Még egy kis józan paraszti ész. Cikk fordítva + pár saját gondolat

VISSZHANG SZOBA

   Alapvetően szociáldemokrata, és - legalábbis bizonyos tesztek szerint - liberális felfogású vagyok, ám itt a blogon néha akár egyenesen jobbos, redneck parasztnak is tűnhetek, akinek természetes közege a puha diktatúra. Na, utóbbi lehet igaz, csak nem mindegy mi mentén szerveződik az irányítás. Egy öko-diktátort megszavaznék bármikor, de Orbánékét kifejezetten nem szeretem.

   Amit viszont épp ugyanennyire nem szeretek, az az, hogy időről időre a demokráciáért (és főleg a liberálisabb fajtájáért) teljes mellszélességgel kiállók minden gondolkodás nélkül felkapnak és terjesztenek ész nélküli ostobaságokat! Aztán körbelájkolják, körbeosztják egymást, és ezt nevezik angolul "echo chamber"-nek már jó ideje, de magyarban is talán kezd meghonosodni a visszhang szoba kifejezés. Aki így viselkedik, az nem hogy nem jobb, mint az általa gyakran lenézett, lesajnált egyszeri proli, de egyenesen rosszabb! A prolinak megvan a mentsége, hogy hátrányos helyzetből indult, kemény életet él ma is, nem éppen az LGBT közösség problémáira van kihegyezve, de semmiképp nem érzi, hogy a világ fejlődne azáltal, ha a National Geographic címoldalán egy transznemű kisgyerek fotója van... Lehet még a gyüttmentet is megnézi a kocsmában, és gyüttment neki még az is, aki csak tíz éve lakik a faluban, szóval migránsokról már jobb nem is kérdezni!
   De mi a mentsége az értelmiséginek?!
   Mert XY osztotta, aki otthon van a témában? Milyen témában? Pl. lehet XY egy társadalomkutató, aki még biztos az alapvető gazdasági összefüggésekkel is tisztában van, de már ökológiából semmit nem tud, és lehet azt hiszi pl. egy golfpálya is természetes élőhely, csak mert olyan szép zöld. Lehet rá tud mutatni, milyen veszélyeket rejt a terjedő populizmus, és még gazdaságilag is korrekt megoldásokat javasolna, mert jó szándékú és tömni szeretné a rést a gazdagok és a prolik közt. De aztán bekajálja, hogy a szélturbinák és napelemek milyen kiváló megoldások minden környezeti problémára. és mivel élből utálja a klímaváltozástagadó, atomerőművet bővítő (jobboldali) bagázst, azonnal siet terjeszteni az örömhírt. És mivel XY egy kiváló koponya, az összes haver majd - akik sem társadalomtudományokhoz, sem közgazdasághoz, sem ökológiához nem értenek - azonnal azt hiszi, hogy leellenőrzött, hiteles minden, és lehet továbbtolni! Ha vitába szállsz velük, csak azt mondják, hogy olyantól vették át a témát, aki nálad sokkal okosabb....
   Vagy XY csak egy sikeres üzletember, "celeb milliárdos", az is elég néha. Mert ugye kitartóan hiszünk abban, hogy mindenki képes lenne érvényesülni, aki nagyon akar, és az ilyen self-made emberek biztos mindenhez értenek, amihez csak hozzászólnak. Bojár Gábor pl. megmondhatja, miért idióták azok, akik a Brexitre szavaztak?! Egy programozó matematikus, fizikus véleménye társadalmi kérdésekben miért nyom nagyobbat a latban, mint akárki másé, aki szeret tájékozódni a világ dolgaiban? De lehozza a privát véleményét a HVG és máris rengetegen készpénznek veszik, akik eleve csak a populisták álláspontja ellen akartak tiltakozni, de saját hangjuk nincs, ezért örülnek, ha megoszthatnak egy készre vágott véleményt.
   Persze ugyanígy megvannak a divatos megmondóemberei a másik oldalnak is, mert ha Puzsér magából kikelve, ordítva, "elmészakurvaanyádba" megosztja a saját véleményét bármiről, azt szintén érdemes megosztani, ha amúgy illeszkedik a saját "dobozunkba". Nem kell utánanézni, Puzsér elég hiteles önmagában ugye? Mi a fasztól?! Mert egy magyar-töri szakot elvégzett, és érti miről szól a 21. századi média?: Valógságshow, amiben a valóság egyre lényegtelenebb, a show elemek viszont annál fontosabbak. Én kb. ennyit látok benne, nem többet.
   Lényeg: én hallgatom Puzsért, meg Vonát is, meg Chomskyt és Naomi Kleint, és persze minden politikától mentesen az olyan vonalakat, mint a cikk, ami pár sorral alább kezdődik. Vagy nézem a permakultúrás előadásokat, vagy hallgatom Charles Eisensteint, mit gondol a közgazdaságtanról, vagy Nomi Wolf a demokráciák felett lógó fekete felhőkről.... De nem a havert, akinek a haverja szociológus, vagy történész, és Ő megmondta!

   Miért áll égnek a hajam, amikor általam réges rég követett oldalak (Tudatos vásárlók, Tiszta Jövő, ilyesmik) is hirtelen elárasztanak minket hurráoptimista cikkekkel, hogy végre-valahára a fosszilisekről kiderült, hogy nem fenntarthatóak, és már megéri befektetni a szolárba, meg talán a szélenergiába is?
   Egy gyűrűző, elnyújtott világgazdasági válságban élünk ki tudja már igazából mióta, de 2008 óta biztosan, ennek ellenére a gazdasági berendezkedésünket (amin természetesen a külkapcsolataink, esetleges háborúink alapulnak, nem is beszélve a klímakérdésekről, vagy nagy tömegek általános marginalizálódásáról) szinte senki nem képes megkérdőjelezni! De amikor van egy ilyen gyenge szalmaszál, amibe kapaszkodni lehet, azt egyből osztják, továbbítva a hülyeséget, mivel ez az egész szolár-hájpolás is épp ugyanannak a kibaszott gazdasági rendszernek a része, azaz nem megoldani, de mélyíteni fogja a problémát!
   De kényelmes, mert valójában változtatni kevesen akarnak, csak el akarják hinni, hogy épp ugyanígy, urambocsá jobban is élhetünk majd, ha a mérnökök és tudósok végre kijönnek a végső megoldással...

KÖZÉP-, HOSSZÚ TÁVÚ PERSPEKTÍVÁK

   Megvan kábé azért a kapitalizmus lényege legalább? Csak pár szóban:

   Van a tőke, kevés ember kezében. Az államnak már csak adósságai vannak, azaz akármilyen "fejlesztésre" van igény, azt magántőke fogja finanszírozni, azaz ők valósítják meg, és ők teszik zsebre a profitot is. Ne tévesszen meg az EU-támogatás, ha visszabontjuk, ott is magántőke van mögötte! Amikor a tőkések valamit kedvező befektetésnek látnak (pl. építkezés, amit legalább mindenki észrevesz: Liget projekt, stadionok, olimpiára pályázás, stb.), akkor az államot ráveszik arra, hogy próbálja eladni az ötletet a közember számára: ez a befektetés mindenkinek jó lesz! Csurran-cseppen, ugye? 
   Ez a rendszer találta ki a "zöld forradalmat" is. 
   Jó nevet találtak ki neki, ugye? Biztos én is bedőltem volna, főleg, hogy akkor internet se volt: ha ez dőlt a rádióból és tévéből, nem volt mit tenni! De most tegye mindenki a szívére a kezét: ha visszamennél egy időgéppel, abba az időbe, amikor mindenki elhitte, hogy a műtrágyával, gyomirtókkal, és nagyfokú gépesítéssel majd olyan terméshozamokat érünk el, hogy nem lesz éhezés a világon, még most is tapsolnál?! Nem, ugye? Remélem, legalábbis...
   Akkor menj előre 25 évet most, és képzeld el, hogy az egész "megújuló-bizniszen" megint csak egy szűk réteg nyert, az energiafelhasználásunk akkor már a mainak kábé a triplája, aminek mondjuk - hurrá!!!! - fele megújulóból van, azaz szimpla matekozással: a mai fogyasztásunk másfélszerese megújulóból megy, a másfélszerese viszont továbbra is fosszilissel... Tetszikérteni? Nőtt a fosszilisek fogyasztása is! Vagy az atomenergiáé. Ha Trump és társai egyre népszerűbbek, simán párhuzamosan fog ez futni a napelemek térnyerésével, és csak egy jó konc lesz az "oszd meg és uralkodj"-játszmához, mert a jó republikánus atomra és szénbányákra fog voksolni, a jó demokrata pedig szolárra és hibrid autókra. Lényeg, hogy a kényelmes fogyasztói létet egyik se akarja feladni!
   Tegyük fel, így 25 év múlva, még mindig nem tört ki, avagy zajlott le a Harmadik Világháború a megmaradt erőforrások (főképpen a termőtalaj, ivóvíz és élhető környezet) felett, de pl. Indiában bevezették az áramot újabb 3-400.000 millió ember számára, akik emiatt most ugyanúgy a tévé távirányítóját kapcsolgatják, miközben GMO-popcorn készül a mikróban, és végre tudnak jégkockát dobni a kólájukba, és milyen jó nekik ahhoz képest, mint amikor tehenet fejtek, és a trágyáját összeszedték vályogtapasztáshoz, vagy épp a tűzhelyhez, mert nem volt persze elektromos tűzhely. Most meg van (valószínűleg jelentős része lakossági hitelre, persze), meg van kb. még négyszer annyi szeméttelep, amin sokkal több koldusgyerek guberál, mert az elekromosság bevezetésével az olcsó szarok eladása és kidobása exponenciálisan megnövekedett. Ellenben kb. nem maradt leopárd, mert nem maradt erdő sem, mert a földeket a Bayer-Monsanto holdudvarba tartozó agro-óriások művelik, mivel a tradicionális indiai farmer felett "eljárt az idő".
   Elmehet átképzésre, és lehet szolárpanel karbantartó, vagy biztonsági őr, 'sztkész!
   De most lehet ujjongva megosztani a hírt, hogy India mekkora pionír lesz a "megújulók" bevezetésében!

