Az emberiség szakadék szélén áll. A fosszilis energiahordozók kora mindössze 200 éve kezdődött, és máris az egész biodiverzitást kipusztulás fenyegeti, a termőtalaj nagy része tönkrement, a vízkészletek nagyrésze elfogyott, vagy szennyezett, és a klíma kiszámíthatatlanná vált. A gyarmatosítás ötszáz éve kultúrákat, nyelveket, népeket semmisített meg, és örökségül hagyta az erőszakot, mint a kormányzás és termelés eszközét.
A párizsi támadások november 13-án méginkább az erőszak felerősödéséhez vezettek a nyelvünkben és gondolkodásunkban, ahogy egy konfliktust próbálunk kezelni. Párizs egyszerre lett központja a bolygónk ökológiai krízisének, és a nemzetközi kulturális krízisnek. November 30-tól december 11-ig szervezetek és kormányok képviselői gyűlnek össze Párizsban a COP21 találkozóra. A COP21 nem csupán a klímaváltozásról szól; éppannyira a termelési- és fogyasztási modelleinkről, melyek veszélyeztetik az ökoszisztémákat, a földi életet.
Ha elég mélyre nézünk, a november 13-i események és fosszilisek korában okozott ökológiai pusztítás között erős kapcsolatokat fedezhetünk fel. Ugyanazok a folyamatok, melyek a klímaváltozáshoz vezettek, direkt kiváltói az emberek között elharapózó erőszaknak is. Mindkét következmény a Föld ellen viselt háborúból ered.
A gépesített mezőgazdaság a fossziliseken alapuló rendszer, amely az üvegház-gáz kibocsájtás 40 %-áért felelős. A globalizált élelmiszerkereskedelemmel karöltve a gépesített mezőgazdaság a felelős a globális felmelegédés feléért, vagy még nagyobb részéért.
A mesterséges nitrogénen alapló műtrágyák fosszilis energiahordozókból állíthatók elő, ugyanazokkal a kémiai folyamatokkal, melyeket robbanóanyagok és lőszerek gyártásában használnak. Egy kiló műtrágya gyártása annyi energiát emészt fel, mint amennyi két liter benzin előállításához kell. Az energiamennyiség, melyet műtrágya előállítására használtak 2000-ben 191 milliárd liter benzinnek felelt meg, míg 2030-ra ezt a mennyiséget 277 milliárd literre becsülik. A műtrágya, melyet a gépesített mezőgazdaság számára gyártanak, a klímaváltozás egyik fő okozója: még azelőtt is károkat okoz a planétának, mielőtt egyáltalán a földbe kerülne. Mégis, az uralkodó nézőpont az, hogy a műtrágya nélkül éheznénk; az agrokémia nézőpontja szerint a műtrágya "kenyeret állít elő a puszta semmiből". Ez teljesn hamis.
A természet, és az emberek az idők során megannyi erőszakmentes formát dolgoztak ki arra, hogy lehet hatékony és fenntartható módszerrel nitrogént juttatni a talajba, a növények számára. Például a hüvelyesek nitrogén-megkötő növények. A rhizobium (egy baktérium) amely a gyökérzetükön él, a levegőben található nitrogént ammóniává alakítja, aztán szerves molekulákká, melyek alkalmasak a növekedés serkentésére. A hüvelyesek egy táblába való vetése vagy vetésforgóban való alkalmazása gabonafélékkel ősrégi indiai technika, amint a zöldtrágya alkalmazása is.
A szerves anyagok talajba való visszajuttatása növeli a nitrogénszintet. Az organikus gazdálkodás a nitrogén szintjét 44-144 százalékkal növelheti a talajban, attól függően milyen növényeket termesztenek. Az organikus gazdálkodás nemcsak kiküszöböli a kibocsájtást, ami a gépesített mezőgazdaság veljárója, hanem megköti a szenet (széndioxidot) a levegőben a fotoszintézis segítségével, a talajba juttatja azt, így növelve a termékenységet, magasabb hozamokat, jobb minőséget és egy fenntartható, költséghatékony technológiát nyújtva. Összességében: a klímaváltozás elkerülésének hatékony módja lehet.
Ökológiailag fenntarthatalan mezőgazdasági modelleket "segély- és fejlesztési projektek" formájában erőszakoltak rá a tradícionális gazdálkodásokra, a "Zöld Forradalom" nevében. Ahogy a talaj és víz tönkremegy, az ökoszisztémák, melyek addig megélhetőséget és élelmiszert biztosítottak, már nem képesek a társadalom fenntartására. Ennek következtében felbukkan a düh, elégedetlenség, frusztráció, tilakozás és a konfliktusok. Mindezzel együtt a földhöz, vízhez vagy mezőgazdasághoz kapcsolható konfliktusokat ismételten és szándékosan átszervezik vallási konfliktusokká, hogy védelmezzék a militarizált mezőgazdasági modellt, ami globális háborút folytat az emberek és a természet ellen.
Tanúja voltam ennek a jelenségnek 1984-ben Punjab tartományban, amikor kutatómunkát végeztem "Az erőszak a Zöld Forradalomban" című munkámhoz. Ma is ezt láthatjuk: konfliktusokat, melyek talajpusztulással és ivóvízhiánnyal indulnak - ezeket pedig fenntarthatatlan mezőgazdasági modellek okozzák - később átfazoníroznak vallásháborúkká.
2009 óta csak a Boko Haramról hallunk, míg nem nagyon tudósítottak a Csád tó eltűnéséről. A Csád tó 30 millió ember megélhetését biztosította négy országban (Nigéria, Csád, Camerun és Niger). Az intenzív öntözéshez használt víz mennyisége, amellyel a gépesített mezőgazdaságot üzemeltették, 1983-tól 1994-ig négyszeresére nőtt. A Csád tó eltűnésének 50%-a a gátak és öntözőcsatornák építésének tulajdonítható.
Ahogy a víz elfogyott, a muszlim nomád pásztorok és a keresztény, letelepedett farmerek között feszültségforrás keletkezett. Ahogy Luc Gnacadja, az elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló ENSZ-egyezmény végrehajtó titkára nyilatkozott a nigériai erőszakos cselekményekről: "Az úgynevezett vallási összecsapások valójában életfontosságú erőforrásokhoz való hozzáférésről szólnak."
Szíria története hasonló. 2009-ben egymillió farmer vált nincstelenné egy súlyos aszály következtében, és így kénytelenek voltak a városokba költözni, hogy megélhetést keressenek. A kormány keze meg volt kötve a kereskedelmi egyezmények és globális pénzintézetek által rájuk erőltetetett kondíciók által, így nem tudta teljesíteni a farmerek által kérelmezett intézkedéseket. A farmerek tüntetése egyre nagyobb méreteket öltött. 2011-re megjelentek a világ vezető katonai erői, akik egyre több fegyvert adtak el a szíreknek, és a média a figyelmet az aszályról és gazdálkodókról a vallási ellentétekre terelte. Napjainkra a lakosság fele menekülttáborokban él, a háború egyre inkább elharapózik, és az mélyben rejlő okokat egyre inkább vallási köntösbe borítják.
Haber, a Ciklon B - egy mérgező gáz, mellyel több, mint egymillió zsidót végeztek ki a koncentrációs táborokban - feltalálója kémiai Nobel díjat kapott. Norman Borlaug, az amerikai biológus, Nobel békedíjat kapott a kémiai anyagokon alapuló Zöld Forradalomért, amely nem hagyott más nyomot eddig maga után, csupán az erőszakot.
Számomra a COP21 egy békezarándoklat, melynek során emlékeznünk kell az áldozatokra, akik a Föld és az Emberiség ellen vívott háborúk során estek el. Emellett alkalom, hogy kifejlesszük a képességet, amellyel újraértelmezzük az egység fogalmát, hogy ne a bőrszín és a vallás alapján soroljuk be magunkat. Alkalom arra is, hogy észrevegyük a kapcsolatot az ökológiai pusztítás, a növekvő erőszak és a háborúk között, melyek ellepik társadalmainkat. Emlékeztessük magunk: nem lesz béke az emberek között, ha előbb nem kötünk békét a Földdel!
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ui: Vandana Shiva többször szerepel a "Dirt" c. filmben, aminek a magyar feliratát korábban elkészítettem. Aki eleve járatos a hasonló témákban, annak nem sok újat fog mondani, mégis érdemes megnézni, mert még azok sem biztos, hogy sokat gondolkodnak a termőföld kezelése és a társadalmi következmények (pozitív és negatív egyaránt) között, akik magával a talajélettel és mezőgazdasági kérdésekkel tisztában vannak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése