Egy csak egy legény van talpon a vidéken

Nem csak a mellettem lévők, de már az is felmondott, aki a képet csinálta.

Ez mond valamit, nem?

Pedig aki fotózott, ő mondta nekem az elején, amikor felhoztam hogy itt nem fog menni az ágyneműmosás, hogy túl negatív vagyok, meg hogy szedjem össze magam, mert így el fognak kerülni a többiek.

No, igaz hogy az ágynemű megy valahogy (vérrel-verejtékkel), de ő volt az, akit egy-két hét után sokan kerülni kezdtek, mert olyan, mint egy sztahanovista kokainon, vagy mint a Duracell nyuszi és a Gyalogkakukk szerelemgyereke. (Fogyott öt kilót, és azzal az indokkal mondott fel, hogy a melót bírja, csak a stresszt nem...) Én ezzel szemben mindenkivel elvagyok, senki nem kerül, én viszont kerülöm a klikkesedést, és bár én is felmondanék ha tehetném, de csak azért mert rossz a munka-pénz arány, a stresszel elvagyok, kösz szépen.

Eddig kilencen léptek le vagy tanácsolták el őket, és ebből öt a Housekeepingről. mivel a szobalányoknak (estl. szobafiúknak) is segíteni kell a mosiban, ez engem elég szarul érint, mert minél nagyobb a fluktuáció, annál nagyobb a káosz, de most (nem most, igazából, ezt 25-én írtam) egy parkban fekszem Aschaffenburgban és be is fejezem, hogy jobban odafigyelhessek a napból és földből kinyerhatő energiákra.

Itt még egy kép, Föld Napjáról, amikor kerek fél órát tudtam ülni egy fa alatt.

Ma talán lesz 45-50 perc is, ha skippelem a vacsorát...