Pl. Károly Bácsi és Frakk lemenne egy csendes, kertvárosi Irish pubba, a Kockásfülű Nyúl beülne Kíváncsi Fáncsival az Eddie Rockets-be egy smoothie-ra, Lolka és Bolka meg rögtön a szomszédba, a Woolshedbe valami focimeccset nézni. Chip és Dale valamelyik nightclubba menne valószinűleg a Temple Barban, és még Torzonborz király is biztos találna itt valami headbengelős metál pincét, de hová járna pl. Oriza Triznyák?
Merthogy én úgy képzelem, olyan helyeken érzem magam jól, ahová Oriza Triznyák is szívesen betérne, és most először - 2 + 1 év után - találtam is egyet :D
Úgy kezdődött, hogy mivel sok bajom volt már a bringával, bementem a szervízbe, és megkérdeztem, be tudnák-e megint úgy lőni a váltót, meg egyéb kis dolgokat, hogy én is ott figyelek, megpróbálom megtanulni. Persze így többet is fizetnék. A szerelő srác végigmért, látta, hogy fajtabéli vagyok, körbenézett, merre van a főnöke, és azt mondta:
- Itt az üzletben nem lehet... Viszont van szerdánként egy helyen egy bycicle workshop, ahol segítenek benne, hogy magam megcsináljam, és mivel ez egy közösségi ház, rám van bízva, adakozok mondjuk 5 Eurót, és így spórolok is vele. Menjek vissza szerdán, hétig dolgozik, aztán mehetünk együtt!
- Zsír!
Ott is voltam következő héten, vártam rá az utcán vagy fél nyolcig, de kurvára megérte.
Már az első sarkon lestoppolt minket egy helyi hoodie, aki egy kis alufólia csomagocskát nyomott Buddy, a szerelő kezébe, sűrű hálálkodás közben.
- Megcsináltam már párszor ingyen a bringát neki, most végre adott is egy kis ajándékot ;)
A srác amúgy egy elöl-hátul kosárral felszerelt Camping-féle cangán, már úgy a kormányrúdra hajolva tekert egyet, gondoltam rossz helyre már nem mehetünk :D
És tényleg, egy kis lane-re befordulunk, a North Circular és a Mountjoy Sq. között, és nyitják az ajtót, és beléptem Dublinban az első olyan helyre, ami nyomokban emlékeztet a pesti feelingre, azzal a különbséggel, hogy ez itt nem egy nyereségvágyból megdizájnolt romkocsma, csak tényleg egy full önkéntes alapon működtetetett, lepattant, hátsóudvaros raktár, ahol gyakorlatilag csak kétszer vannak egy héten, kedden "Café" főtt kajával (annak ajánlott ára van: 5 Euró), és szerdán ez a bringaszerelős egység is mellé. Majdhogynem egy tér, amolyan nappali-konyha, mellesleg innen nyílik a közös WC, amiről leginkább onnan tudod, hogy nem foglalt, hogy még az ajtó is nyitva van.
Teát, kávét csinálsz magadnak, kis konzervdobozba bedobsz érte 20-30 centet, aztán elmosogatsz magad után. A mosogatóban nincs meleg víz, és legszívesebben persze fogyasztás előtt is elmosnám a bögrét, de most épp olyan meleg szeretet tölt el, hogy végre van egy HELY, hogy nem finnyáskodok.
És egy zsúfolt kis hátsó udvarban van a sok kacat bringa, meg a sok szerszám, ahol Buddy el-eltűnik, visszajön sörrel a kezében (amit nem lehet kapni, de mindenki behozhatja a sajátját, no worries), dzsóval a szájában, de azért végig türelmesen segít és magyaráz, még ki is cseréljük az egyik bovdent, meg picit vágunk a kormányból is, mert így picit könnyebb lesz a dugókban ellavírozni. Megkínál a jóval, alig győzöm hazaérve a lekváros-mézes vajaskenyeret tömni az arcomba, olyan étvágyam kerekedett :D
Gondoltam megyek ide majd bármikor, amikor csak tudok, úgyis majdnem olyan egyedül vagyok itt, mint a Kis Vuk, ugyebár. Legközelebbi kedden megnéztem, milyen is az, amikor semmi nincs, csak "Café", de elhibáztam, hogy félcipőben mentem, mert lefagyott a lábam, és fél nyolc körül, amikor épp csak kezdtek szállingózni az emberek, már koccoltam is. Addig ettem egy vegan borscsot, meg spenótos-gombás pitét karfiollal, teázgattam és olvastam, mivel egyedül voltam, és elég introvertált időszakomat élem, azaz én nem szoktam senkit megszólítani, hanem várom, hogy "felfedezzenek" :D (Akkor persze nagyon kedvesen mosolygok, és szívesen beszélgetek, szóval azért nem vagyok igazi intró, csak nem vagyok asszertív semmiképp sem.) Nem baj ez, néha szeretem is megadni az időt a kibontakozáshoz, most csak úgy szoktatom az ottaniakat ahhoz, hogy ez a csendes magyar csávó is törzsvendég lesz hamarosan.
Ja, el is mentem másnap is, megint a workshopra, miután végre volt egy igazi nyárias idő is, és a Phoenix Parkban vagy egy órát harmatos füvön sétálgattam mezítláb, fel-alá. :D
Erre a mezítlábas nyári témára ajánlok egy happy zenét, szerintem passzol:
Megint csak bambultam előbb, mert egyrészt fullon volt a hely, és egy idősebb belsős tag mondta, hogy akár 40-50 percet is várni kell, de aztán nézegettem ő mit csinál, és pár szót váltottunk is. Kiderült, hogy 10 éve Miskolcon tanított angolt a Földesben. Kicsi a világ :D
Aztán egy spanyol csajhoz vetődtem, aki míg várt arra, hogy saját work station-t kapjon, megmutatta nekem hogy kell belsőt cserélni. Oké, tudom-tudom: milyen forma vagyok, hogy egy divatüzlet-eladó csaj tanít meg erre? Tipikus anyás gyerek, mi? Hamarabb tudtam gyümölcsös piskótát sütni, mint flexszel vágni...
Egyelőre ennyi, most sem maradtam sokat, mert másnap korai kelés, meg tényleg szokni kell még ezt a helyet, meg a helynek engem, időm mint a tenger, szóval majd szépen lassan.
De tényleg jó, csak ott ülni is, akkor is, ha senki nem szól hozzám, akkor sem érzem magam sem kényelmetlenül, sem egyedül, és ez a fontos!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése