Majd az FBI-t és James Comey-t fogják hibáztatni. Aztán persze a szavazókra gyakorolt nyomást, és a rasszizmust. A "Bernie-t vagy semmit!" felállást és a nőgyűlöletet. A kisebb pártokat, és független jelölteket. A tömegmédiát, hogy egyáltalán megadta neki a szót, a közösségi médiát, hogy megafonként erősítette fel azt, és a WikiLeaks-t, hogy szellőztette a szennyest.
De mindez kihagyná a legifajsúlyosabb okot, ami miatt erre a rémálomra ébredtünk: a neoliberalizmust! Ezt a világnézetet, melyet Hillary és gépezete abszolút felkarol, de a trumpista szélsőségekkel szemben hiábavaló is lenne felvonultatni. A döntés, hogy a ring két sarkában ezt a kettőt állítottuk szembe, megpecsételte a sorsunkat. Ha semmi mást nem is tanultunk az egészből, legalább erre emlékkezzünk majd!
Amit meg kell értenünk: iszonyatosan sok embernek telt be a pohár. A neoliberalista rendszer elemei - vállalatoknak nyújtott maximális szabadság, privatizáció, megszorítások a közszférában, és a szabadkereskedelmi egyezmények - eredményezték a tömegek életszínvonalának gyors hanyatlását. Munkahelyek tömegével szűntek meg. Nyugdíjalapok párologtak el. Mindeközben a szociális háló, amely ezeket kompenzálta volna, szertefoszlott. A tömegek egy annál is rosszabb jövőt látnak a gyermekeik számára, mint a jelen, amit ők most megélnek.
Ezzel egyidőben tanúi voltak a davosi osztály felemelkedésének. Ez a kis csoport a pénzügyi elitet, a high-tech milliárdosokat, a befolyásosabb politikai vezetőket foglalja magába, alkalomadtán kiegészülve hollywood megasztárjaival, akik az egész gyülekezetet ragyogó fénnyel világítják meg. A lemaradók tömegeit nem hívták meg a "sikerpárt" taggyűléseire, és zsigerből érzik is; ez a hiperbolikusan növekvő gazdagság és hatalom valahogy összefüggésben van az egyre csak növekvő adósságaikkal, és azzal az érzéssel, hogy semmibe nincs beleszólásuk többé.
Azok számára, akiknek korábban a biztonság és az előrehaladás születési előjognak számított - nagyrészt fehér férfiakra kell itt gondolni - ez a váltás elviselhetetlennek tűnik.
Donald Trump egyenesen erre a sajgó sebre tapintott rá, és a Brexit kampány is ugyanezt tette. És erre alapoznak az Európa-szerte egyre népszerűbb szélsőjobboldali pártok is. Nosztalgikus nemzetieskedéssel és a távoli bürokratikus vízfej iránti harag kifejezésével toboroznak, legyen ez a vízfej Washington, a NAFTA, a WTO vagy Brüsszel. Meg persze erre jön a migránsok és a színesbőrűek kipécézése, a mumusgyártás muszlimokból, és a nők lekicsinylése. A neoliberális elit ezzel szemben semmilyen gyógyírt nem kínál erre a sebre. Hillary és Bill Clinton a davosi osztály szócsövei. Azt is mondhatnánk, a házigazdák a Davos Party-n.
Trump azt üzente: "Minden pokoli rossz lett." Clinton erre annyit felelt: "Minden rendben van!" De ez nem igaz, távolról sem. Az elhatalmasodó talajvesztettség és a növekvő vagyoni szakadék miatt kicsírázó neo-nácizmust nem lehet így a szőnyeg alá seperni. Amit megtanulhattunk volna a harmincas évek történelméből, hogy a fasizmus ellen egy hatékony, valódi baloldallal lehetne fellépni. Trump táborának elég nagy csoportját le lehetne csatolni, ha lenne egy valódi újrafelosztási séma a kínálatban. Egy olyan terv, amely nem csak üres szónoklatokban támadja a milliárdosokat, hanem követelésekkel áll velük szembe, és az ebből származó pénzt egy új, "Zöld New Deal" finanszírozására fordítja. Egy ilyen terv áraszthatná magából a jól fizetett, szakszervezetekkel támogatott munkahelyeket, a színesbőrű közösségekhez régóta hiányolt forrásokat és lehetőségeket juttatna, és követelhetné, hogy a legnagyobb környezetkárosító cégek finanszírozzák a munkások újraképzését, hogy az átállás után is megtalálják a helyüket.
Egy átfogó terv összehangolhatná az intézményesített rasszizmus elleni fellépést a gazdasági egyenlőtlenség elleni küzdelemmel és a klímaváltozás megállításával. Megtámadhatná a kártékony kereskedelmi egyezményeket és a rendőri brutalitást, valamint a bennszülött lakosságot végre úgy ismerhetné el, mint a föld, a víz és a levegő védelmezőit.
Az emberek jogosan dühösek most, és egy erőteljes, részleteiben kidolgozott baloldali program megfelelő mederbe terelhetné a dühüket, miközben holisztikus megoldásokat keres, amelyek újra egységbe olvasztanák a széttöredezett társadalmat.
Egy ilyen összefogás lehetséges lenne. Kanadában elkezdtük már összekovácsolni a Leap Manifesto nevezetű tömegszervezet zászlaja alatt, amelyet 220-nál is több szevezet támogat a Greenpeace Kanadától kezdve a Black Lives Matter Torontó-ig, és a legnagyobb szakszervezeteinkig. Bernie Sanders ragyogó kampánya sokat segített az ehhez hasonló összefogások előmozdításában és megmutatta, hogy igenis van igény a szociáldemokrácia iránt. De sajnos már kezdetektől a kampány hiányossága volt, hogy nem képes megszólítani az idősebb fekete és latin-amerikai szavazókat, hiába ők azok a népcsoport, akiket a jelenlegi gazdasági rendszerünk leginkább kizsigerel. Ez a hiba megakadályozta a kampányt abban, hogy elérje teljes potenciálját. De ki lehet köszörülni a csorbát, és egy merész, rugalmas akciótervvel lehetne folytatni.
Ez most a ránk váró feladat. A Demokrata Pártot vagy határozottan le kell szakítani a nagyvállalatokat favorizáló neoliberálisokról, vagy ha ez nem megy, fel kell hagyni a támogatásával! Elizabeth Warrentől Nina Turneren át az Occupy mozgalom vezéralakjaiig több olyan progresszív vezetőt találhatnék most, aki képes lenne egy táborba tömöríteni minket. Többet, mint korábban bármikor.
Szóval akkor rázzuk meg magunkat a sokkhatás után, és lássunk hozzá egy olyan radikális mozgalom felépítéséhez, amelynek eredeti válasza van a világ Trump-jai által képviselt félelem- és gyűlöletkeltésre! Tegyünk végre félre mindent, ami megosztana minket, és lássunk végre hozzá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése