Tegnap megtaláltam Norbi számát, és felhívtam büfé ügyben.
No, konkrétan az első lépés már az volt, hogy múlt héten megnéztem egy kiadó üzletet, ahol még csak azt tudtam mondani, hogy hüm-hüm-tetszik, de fingom se volt róla, hogy pl. mit nézzek az elhelyezkedés, tisztaság, tulaj-szimpátia és "WC-van-e" tényezőkön kívül. Ezek közül az elhelyezkedés kicsit necces volt, így nem pacsiztam le egyből, hogy oké, itt jó is lesz, a többit majd beleálmodom a helybe...(így szoktam régen.)
Szóval Norbi után már tudtam, hogy pl. az előkészítő részen meg a pult mögött ajtómagasságban csempe kell, az egész helyet meg nem árt szerződés előtt megnézetni egy HACCP-szakival, egyáltalán alkalmasnak ítéli-e. A berendezéshez is mondott kapásból olyanokat, amikről életemben nem is hallottam, mint pl. zöldségelőkészítő, vagy tojásmosó... (Mi a fasznak mosni a tojást, amikor nem héjastól esszük, mi?!)
No, nem oda Buda, szerinte 1,5M elég mostanság, amikor fél éves cuccokat töredékért adnak el az olyanok, akik fél éve belevágtak, de mégsem ment nekik.
Mi van? Hogy én is majd? No nem! Engem más fából faragtak ám!
Vegyük csak Dublint: kimentem 1 hónapra elég pénzzel, úgy hogy azt se tudtam első éjszaka hol alszom, nemhogy azt hol keressek melót, illetve milyen hivatalokban kell intézni előbb a szükségeseket. És nem jöttem vissza 1 hónap után, sőt!
Szóval már kicsit okosabban mentem a jegyzőhöz, aki elég kommunikatív volt, és atyai jóindulattal intett arra, hogy nagyon nézzem meg mit veszek ki, mert ugyan ő 2200 forintos illetékért, bérleti szerződésért (stb) már meg is engedi hogy nyissam a boltot, de ezt lejelenti 3 szervnek, akik 22 napon belül egyszer csak szólás nélkül bejönnek, és elkezdenek "bőcsködözni", hogy ide kellene egy páraelszívó, ide meg egy vészkijárat, oda meg egy "Vigyázz, ne ess hasra!"-tábla, és amíg ezek nincsenek meg, addig bezáratják a boltot, nincs pardon!
Már kezdtem is vizualizálni, ahogy egy kopaszságát 20 centis, zsíros tincsekkel oldalról takarni vágyó 120 kilós aktakukac közli velem:
- Kincses úr! Ezekkel a hiányosságokkal sajnos ma már nem lenne szabad egy vendéglátóipari egységnek üzemelnie... De megértem önt. Emberek vagyunk. Én mindig hajlok a kompromisszumra, csak egy nyelven kell beszélnünk... (kacsintás)
- (khmm-khmm), szóval-ööö...
- Negyven.
De nem hiszek senkinek, csak aki jót mond!
Megyek tovább, az ingatlanoshoz, aki ugyan semmi olyat nem tud, ami nekem jó, de önként megad olyan tippeket, amiket csak úgy látott (és lehet épp másik ingatlanos hirdeti), és amúgy is nagyon kellemesen elöltünk vagy 15 percet, amíg nem tudom eldönteni, hogy a szép arcán tartsam a szemem, vagy a melleit nézzem. Zu sammen: megint jobb kedvvel távozok, és megint meg kell jegyeznem: Vác tele van jó nőkkel, akik még kedvesek is tudnak lenni. Itt tényleg érdemes vállalkozni, csak talán más irányba kellene orientálódni...
A következő kellemes meglepetés rögtön az ANTSZ-nél ért, ahol nem egy szép nő, hanem egy fiatal srác fogadott, és az előzőekhez hasonlóan nagyon részletesen és segítőkészen írta le a szükséges teendőket.
A váciaknak valahogy kurvára van idejük foglalkozni az ügyfelekkel, nem igaz?
Még le is rajzolt nekem egy üzletet, ami nemrég nyílt, milyen is kábé egy elviteles szendvicses. Megtudtam miket várnak el még a magas csempézettségen kívül, és volt ami több lett a Norbi-verzióhoz képest (pl. vízminőség-vizsgálat: 24.000 forint, meg kémiai kockázatbecslés: 20.000 forint) de pl. ilyenek is elhangzottak:
- A tisztasági meszelést nem várjuk el minden bérlőváltásnal. Ez szubjektív megítélés alapján megy. Én például bemegyek, és ha tisztaság van, akkor rendben van.
- A zöldség-előkészítőre sokaknak nincs hely, így elég csak egy külön csap a paradicsom és paprika mosására, a többiből meg persze csak azokat lehet venni, amik gyárilag csomagoltak. (Basszus, előre hámozott hagymát kell venni, mert a piaci földes, és nem moshatod le az alatt a csap alatt, ahol mosogatsz!) Tojásmosó sem kell, csak olyan tojást kell venni, ami szintén gyárilag csíramentes!
- Hűtő viszont elég egy is (hurrá!): mivel minden felvágott, sajt és zöldség is gyárilag csomagolt, akár különböző polcokon tartani is elég.
- Hamburger, hot-dog, sültkrumpli, vagy bármi "meleg" étel is belefér, ami 100% gyárilag előkészített cuccból van, csak a nyers alapanyagokat kell mellőzni.
Okés, a végén tegeződtünk, és megadta a HACCP-s emberkét, meg az állategészségügyist, meg hogy skicceljem le a bérelni kívánt üzlet tervrajzát + a saját verziómat, hogy mit csinálnék belőle, és mailben küldjem neki, majd megmondja átmenne-e vagy sem.
Nem tűnt olyannak, aki feltétlen jattoltatni akarna mindenkit.
Ezután már félig szakértőnek is éreztem magam, amikor megnéztem a következő üzletet, és már az Okoska-álarc is lecsúszott néha a homlokomról, amikor a viharvert nyugdíjas piacossal elmélkedtünk, hogy is lehetne kialakítani a 12 négyzetméteres helyet:
- Hát, ebben a sarokban lehetne akár egy kis asztalka is...- mondja
- Dehát az nem lehet, mert akkor ha helyben fogyasztás van, akkor a vendégeknek is kell WC-használatot biztosítani.
- Ugyan már! Nézze, itt az egész piac és egy nyilvános WC van. Van olyan húsüzlet, akiknél még az alkalmazottnak sincs saját WC-je.
Szóval megtudtam, hogy volt itt már savanyúságos, meg Fornetti is, és pl. egyik sem csempéztette ki a WC-t, a vízminőség-vizsgálaton persze akkor is megbuktak, amikor a tulaj a saját lakásáról adott mintát, de egy kis csúszópénzért aztán meglett az eredmény. Arról is beszélt, hogy a Fornettis azért bukta a bizniszt, mert 1 pedagógus volt, aki felvett egy alkalmazottat, de 1-2 hónap után nem volt elég forgalom. Viszont a villanyszámla azt mutatta, hogy a sütőben kábé hatszor annyi pogácsa sült ki, mint amennyi elkelt...
Még jó, hogy nem vagyok pedagógus, és megsütöm én a saját pecsenyémet, köszönöm szépen :D
Mivel éhes voltam, elmentem még arra a helyre, amit ANTSZ-es cimborám nemrég okézott le, és annak az alaprajzát vázolta fel példaképp:
A kábé 8 négyzetméteres kiszolgáló-részben egy nő + egy 18-forma csaj, utóbbi meglehetősen ideges, mintha első napja lenne. A nő végig igazgatta, hogy is kell összerakni a hamburgert, meg ilyesmi. Lehet ő a tulaj, aki hamar be akar tanítani egy rabszolgát, hogy ne kelljen sokat bent lenni? A pultra nagy betűkkel kiragasztva: helyben fogyasztani tilos! (Ja, a WC miatt.) Biztos nem volt még meg az első 1-2 csekkolás, és mindent betartanak a nagykönyv szerint. A szendvicseik más cégtől vannak, előrecsomagolva. Voltaképpen semmi eredeti nincs, ami minden kedvességük ellenére tök lehangoló. Akartam enni egy túrós palacsintát a tesztelési vágynak és a hirtelen támadt igénynek engedve, de az épp már nem volt, csak lekváros vagy nutellás. Jóindulatból elfogadtam a helyette felkínált Túró Rudit, amit pofátlanul HELYBEN elfogyasztottam, míg vártam a kiscsaj bénázására, hogy összerakja a tökéletes burgert, ami ugyan nem volt rossz, de kicsi volt, és rá kellett segítenem egy piaci lángossal később.
Összességében:
Ahogy annak idején vettem egy házat, mert miért ne, most várhatóan nyitok egy szendvicses kis boltot, mert miért ne?
Ahogy a ház is megvan (sőt, folyamatos fejlesztés alatt áll), úgy a bolttal sem fogok mellé, ha Fenti Tesó is így látja, és ha máshogy látná, már rég felvettek volna valami tiroli hotelbe, de hát nem így történt...
2011.11.11
Azóta megnéztem még két üzletet, és elkezdtem hűtőpultokat is keresni.
Meg persze más dolgom is volt, így sokra még nem jutottam. A két üzlet más-más szempontból szimpatikus, de az ördög nem a részletekben, hanem a bérleti díjban lakozik, és ez a 45-ös javára billenti a mérleget a 120-as ellenében.
2011.11.14.
HA IGAZÁN BAJUSZT AKARSZ NÖVESZTENI (VAGY LEVÁGNI A TÖBBI SZŐRT ÉS CSAK AZT MEGHAGYNI), NEM MÉSZ ODA HÁROM EMBERHEZ, HOGY "SZERINTED JÓL ÁLLNA NEKEM A BAJUSZ?". EGYSZERŰEN MEGTESZED. NEM ÉRDEKEL, JÓL ÁLL-E MÁSOK SZERINT, LÁTNI AKAROD, MILYEN LESZEL BAJUSZOSAN.
Ha igazán bajuszt akarsz, az énképed máris egy bajuszos ember: már megteremtetted magadban.
Hát kicsit én is így vágtam bele a büfézésbe.
Amíg nem voltam benne biztos hogy megteszem, addig szondázgattam a baráti kört.
Amikor már ott tartottam, hogy nem csak lófrálok Vácon fel-alá, hanem üzleteket néztem meg, és bementem a jegyzőhöz meg az ANTSZ-hez, akkor nem szóltam szinte senkinek.
Ekkor már lélekben büfés voltam, és mellesleg: szakállas, mint Rumcájsz.
A szakáll nem csak lustaság kérdése. Tulajdonképpen kurvára van idő a kis borotválkozási szertartáshoz, amikor nem kell dolgozni. Az enyém most inkább kinyilatkoztatás: nem kell többé főnök, vagy cég, aki megkér vagy utasít rá, hogy vágjam le! Magam ura leszek. Magam ura VAGYOK.
2011.11.16.
Óh, bassza meg! Szinte sírok...
A piacon lévő kis üzletbe beleéltem magam, és már vizualizáltam, milyen jó is lesz hétfőn nyitás előtt a gombaszakértő szomszédnál kezdeni a vasárnapi sétán összeszedett cuccossal, meg ilyesmik. A dolog ott bukott meg, hogy mivel lassan reagáltam, tervet rajzoltam, beküldtem az ANTSZ-es srácnak véleményezésre, de pénteken nem válaszolt, én meg gondoltam a hétfőt még megvárhatom, ne érezze a kedves bácsika, hogy annyira kellene az a bolt nekem. Hétfőn még nem volt ANTSZ válasz, kedden bementem, tökre bíztatott a srác, és rögtön hívtam a bácsit, aki nem kiadta addigra??!!!
Ilyenkor mi marad más, mint hogy összeszedni magam, és tovább, és tovább!
Elsőnek sokan valószínűleg azt a tanulságot vonnák le, hogy azonnal minden ingatlanoshoz be kell köszönni, Vác minden zegét-zugát be kell járni, van-e még hasonlóan kedvező lehetőség.
Én kimentem az erdőbe sétálni, Szokolyán...
Nem épp praktikus és célravezető technika, de valahogy energiát kellett szerválnom a csalódás után. Az én "technikám" ugyanis elég spirituális, akkor is ha materiális dolgokról van szó. Azt gondolom, hogy be lehet gyűjteni 15-20 kiadó helyet, ki lehet szelektálni ebből a felét, meg lehet nézni 6-7-et, és tervet készíteni 3-ra, amiből aztán lehet azt az egyet, amit kiválasztunk, épp ugyanígy kiadja a tulaj az orrunk előtt. Persze akkor mehetünk a már szintén kidolgozott B és C tervre, de az már nem az igazi.
Az igaziban hinni kell, és ha kell, majd megtaláljuk egymást.
Pl. még mindig lehet, hogy a cég, amelyik kinézte a piaci boltot, péntekre talál egy másikat, és nem mennek el a szerződést aláírni, a kisöreg meg tökre örülni fog, hogy én jelentkezem, és kiveszem.
Ha nem, akkor nem ez volt az igazi, ilyen egyszerű!
Tovább nem ragozom, mert az kifogáskeresgélés lenne, és nem akarom az "ezo-bio-öko-meditációt" levinni kutyába...
2010.11.19.
Sajna elég eredménytelenül telnek a napok, de nem hagyom abba, megyek tovább!
Tegnap bejártam 1 nagy távot Vácott, láttam hogy semmi nincs a kis belvároson kívül, viszont jól beleállt a fájdalom az achillesembe :(
De a végén jót dumáltam 1 újabb ingatlanossal, aki adott is használható tippet.
És aztán már csak kíváncsiságból is megnéztem a pesti árakat, és leesett az állam, milyen tip-top, frissen felújított üzletet is találni váci áron!!! Meg is néztem magamnak pl. a Tátra utcát, és már "profin" szaglásztam körül: milyen boltok vannak, miért jó-miért rossz, stb. Ha hidegvérrel kihagyom az összképből, hogy a boltszomszédom (egy reformélelmiszeres, minimálkínalatos kis üzlet) alkalmazottja egy nagyon szép, és kedves nő, akkor sajnos nem éri meg: van jól menő(nek látszó) szendvicses kb. 100 méterre, és az 59+rezsi az 90/hó + jelentős átszerelések kellenének ANTSZ miatt, és persze még a jogsi sincs meg, szóval vicces lenne minden második nap expedíciós bálazsákkal menni anyagbeszerzésre.
De maradok optimista, hiszen a végén úgyis minden kialakul, illetve egyensúlyba kerül. Az élet rendje már csak ilyen...
Inkább csinálok egy camambert-gyakorlatot mezei zsemlére:
11.23.
A bőség oldaláról kell közelíteni!
Ha arra gondolnék, milyen nagy fába vágom a fejszém, mennyi kockázatot vállalok, és mi lesz ha mindent elbukok, akkor a vonzás törvényének megfelelően szépen el is buknék mindent.
Ahogy látom magam, fehér pólóban, mosolygósan szendvicsvajat kenni, rendelést felvenni, kész "alkotást" fotózni és feltölteni, nap végén hazafelé kanyarogni a kettesen, szabadnapon nyugiban kertészkedni, no ezek a képek vonzzák be a valóságot.
A képekkel törődni kell!
Ha például látszatra csak ülök a számítógép előtt, és épp egy képet vágok meg kicsit, hogy aztán posztoljam egy komszájton, és ez a kép a jenői ház valamelyik részéről készült, akkor nem csak az időm baszom el! Amikor legközelebb megnyitom, akkor majd jól fog esni: itt tartok, ezt is megcsináltam, stb. Valójában "dolgozom a házon" ilyenkor. A képek erősítik meg bennem, hogy a birtokomban van, még ha az ERSTE Bank hitelkimutatása mást mond is. Azáltal marad meg nekem a házam, hogy abban a tudatban élek, hogy az enyém, és nem az által, hogy fizetem a hitelt!
2010.11.29.
Mégsem mentem Pestre, így volt reggel egy lyukas órám vezetés előtt.
Persze megint rohantam itthonról >>> éhes vagyok. (Ez tök véletlennek hangzik eddig, mi?)
Bemegyek a réteseshez, mert éhes is vagyok, meg ahogy alakul a helyzet, nem tudom lehet-e normális üzlethelyiséget találni, így eldöntöttem, hogy merészen meg fogom kérdezni a nőt: akarna-e esetleg társulni? (Merthogy nála is ki van írva a szendvics, de mégis csak rétes van, az üzlet meg kong az ürességtől...)
Az már külön bíztató, hogy a bejárati ajtóra ki van plakátolva: "Asztrológus, szellemi gyógyító, lelki tanácsadás, kártyajóslás". Sejtem, hogy ez csak a nő a pult mögött lehet, és ha ilyen témákban utazik, akkor jó helyen járok.
Szó szót követ, a szendvicsről és rétesről áttérünk az ezoterikus vonalra is, miközben eszem egy káposztás rétest, és a végén nagyon szuggesztív tekintettel azt mondja:
- Menjen vissza a piacra! Van ott több kiadó üzlet is. Magának nem az üzletházban van a helye. Magának olyan kell, ahol látják. Ragaszkodjon hozzá!
Whatever, van még vagy 20 percem, megyek a piacra, és ott is van a kitűzött plakát: KIADÓ. Pont szemben azzal, amin úgy búsultam múltkor, és persze észrevettem volna akkor is, ha ott ez a hirdetés, de nem volt. Ez egy tök friss hely!
Véletlen?
Másnap megnézem a tulajjal, aki már mögém is beszervez egy helyi testvérpárt, a végén kiderül: ők is kajáldát szeretnének.
Míg fogorvosnál vagyok, kicsit beúszik a kép, hogy ezek gondolkodás nélkül virítottak vagy 50-et előlegnek, és megint elbasztam, de azért felhívom a tulajt, Zsombort:
- No, kivették a srácok?
- Pistikém - mondja - te voltál ott előbb. A fair az fair, mondtam nekik, hogy várjanak egy napot, ha nem jelentkezel, akkor övék a lehetőség.
Hát ennél nagyobb jelet nem szoktak küldeni fentről, szóval meg is állapodtam vele egyből, hogy másnap kifizetem a decembert, meg a többit megbeszéljük.
Cégalapítás kapcsán:
Korrekt ügyvéd, kedves titkárnő és nagyon aranyos könyvelő.
Azt hittem, hogy a kedves emberek Vácon teremnek, de már látom: ahogy ezt az egész büfé-bizniszt elkezdtem, csupa jó emberrel találkozom.
Ráléptem a "Sárga Útra" :)
Olyan vigyoroptimista vagyok, mint Ed Bloom a Big Fish-ben :)
Mellesleg ügyvezető igazgató is vagyok, és hiába kicsinyíteni a dolgot azzal, hogy az tevékenységi köreim nagy része szendvics és salátagyártás lesz, azért ne feledjük a legfontosabb CEO-feladatot: vízióval rendelkezem! :D
A büfé azért fog menni, mert a fejemben már most megy!
Nincs mese!
Azért, hogy mégse higgye senki, hogy ilyen egyszerű:
Kb. December első két hete:
Rendszeres gyomorideg délelőtt, amíg el nem intézek valamit, de ha az nem úgy alakul, ahogy számítottam, akkor egész napos is lehet.
Persze „normális”, hogy megijed az ember, ha látszólag csak szórja a pénzt, és még semmi haladás, illetve annyi, hogy az üzletbe műanyag csövek és gipszkarton elemek kerülnek be, a padlón pedig ott hever egy 120 centis hűtővitrin. Meg, hogy az APEH már tud a cégről, a kassza is regisztrálva a Fehérló és Fia Kft. nevére (pár perces meló - 26.000 Ft), a postaláda elé kikerült a minimál-ipari „cégtábla”, van bélyegző is, és az Önkormányzat, meg a Statisztikai hivatal is tudja mit csinálok. Írtam taggyűlési jegyzőkönyvet, amelyen az öcsémmel elfogadjuk, hogy az ügyvezetői tevékenységet munkaviszony keretében végzem. Ennek kapcsán be kell jelentnem magam a cégalakulás kezdetétől, csak hogy fizessek még ilyen-olyan járulékot is már decemberben, amikor az első kávét, teát vagy szendvicset kábé még csak 2011.01.10-én üthetem be a pénztárgépbe.
A salátakészítés felejtős, mert ez büfé-kategória, nem hidegkonyha. Tök mindegy, hogy soha nem lett semmi bajom, ha a majonézt nem tettem hűtőbe nyáron sem (hála az E-valamelyiknek), a jó saláta meg elvileg amúgy is 1-2 órás „pihentetés” után az igazi, kockázati szempontból (HACCP: Hazard Analysis Critical Control Point) ha már összekevered a friss zöldséget majonézzel (esetleg merészen joghurttal), akkor el kellene adni 4-5 órán belül, hiába lenne végig hűtőben. Mivel tudják, hogy ezt úgysem képesek nyomon követni, inkább nem engedik és bazmeg!
Kiszállítás szintén felejtős, mert ugye nincs olyan kategória, hogy „szobahőmérsékletű szendvics”. (Pedig általában úgy esszük meg, nem igaz?)
Ami hideg, azt hidegen kell tartani, ami meleg azt melegen. (Nem vagyok nagy pizzarendelő, de mindig melegen kapjátok???). VAGY: sushi házhoz szállítás esete >>> ha már sonkás sajtos szendvicset nem küldhetek ki, akkor ezen elv alapján úgy várnám el a sushi-futár érkezését, hogy akciófilmbe illő alumínium kézitáskát vesz elő, amin digitális kijelző számol vissza a deadline-ig, és felnyitáskor úgy sziszeg, mint egy űrállomás-siló ajtaja...
De ezzel vége a panaszoknak, mert így nem lehet!
Ami nem öl meg, az megerősít! A kávé nem lehet olcsó ÉS finom! A kávé olcsó lesz, mert azt a 20 melóst mindenképp le kell halászni, akik a szomszédban a mélygarázson dolgoznak! A szendvics viszont nem lesz olcsó, mert az FINOM lesz!
Aki nem hiszi, járjon utána!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése