farka, de azt a csontom velejében érzem, hogy korántsem olyan egyszerű a dolog, mint ahogy most terjed ez az általános meghökkenés a Blahán történt eset kapcsán...
Magamba nézek, és még nem tudom én sem...
De hogy legyen valami végszó: melegen ajánlom mindnekinek, olvassa el Michael Ende: Momo c. regényét! Időszerűbb, mint valaha.
És még valami, ami teljesebbé teheti a képet, még két video, de az első sajnos csak angolul tudóknak... (lényeg: nem az időnk lett kevesebb, hanem a vágyaink lettek nagyobbak, ÉS a koncentrációnk szóródott szét.)
A másik picit hosszabb, viszont magyarul van, vicces is, és az időn kívül a halál témáját is említi, ezért is kapcsolom ehhez a témához. Elsőre biztos idegen a stílus annak, aki nem sok ilyesmit hallgat, de türelem, pár perc és egyre jobb és jobb lesz!!!
A nőt rendesen tetkómintának gondoltam, bár ahhoz túlrajzoltam. Modoros is lett, de attól még egy letisztított változatban simán fel lehet varrni, szerintem, meg a tetkót én amúgy sem tévesztem össze a komoly képzőművészettel.
De mindig eszembe jut valami rajzolás közben, amitől picit jobban megy az idő, mert a karakter ettől kel életre. Ez a nő épp ezt mondja:
- Ádám, ma nem főzök. Ránk rohad az alma, amit mutter hozott. - Persze, az a kígyó! - duzzog a férj. - Almára sör?! .... El lett ez már baszva az elején!
Így a pasit is feldobtam papírra, mintegy pihenésképpen, persze azt csak kb. 10 perc alatt, meg az nem tetkónak való :D
Aztán ránéztem még egyszer, és gondoltam leveszem ezt a szart a nő fejéről, mentek egy kicsit a giccs-faktorból :D :D
Általában érdemesebb elolvasni egy regényt, mielőtt megnézzük az abból készített filmet vagy filmsorozatot. Legalábbis - mint olvasni szerető ember - ezt eddig így gondoltam.
De ez nem aranyszabály ám, és bár ilyennel óvatosan bánnék, a mai felgyorsult világban néha jó tudni, ha vannak könyvek, amiket felesleges elolvasni, ha már fut a vásznon is. (Vannak persze, amiket sem elolvasni, sem megnézni nem érdemes.)
Ami érdekes most nekem, hogy ez az egész téma egy HBO sorozat kapcsán jutott eszembe.
Ráadásul fantasy műfajban, ami szerintem mind irodalomban, mind filmen nagyon necces, amint kinőttünk a kamaszkorból (lányoknak-nőknek esetleg még azelőtt is.) Én ugye a nyolcvanas-kilencvenes években cseperedtem gyerekből kamasszá, amikor is olyan alkotásokkal találkoztam, mint a Narnia sorozat, vagy Tolkien "remekei", amik közül a Babó (Hobbit) címűt már az első fejezet után méltatlankodva félredobtam, és a "nagy mű" első kötetén valahogy még átrágtam magam, hátha alakul majd, de feladtam, és végül is maga a filmes trilógia első része is eléggé egy időpocsékolás lett volna, ha nem vesszük Liv Tylert, Cate Banchettet, Viggo Mortensent, és a gyönyörű új zélandi tájakat. A sztori ugyanolyan szar, és ahogy emlékszem Tolkien nem volt mestere sem a karakterábrázolásnak, sem a leíró jeleneteknek.
Ahogy én emlékszem, az jött át, hogy egy nyelvész rúnákkal és versikékkel bíbelődik, miközben a kelta mondavilágból lopkodja össze a kelléket és díszletet, a cselekményt pedig elnyújtja egy-két minimálisan alátámasztott morális konfliktus körül, és míg nagyon komoly és kenetes, addig semmi realitás nincs benne, szóval unalmas, mint egy két órás ortodox mise...
Ja, hogy miért legyen egy fantasyben realitás?!
Okés, nem azt mondom, hogy tudományos magyarázatot követelek arra, hogy képes egy sárkány tüzet okádni, de pl. kevésbé gagyi, amikor a negatív és pozitív szereplők nem úgy vannak elválasztva, mint Adolf Hitler frizurája, és az utóbbiak is "képesek" meghalni...
(Überelhetetlen defekt szerintem, ahogy a hobbitban a 12 törpe mindenféle csatát, mozgó (!!!) sziklaösvényen való átkelést, korhadék talpfákból kirakott hullámvasút-menetet túlél egy csuklóficam nélkül, miközben pl. ellenségeik, a trollok, hullanak mint a legyek. Ezt mondja már nekem valaki, hogy lehet innentől izgulni a szereplőkért?!)
A másik említett sztrori, a Narnia, legalább nem is leplezi, hogy gyerekeknek szól. Gyerekként olvastam, és úgy okés is volt (kábére...)
Aztán, hogy a mozira visszatérjek: ezekben az időkben, főleg még a nyolcvanas években, a filmek nem tudták felvenni a versenyt egy olyan ember fantáziavilágával, aki képes úgy olvasni, hogy a szereplők és a tájak megjelennek az agyában, audio-vizuálisan. Nem volt rossz a Labirintus és a Végtelen Történet, de pl. a Conan filmeket csak Arnold elképzelhetetlen fizikuma és karakteres arccsontjai vitték a hátukon, amúgy sokkal job volt Conan képregényeket nézegetni...
Jött aztán a Dragonheart 1996-ban, ahol már volt CGI, és innentől a fantasy fimeknek nagyobb lett a létjogosultsága.
(Amúgy ez nem csak a fantasyre érvényes, mert pl. a Fight Club egy érdekes regény, de Fincher olyan vizuális eszközökkel tette még jobb (!) filmmé, ami 10 évvel korábban még nem állt volna rendelkezésére. VAGY... a Trainspotting, és az American Psycho, amiket bevallom nem voltam képes elolvasni. Az előbbit azért, mert a legsúlyosabb skót akcentuban és szlengben íródott (a magyar fordítást nem ismerem, lehet ettől még jó...), túl sokat kell rá koncentrálni, hogy élvezhető legyen. A másikat meg azért, mert ahogy átvergődtem az első oldalakon, az volt az érzésem, hogy egy yuppie brand katalógust böngészek, és ez megint csak a sztori hátrányára vált, azaz nem voltam képes arra figyelni, hogy esetleg valami történik is. Mondjuk a Fear and Loathing in Las Vegas mind írott, mind filmes formában élvezhető volt, de itt is azt mondom, ha Terry Gilliam megint megrendezné, a mostani, sokkal profibb technikával, esetleg még jobb lenne...)
Nem azt mondom, hogy innentől olvasni nem érdemes!
Ha úgy vesszük, a Harry Potter is fantasy, nem igaz? Márpedig abból, ha nem is azt mondom, hogy nem volt érdemes filmeket csinálni, de MINDENKÉPPEN el kell olvasni a könyveket, még előtte! Mert pl. itt nincs olyan hiba, mint Tolkien-nél. A sztori több szálon fut, a karakterek élnek, és néhol meg lehet lepődni, ki is a jó, és ki a rossz, illetve, ami még inkább dícséretes, maguk az abszolúte, bona fide hősök (akikről azért már rögtön tudni, hogy azok is lesznek végig), még ők is lejátszák a kis játszmáikat, és a Harry-Ron-Hermione háromszög az gyakran alakul úgy, hogy kettő faszán megvan, a harmadikat meg ezért-azért épp "kiközösítik"... Na, ez pl. valami, ami realitást vihet a fantasy műfajba is, minden fennakadás nélkül.
Ezen kívül is még sok érdeme van szerintem J.K. Rowlingnak, de most elég csak ezt említeni.
És a hosszú bevezető kör után akkor visszatérek arra, miért jutott mindez eszembe: Game of Thrones.
Az említett nagy fantasy-csalódások után cseppet sem érdekelt, hogy tudomásom van egy ilyen sorozat létezéséről, míg az időm úgy nem alakult, hogy itthon döglök a törött könyökömmel. Hirtelen felindulásból töltöttem le az első évadot, és bevallom, az első epizód feléig legalább, de lehet egészen az utolsó jelenetig, azt gondoltam, lehet fel is adom. (Eleve gyanúsan fogadtam, hogy fantasy sorozat, azaz arra gondoltam, a kosztümre, díszletre, helyszínekre is kevesebbet fognak költeni fajlagosan, mint egy sima 120 perces mozifilmre, nem is beszélve az akcióról, ami általában a fantasy veleje, nem igaz?) De épp jól választották ki, mivel zárják az első fejezetet, ami mindenkit átlendít a másodikig, azt is, aki nem olvasta a regényt.
Suspence - asszem így hívják ezt úgy általában.
Pl. amikor a képregény lapján, a jobb alsó sarokban, az utolsó kockán húzzák elő a kést. Ez kötelező! Ez a minimum, hogy lapoznod kelljen, és legalább addig valamiféle izgalmi állapotban maradj. Egy sorozatban mindig ilyesmivel zárják le a fejezetet, de itt az érdekesség, hogy a Game of Thrones-ban pár fejezettel később már felsorakoztott pár olyan karakter is, akikről egyik fejezet végén azt hiszed, a pozitív oldalon van, a másik végén meg azt, hogy a sötét oldalon, de az első évad végére meg szerintem belenyugszol, hogy tetszés szerint szeretheted bármelyiket, mert (persze egy-két kivétellel) semelyik sem olyan jó, és semelyik sem olyan rossz.
És bár az akciójelenetek (pl. kardozás, vagy jóval-jóval később egy várostrom) tényleg nem múlják felül azt, amit egy sorozattól el lehet várni, mire pár részen túl vagyunk, ez nem is számít! Az egész egy nagy intrika, politika, dinasztia-harc és filozofikus cívódások az említett se-ide-se-oda tartozó karakterek között, hogy le is szarom, kardoznak-e egyáltalán...
Sőt! Kifejezetten annak kezdtem szurkolni, minél kevesebb fantasy-akció-elem legyen, mert annyira jók a párbeszédek!
És ahogy három nap alatt felzabáltam az első három évadot, elszaladtam a könyvesboltba, és megvettem nem csak az első, de az első két kötetet (kb. ezekből lett a sorozat első két évadja), arra gondolva, hogy ezeken is úgy fogok átsiklani, mint libán a szar.
De ez egy hónapja volt, vagy régebben is, és még mindig nem olvastam el az első kötetet...
Mert hogy semmi plusszt nem ad a film után, sőt!
A fejezetek 1-1 karakter neve alatt futnak, az ő interakciójukban halad a cselekmény. Ez rendben is volna, ha nem főleg a Stark család tagjai lennének majdnem kizárólag a szereplők! Rajtuk kívül marad Daenerys, meg a törpe, de ezzel pl. az is rögtön leesik, hogy a törpe is pozitív karakter, holott a sorozatban ez picit tovább lebegett a semmiben...
Ráadásul még ő is sokkal szolidabb a könyv lapjain. Egy jó példa, ahogy a saját kérésére "bevallja a bűneit", mert így alkalma lehet párbaj útján ítéletet kérni, és ki akarja játszani a senki oldalán nem álló zsoldost, párbajozzon az ő képviseletében, mert gondolom ez az egyetlen logikus esélye a menekülésre. Ez a könyben: "I have lain with whores not once but hundreds of times. I have wished my lord father dead and my sister, our gracious queen, as well. I have not always treated my servants with kindness. I have gambled. I have even cheated, I blush to admit.... (bla-bla-bla)" És hogy írták meg filmre?: "Where do I begin, my lords and ladies? I'm a vile man, I confess it. My crimes and sins are beyond counting. I have lied and cheated. Gambled and whored. I'm not particularly good at violence, but I'm good at convincing others to do violence for me. You want specifics, I suppose. When I was seven, I saw a servant girl bathing in the river. I stole her robe. She was forced to return to the castle naked and in tears. If I close my eyes, I can still see her tits bouncing. When I was ten, I stuffed my uncle's boots with goat shit. When confronted with my crime, I blamed a squire. Poor boy was flogged and I escaped justice. When I was twelve, I milked my eel into a pot of turtle stew. I flogged the one-eyed snake. I skinned my sausage. I made the bald man cry! [makes masturbation gestures] Into the turtle stew, which I do believe my sister ate. At least I hope she did. Once I brought a jackass and a honeycomb into a brothel..."
Érezhető a különbség egy karakter vázlata, és a kidolgozott, mondhatni hús-vér verzió között?
Nem sokkal élőbb az utóbbi?!
De! És nem csak azért, mert nagyon jó törpe színészt találtak, hanem azért, mert George R. R. Martin egy gyenge képességű író, sajnos...
És ez még nem minden!
Mivel a könyvben tényleg csak az "szólal meg" akiről épp a fejezet szól, illetve azok, akikkel ő kommunikál, viszont nincs fejezet Varysról, Littlefingerről, Cersei-ről és Jaime-ről, így amikor ezek bármilyen kombinációban egymással beszélnek (és higgyétek el, ezek a jobb párbeszédekhez tartoznak a sorozatban), az mind a hollywoodi forgatókönyvírók érdeme, mert a regényben nincsenek benne. Ehelyett talán több háttérinfót kapunk az ilyen-olyan vérségi kötelékekről a nagy nemesi családok között, de az aligha kárpótol annak fejében, hogy mondjuk Lena Headey, mint Cersei ellop minden jelenetet, amiben szerepel. Pl. ahogy kóstolgatják egymást Littlefingerrel, és az elkezdi fenyegetni: Cersei: A mockingbird... You created your own sigil, didn't you? How appropriate! For a self made man with so many songs to sing. Littlefinger: I'm glad you like it. Some people are fortunate to born into the right family. Others have to find their own way. Cersei: I heard a song once. About the boy of modest means. Found his way into the home of a very prominent family. He loved the eldest daughter. Sadly she had eyes for another. Littlefinger: When boys and girls grow up in the same home awkward situations can arise... Sometimes, I've heard even brothers and sisters can develop certain affections. And when those affections become common knowledge, well...that IS an awkward situation, indeed. Especially in a prominent family. Prominent families often forget a simple truth I found... Cersei: And which truth is that? Littlefinger: Knowledge is power. Cersei (kis gondolkodás után, a testőreinek): Seize him!... Cut his throat! ... Stop it! I've change my mind, let him go!... Step back three paces!...Turn around!... Close your eyes! (Odalép Littlefingerhez, és az arcába mondja:) POWER is power!
Ez egy jó színészi játékkal (és Lena Headey tényleg jó!) nagyon ütős, és mivel úgy látom, a második kötetben sincs se Littlefingernek, se Cerseinek saját fejezete, hogy lenne benne vajon ez a jelenet?
Ehelyett látom van Davosnak és Theonnak külön sztorija, akik közül az előbbi az egyik legunalmasabb karakter, a második meg csak szimplán szerencsétlen.
A Lannister család bármelyik tagja izgalmasabb, mint a Stark család bármelyik tagja, de a könyv mégis az utóbbiakról szól, a filmen meg majdhogynem 50-50...
Vagy másik példa: egy jó figura a felkapaszkodott, dörzsölt, de ártatlan kurva, Rose, aki összeköt egy-két szálat a sorozatban, vagy legalábbis alátámasztja valamelyik fontosabb szereplő jellemvonásait. Nem csak azért tették bele, hogy egy pár jó csöccsel többet lássunk ;)
A könyvben, bár előfordul 1-1 tipikus 4 betűs szó, a filmben olyan természetességgel használják, mint ahogy az a hétköznapi életben normális. Nem túlerőltetve, mint ahogy pl. a grafikus erőszakot túlvezérelték a Spartacus című sorozatban, csak épp úgy, ahogy mindenki káromkodik néha...
És ez megint egy olyan realitás, ami a fantasybe szerintem kell. Egy olyan világban, ahol egymás fejét adják fel postára, vagy kitűzik karóra, ott nem fognak virágnyelven beszélni a baszásról sem, szerintem...
Szóval, anélkül, hogy túl sokat írnék, ha ezzel a tanáccsal bárkinek is segítek: ne vegyétek meg a könyvet, csak nézzétek a sorozatot! Nagyon jó angolul, de általában jó a magyar szinkron, gondolom ezt is jól megcsinálták.
