Mondtam, van pl. a lángos, mint a tökéletes street food, nem is értem, eddig miért nem kezdte el senki...
Aztán gondolkodtam 5 percet, és már értem...
Amúgy valójában el is kezdték, de egyelőre csak Howth-on és csak vasárnap, azaz csak a klasszikus turistákra, és kiruccanókra alapoznak, akik mondjuk a fish and chips helyett valami másra is nyitottak. Tervbe vettem, hogy tesztelni fogom.
Hogy pl. a belvárosban miért nincs, két dologra tippelek: Egyrészt a helyi lakosság ízvilága meglehetősen korlátolt. Említett fish and chips mellett pizza, vagy indiai, esetleg kínai kaja, aztán Meki, Burger King, KFC, szevasz. Hosszú idő lenne bekóstoltatni a népet. Másrészt: az esős, szeles idő nem épp az utcai lángosevés barátja, és mivel az átlag pubozó közönség amúgy is lusta, és kb. 10 Euróért szarásig jóllakik a kocsmában finger food variációkkal, valszeg ott fog tápolni, ha kimozdul otthonról. (Kezdetben arra gondoltam, a lángos jól "kipárnázza" az alkoholfogyasztást, és biztos rákapnának a pubozók, de mégsem...)
Mindezzel együtt az hótziher, hogy Írországban az átlag megélhetési költségek arányában olcsóbb lenne kajás helyet nyitni, mint Magyarországon, illetve sokkal kisebb kockázata lenne a bukásnak. Ez igaz itt általában minden kisvállalkozásra.
Furcsa módon egyrészt támad mostanában a Facebook ezzel a "visszatekintős értesítővel", azaz nap mint nap szembe kell néznem vele, 5 évvel ezelőtt hogy folyt ki a pénz a kezemből, szenvicsbüfé üzemeltetés formájában. Nem egy jó érzés, annyit mondhatok!
Másrészt, ezt überelve, külön kérte egy régi ismerősöm, adjam meg neki az ide vonatkozó régi blogposztjaim címét, merthogy elrettentő példaként akarja felhasználni az írásaim, hogy egy barátja ne rohanjon a vesztébe valami hasonló vállalkozással.
Erre ezt álmodtam:
Dublinban lángosos büfét készülök nyitni egy buszpályaudvar várótermében.
Már megvannak az engedélyek, simán megy minden első lépés, ahogy szokott. Hurráoptimista is lehetnék, azaz talán az is vagyok, még az álom elején. A hely elvégre forgalmas, sőt, ahogy az álom további részében kiderül, már be is van járatva, csak még lángost nem adott el ott senki.
De az első kétségek máris felmerülnek bennem : MIUTÁN a helyet már kibéreltem, konstatálom, hogy talán pici lesz ahhoz, hogy mindent fainul elő lehessen készíteni, és elférjenek az alkalmazottak is. Merthogy az álomban eleve így indult, hogy meg sem próbálom egyedül, az első nap már kész stáb fogadott. Nehéz persze az álmokra sokáig visszaemlékezni, pláne az ok-okozati összefüggésekre, de talán az volt az alapfelállás, hogy csak a büfé profilját készültem megváltoztatni, azaz talán még büszke is lehettem az óvatosságomra, hogy nem teljesen nulláról akarom felépíteni az imidzset és a forgalmat....
Viszont azt már az eredeti tervnek megfelelően tudtam, hogy maga a tészta keveréséhez nem lesz elég hely, ezért a bekevert masszát majd nekem kell odaszállítani, és ott majd csak ki kell sütni, meg el kell adni, detszól!
Namost, jogsim ugye van, az nem gond, még "T-betű" nélkül vezethetek is akár Írországban, de ezen már izgultam picit, hogy veszem majd a nagy lépést, hogy azonnal egy keverőautót vezetek a városban, amikor valójában a vizsgavezetésem óta nem ültem kormány mögött, az olyasmiről nem is szólva, hogy itt másik oldalon van a sebváltó... De - ahogy a SzendóKuuckóval is történt, az álombeli énem csak a kellemes víziót vetítette maga elé, a kockázatok elemzésére a Pató Pál Módszert alkalmazta...
Szóval már megvettem a keverőautót is!
Magyarázatra szorul, ugye?
Hát, az álombéli világban a lángostésztát betonkeverő kocsiban tartják frissen, 'sztkész. De, mivel ez egy pici üzlet, így nekem nem kamion méret kellett, szóval képzeljetek el egy olyan járgányt, ami amolyan játék betonkeverő, azaz pont úgy néz ki, mint a nagytesója, de mondjuk összesen 2,5 méter hosszú, és egy méter széles, és - kapaszkodj! - pedállal kell hajtani.
DE azért a KRESZ éppúgy vonatkozik rá!
Azaz folyt rólam a víz máris, és nem a pedálozás miatt, hanem csak a stessz okán, hogy parkolóhelyet keressek a buszpályaudvar mellett található négycsillagos hotel előtt (mert ugye a buszok közé tilos bemenni pedálos keverőautóval, logikus, ugye?)...
Amúgy a buszpályaudvar a dublini Busáras + a miskolci, búza téri buszpályaudvar keveréke volt (már ahogy én arra emlékszem, kb. 20 évvel ezelőttről): lepattant retro és meghatározhatatlan koszosság-érzés. Afféle "Téglagyári megálló", ahol Oriza Triznyák naphosszat apatikusan eteti a galambokat.
Nade a megpróbáltatásaim, mint friss vállalkozó itt még nem értek véget, ugyanis az üzletben vártak az alkalmazottak, akik kb. annyira voltak izgatottak a tulajdonosváltás miatt, mint bármely más minimálbéres alkalmazott lenne: semennyire! Asszem volt egy brazil csaj, meg két srác, talán egy olasz, meg egy indiai, de erre már nem emlékszem, csak hogy a rozsdamentes acél asztalon ülve hallgatták az első meeting tartalmát, ami szerintem arról kellett, hogy szóljon, hogyan fogjuk a hotel parkolójából behozni a lángostésztát, hogy az ÁNTSZ ne büntessen szarrá!
A brazil csaj kifejezetten flegma volt. Képzeljétek el Michelle Rodriguezt, amint csámcsogva rágózik, hát kb.
Az indiai, aki a 3 közül a supervisor lehetett, nem késlekedett kioktatni, mivel is kezdik a napot, mielőtt jönne a vendégek első hulláma. Eddigre eljutottam odáig, hogy akár át is adaom az "alfa-pozíciót", csak mentse meg valaki a helyet, mivel mindjárt nyitunk! Szóval megmutatta, hogy van valami specialitás, ami miatt mindenki ide jön, és ez valami masszával indul, amit ott az asztalon ki lehet keverni, aztán egy melegszendvicssütőben amolyan gofri formára kisütni, és rákenni valami másik masszát, szóval roppant egyszerű, és az emberek veszik is, legalábbis úgy-ahogy, azaz meggazdagodni nem lehet belőle, de azért ha nem akarom lehúzni a rolót, azonnal tanuljam meg hogy kell gyorsan összedobni a cuccot, mert senki nem fog sorbaállni, ha nem kapja meg a kajáját egy percen belül, akkor csókolom!
Azt hiszem ez volt az a pont, ahol sikítva felébredtem...
Jó vállalkozást mindenkinek!
roppant tanulságos álom :-) akkor most ne vállalkozz egy ideig szerintem :-)
VálaszTörlés