   Mindez, ha nem lesz valami gecinagy háború, és nem lesznek új leosztások, mert azt nem tudom megjósolni, ahogy szerintem még talán ezt Stephen Hawking, vagy Noam Chomsky sem tudja, de azt már egy ideje ők is hangoztatják, hogy ha megmaradunk azon az úton, amin most járunk, akkor nagy lesz a baj. 

MEGOLDÁS?

   Mindig csak azt mondom, mi a szar, de nem mutatok kiutat, ugye?
   A migránsokról is csak azt mondtam, nem itt kellene rajtuk segíteni, hanem ott, ahonnan menekülnek, de pl. Juhász Zoli "Shepherd" egyből azt kifogásolta egy komment-váltásban, hogy ő milyen konstruktív akciótervvel jelentkezett, hogy lehetne Európába legalább 70 millió (!) bevándorlót integrálni, én meg csak károgok, hogy nem lehet!
   Na, akkor ERRE tudok viszont konkrét megoldást, és pl. kezdjük egy cikkel:
............................................................................................................................  
   Talajmegújító gazdálkodás: a legjobb esélyünk, hogy megállítsuk a felmelegedést 

Eredeti cikk:  ITT

   Kezd forró lenni a talaj. 2016 augusztusáig egy olyan 16 hónapos sorozatot zártunk, ami alatt minden hónapban melegrekord dőlt meg. Az Északi Sark jege az elmúlt nyáron újfent negatív rekorddal zárt: 525.000 négyzetmérfölddel kevesebb volt befagyva a normális méretnél.  Ezzel együtt nem úgy néz ki, mintha túl sok mindent elkövetnénk a folyamatok megállítása érdekében. Kevin Anderson professzor, az Egyesült Királyság egyik vezető klímakutatója szerint máris elmulasztottuk az esélyt, hogy a "biztonságosnak" nyilvánított 1,5 fokos hőmérséklet növekedés alatt maradhassunk.

   Habár, ha a 2 fokos emelkedés alatt akarunk maradni, még mindig van esélyünk. De ez hatalmas erőfeszítést igényel. Anderson és munkatársai úgy becslik, hogy ehhez azonnal el kell kezdeni évi 8-10%-kal csökkenteni a kibocsájtást, és addig folytatni, amíg a "nettó zéró"-t elérjük 2050-re. Ha ez még nem tűnik elég nehéznek, itt a másik bökkenő: a hatékonyságnövelés és a megújulókra váltás maximum évi 4% kibocsájtáscsökkentést jelentenének.
   Hogy a különbséget hogy dolgozzuk ki, a 21. század egyik legfontosabb kérdése. Természetesen javaslatok bőven akadnak. Az egyik szerint meg kellene szűrni az erőművekből távozó CO2-t, cseppfolyósítani, és föld alatti silókban tárolni. Másik ötlet, hogy vasszerkezeteket kell az óceánokba telepíteni, amiken nagy mennyiségű alga képződhet és az algatelepek CO2-t nyelnek el. Megint mások azt javasolják, hogy gigantikus tükörrendszert installáljunk az űrben, amely visszaverné a napsugarak egy részét, vagy permetezzük be az eget mesterséges felhőképző anyagokkal.

   Pechünkre mindezen ötletekhez vagy nincs is még megfelelő technológia, vagy eleve magas a bennük rejlő kockázat.
   Ez eléggé megköti a kezünket. De amíg a mérnökök buzgón gyártják a megalomán klímaformáló elképzeléseket, talán elsuhannak egy sokkal egyszerűbb, kevésbé káprázatos megoldás felett. A talajról van szó.

   Az óceánok mögött a talaj a második legnagyobb széntároló a bolygón. Négyszer annyi szenet köt meg, mint az egész növényvilág. De az olyan tevékenységek, mint az erdőirtás és a gépesített mezőgazdaság (az intenzív szántással, monokultúrákkal, és nagy mennyiségű vegyszer használatával) a talajt elképesztő sebességgel teszik tönkre. Mára a mezőgazdasági művelés alatt álló talajok 40%-át "csökkent értékűnek", vagy "erősen csökkent értékűnek" minősítik. A gépesített gazdálkodás csupán az elmúlt negyven évben a világ művelhető területeinek egyharmadát tette tönkre.

   Ahogy pedig a talajban lakozó mikrobiális élet eltűnik, a talaj nem képes szenet tárolni, sőt: elkezd széndioxidot kibocsájtani.

   Megoldás pedig lenne erre. Mind farmerek, mind tudósok kimutatták, hogy képesek lennénk helyreállítani a lepusztult talajokat, ha a nagyüzemi gazdálkodás helyett ökológiai alapú gazdálkodási módokra térnénk át. Ez nem csak szerves trágyázást jelent, de a mélyszántás kiiktatását, komposztálást, vetésforgót. A nagyszerű mindebben: ahogy a talajélet helyreáll, nemcsak a szén megtartására lesz képes, de további széndioxidot von ki a légkörből.

   Az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia kutatásai szerint a talajmegújító gazdálkodás képes önmagában 3%-át megkötni a széndioxid kibocsájtásunknak. A Science magazin cikke szerint ez lehet akár 15% is. A Rodale Intézet legfrissebb eredményei - noha ezeket még nem ismerték el hivatalosan - akár 40%-os elnyelési képességet is tulajdonítanak a talajmegújító gazdálkodásnak. A kérdéses jelentés nem kevesebbet állít, mint azt, hogy ha a legeltetési módszert is regeneratív technika szerint alakítanánk át, a teljes globális kibocsájtásunkat kiegyensúlyozhatnánk ezzel. Egyszóval a talajmegújító gazdálkodás lehet a legjobb módja annak, hogy elkerüljük a további felmelegedést.

   És mégis, a bizonyítékok ellenére a technológia indítványozói - mint a nemzetközi gazdálkodói szervezet, a La Via Campesina - szélmalomharcot vívnak. A multinacionális nagyvállalatok, melyek az ipari élelmiszerpiac mögött állnak, hevesen ellenkeznek, mivel veszélyeztetve érzik a monopol helyzetüket. A versenyelőnyt, ami pl. olyan szabadalmazott vetőmagok forgalmazásából ered, amiket eleve arra fejlesztettek ki, hogy a műtrágyás és rovarirtós gazdálkodási formához alkalmazkodjon. Jól tudják, hogy módszereik klímaváltozást okoznak, de folyamatosan azzal érvelnek, hogy ez csupán a "szükséges rossz": ha élelmezni akarjuk a Föld növekvő lakosságát, nincs választásunk. Ez a magas termésátlagok egyetlen biztosítéka. 

   Tudományosan is igazolható, hogy ez csak blöff. Először is, a világ élelmezése nem termésátlagok, inkább egy etikus elosztási rendszer kérdése. Már most annyi élelmiszert állítunk elő, ami elég lenne 10 milliárd embernek. De azt is vitathatjuk, hogy vajon a talajmegújító gazdálkodás hosszú távon felveheti-e versenyt a jelenlegi módszerekkel, mivel a talaj termékenységén javít, valamint jobb védelmet biztosít a szárazságok és áradások ellen. Ahogy a klíma egyre kiszámíthatatlanabb, ez a módszer sokkal biztosabbnak tűnik egy kiegyensúlyozottabb átlaghozam eléréséhez.

   A vita azonban nem csak két különböző módszerről szól. Két szemléletmód ütközik, azzal kapcsolaban, milyen viszonyt ápolunk a talajjal, a környezettel. Az egyik úgy veszi számításba a földet, mint egy eszközt, amelyből mindenáron profitot kell termelni. A másik elismeri az élő rendszerek kölcsönös függési viszonyát és az egyensúly és harmónia kialakítására törekszik.

   A dolgok legmélyén pedig ez jóval többről is szól, mint a talajról. Ahogy Ferenc pápa is megemlítette: a jelenleg tapasztalható ökológiai krízis egy kulturális kórtünet. "Úgy képzeljük, mi vagyunk a Föld gazdái és urai, feljogosítva arra, hogy kedvünkre kizsákmányoljuk. A tünetek, amit a talajban, a vízben, a levegőben és minden életformában észlelünk, egy erőszakos szív betegségét mutatják. Elfeledtük, hogy mi magunk is porból vagyunk, a Föld porából, és az ő levegőjét lélegezzük, az ő vizei éltetnek minket."

   Talán a mérnökeink nem látják a lényeget. A klímatervezés problémája, hogy épp ugyanazt a logikát követi, ami belesodort minket a bajba: eszerint a Föld meghódítandó terület, melyet uralni kell és fogyasztani a belőle kinyert javakat. De a klímaváltozásra nem fog megoldást találni semmilyen technológiai vívmány, amely az élő környezetet az ember ellenőrzésére bízná. Talán ehelyett valami sokkal egyszerűbb úton kellene elindulni. Egy etikai kódex mentén, amely a törődésen és együttműködésen nyugszik, kezdve a talajjal, amelytől a puszta létünk függ. 

   Persze a talajmegújító gazdálkodás nem fog egymagában megoldást nyújtani a klímakatasztrófa egészére. A talaj csak véges mennyiségű szenet képes megkötni. Még mindig marad hát a fosszilis energiahordozók kérdése, és - ami a legfontosabb - meg kellene szabadulnunk a folyamatos gazdasági növekedés iránti kényszeres függőségtől, le kellene redukálni a teljes gazdaságunkat egy olyan szintre, amely a természetes ciklusokkal harmóniát talál. De mindenesetre ez a technológia képes lenne nekünk időt nyerni, amíg felkészülünk a nagyobb változtatásokra.

A szerzőről: Dr. Jason Hickel

Másik cikke, amit szintén lefordítottam: A tiszta energia nem megoldás... 

..............................................................................................................
 

JÓZAN ÉSZ, TERMÉSZETES LÉPTÉK

   Még egy pár szó miért is józan paraszti ész?

   Azt ugye lehet szemmel (is) látni: egyre rövidebbek a fogyasztási cikkeink használati ciklusai? Lehet látni, hogy egyre elégedetlenebbek vagyunk ezekkel, főleg ha csak az olcsóbb verzióra telik? Nem tesz igazából boldoggá, de főleg nem szabaddá az okostelefon. Jó bizonyos dolgokra, mint pl. ránézni a Google maps-re, mert nem viszünk magunkkal már nyomtatott térképet, de az általános felhasználása folyamatos "kapirgálással" írható le a szemétdombon: csekkolni valami komszájtot, valami gyors poénért, amin még tudunk nevetni, vagy olyan üzeneteket váltani, amiben több az emoticon, mint az értelmes szó... Az okostelefon viszont nem környezetbarát termék, ugye? És bármilyen apró, rengeteg szemét keletkezik belőle, már pusztán a legyártása alatt. És a szeméttelepek nagy részét nem látjuk, de azért el lehet hinni, hogy léteznek, nem igaz? Ahogy el lehet hinni, hogy pl. az a tojás már nem olyan tápértékű, amit a "tojásgyárból" veszünk, mint a háztáji? El lehet hinni, hogy ez valahogy összefügg a profitmaximalizálás alapelveivel, anélkül, hogy erőltetetten próbálnánk védeni a modern "civilizációnkat"?
   Lehet látni - mert ugye panaszkodni szokott erre mindenki - hogy az alapvető egészségügyi ellátás, a sebészeti vívmányokkal fordított arányban, egyre elérhetetlenebb? Hosszabb várólisták, fásult orvosok, omladozó vakolat és penészes fal a kórházi wc-ben. (Dublin: új kórházak, maximális higiénia, de kb. egy éves várólista egy mezei szakorvosi vizsgálatra, plussz egy év ct-re, stb. Nem jobb, csak más...) De ugyanaz az ember, aki erre panaszkodik, képes megemlíteni a pozitív oldalát a civilizációnknak, hogy a harmadik világban is egyre többen kapnak oltást, vagy kisebb a gyermekhalandóság? Hát könyörgöm! Logika ebben hol van? Ne haljon meg az a gyerek, csak azért, hogy nekünk gyártson Barbie házat, vagy varrja a logót a mackóalsónkra, miközben a szomszédasszonynak nem telik privát dokira, mert neki kellene megvarrnia azt a mackóalsót, és akkor lenne munkája, de így csak képzéseket halmoz képzésekre, mert azt támogatják, de sokra nem megy majd vele, ha nem tanul meg legalább egy világnyelven, mert akkor úgyis "röghözkötött" marad? Az említett harmadik világbeli kisgyerekekből meg lehet egy meghalna, egy megmaradna, de az az egy ma is ihatná a patak vizét, vagy az esővizet, és alapvetően boldogabb lenne ő is, meg az anyukája is a meggyászolt és elengedett kicsikkel, mint azok közt a lélektelen körülmények közt, mint amibe a mi rendszerünk peremeinek kiterjesztése foglalta be őket, mint egy amőba a táplálékát.
   Mindeközben nálunk reneszánsza van az öko-építkezésnek, raklap-bútornak, vályognak, komposztvécének, bio kecskesajtnak, de azért tudatosan vagy tudattalanul, kollektíve, mint társadalom, "megszavaznánk", hogy az indiaiak járják be azt a hosszú utat, amíg majd ők is visszavágynak az uple-tűzhely mellé, és kibasznák a tévét a gecibe, de addig még elvárjuk legalább 2-3 generációtól, hogy örüljenek a mi "levetett gúnyánknak"?
Mint ahogy a kínai örül a szmognak és a dugóknak, ahogy menne gürcölni, mert ez neki jobb, mint 30-40 éve riksázni és bringázni?
    Tényleg jobb neki?
    Logikus ez?
    Emberséges ez?


   Mindeközben ilyen egyszerű lenne a megoldás, amit a cikk is pedzeget:
NEKÜNK KELLENE TANULNI az indiaaktól, vagy egyéb, még mindig tradicionálisabb keretek közt élőktől! Nem paradicsomgyárból vennni a paradicsomot, és tojásgyárból a tojást, meg persze több ezer kilométerről a hipszter rizsparéjt! Ehelyett megfizetni a kistermelőt, aki bevállalja a talajmegújító gazdálkodást, vagy a pemakultúrát, és nem arra ösztönözni, hogy vegyen hitelre traktort és fejőgépet, és 10 hektárt műveljen, csak mert az tart el szerinte egy családot...
   El kellene kezdeni gondolkodni, miképpen élhetett az emberiség - néha igen magas civilizációs szinten is - évezredekig elekromosság, vagy finomított kőolaj nélkül, és habár ezt lehet már hét-nyolcmilliárdra nem lehet újra bevezetni, de legalább a törekvés lenne meg egy harmonikusabb együttélésre a maradék természetes élővilággal, nem folyton azon agyalni, hogyan győzzük le azt, és hogyan húzunk belőle hasznot!

   Köszönöm a türelmet!