Napról napra, újra meg újra égető vágyat érzek egy autó iránt.
Hiába keltem időben, megint valahogy rohanni kellett a vonathoz. Mínusz 6-8 fok, heavy-duty szatyorban malteres vödör, flex, fúrógép, stb. Így megyek be Vácra, a fűtetlen üzletbe befejezni a csempézést, ahol a szaki megfeledkezett róla (ráadásul elég sötétszürke fugát választott, remélem nem kötnek bele a hivatalos szervek.) Kapkodás miatt nincs idő kaját csinálni: bedobok 2 joghurtot meg két szelet kenyeret a hátizsákba.
Ülök a BZMOT-on, előttem a hajléktalan-dizájner-szatyor, csupasz kenyeret eszem CBA natúr joghurttal, fagyott kezemmel törölgetem a morzsákat és a fehér dzsúzt a szakállamról.
Hát, nem érzem épp sikeres üzletembernek ezekben a percekben, de igyekszem nem beleélni magam az ilyen helyzetekbe.
Pedig isten tudja, van ilyen bőven.
A kiadások megszaladtak, óvintézkedésként már befagyasztottam az életbiztosítást és a lakáskasszát márciusig, és örömmel konstatáltam még azt is, hogy annyi zoknim van, hogy legalább azt nem kell vennem a következő két évben...
Még mindig nem tudom, kitől lesz a pékáru, és milyen gyorsan pirul meg a szendvicskenyér a kontaktgrillben, ugyanis még csak kábé holnap hozza a postás a teszveszen vásárolt gépet.
Ezt csak azért mondom: ne csináld utánam, akkor se amikor majd azt látod, hogy sikeresen megy a téma! Meg lehet a dolgokat tervezni, és meg lehet a dolgokat álmodni. Ha semmit nem tudsz megtervezni normálisan, akkor kurva erősen kell kapaszkodni az álmokba, és ez - bár műszerrel nem kimutatható tényező - elég kemény meló tud lenni.
Mit gondoltok, mibe fáradok bele úgy hogy nyolckor már húz az ágy???
2010.12.29.
Teljesen friss vonatos sztori: mikor kell 50-ből egyszer percre pontosan indulnia, ha nem akkor, amikor eszkimó kezeslábasban taposom a havat, nagy hátizsákkal, és kezemben postai csomaggal (szeletelőgép), 6:28-kor, mínusz 10-12 tájékán?! Hát bazmeg, látja a paraszt, és mégis elindul, aztán meg tuti Szokolyán állni fog 10 percet, mert Pest felől késések vannak.
Persze 1 órával később kimegyek pontosan és akkor már 10 percet késik!!!
Milyen csokival, chips-szel, mosóporral lehet épp autót nyerni? Mondjátok meg, én megveszem!
De amúgy gondolom ilyen ez mindig, induló cégnél. (Ha nem ilyen, jaj nehogy megmondjátok nekem!!! ;)
Szóval továbbra is hit-remény-szeretet, és januárban már remélem pénztárgépgurigákkal is játszhatok kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése