A válság betett Izlandnak, de Thor most odasózott a kalapáccsal a fél világnak.
A vulkanikus por sikeresen meggátolta, hogy az összes vendégünk be tudjon szállni Amszterdamban, így kis lélegzetvételhez juthatok.
Rámfér.
Reggel egyre több idő kell, hogy bemasszírozzam magam abba az állapotba, hogy egyáltalán le tudjak mászni az emeleti ágyról, aztán az első órában nagyon óvatosan mozgok, anélkül, hogy feltünően nagyfateros lennék, aztán a maradék 11 óra már elmegy valahogy, és persze közben ledöglök egy-két órára, egy kis mediterrán sziesztára...
A délelőtti hat órámban főleg vasalok. Néha olyan büdös, koszos cuccokat adnak le csak vasaltatni, hogy a felszálló gőztől majd elhányom magam, de még mindig jobb, mint ágyneműt mángorolni és zsákokat cipelni. A raktárban vasalok, a két szőke nyomatja a mosodában a duc-duc diszkózenét, arra tudnak pörögni. Ezért is jobb ilyenkor vasalni, mert 1-2 nyugisabb számmal a fejhallgatómban kicsit ki tudom zárni a külvilágot.
Este aztán mángorlás. A gépek ontják a hőt, a légkondi meg a fagyos levegőt. Olyan, mint októberben leülni a tábortűzhöz: a pofád ég, a hátad meg lefagy. Egy hete kissé megfáztam, és azóta sem megy ki belőlem.
Amúgy meg előre számolok, nem a centiket vágom, és már maga az, hogy egy ILYEN Scenic hajón kibírtam 9 hetet, már erőt ad. Tavaly a 9. hét körül már kész voltam a Scenic Rubyn, de akkor pánikoltam, most meg van célom.
Hát röviden ennyi, de még mindig remélem, hogy Fenti Tesó jobb módját is meg fogja találni, hogy segítsen, mint hogy vulkáni porfelhőt rajzol az égre...
Pl. elintézhetné végre, hogy egy jobb hajóra kerüljek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése