Szomszédok - Karácsonyi különkiadás

Prelűd:
    A háztömb, amiben szobát bérlek, két házszámmal, de egy udavarban található. A mi címúnkön rajtam kívül 6 bérlő van, a szomszédban kevesebb, de konkrétan azt sem tudom, hányan. Ez a "budai oldal" Dublinban, azon belül is a flancosabb negyedek egyike, de képzavarral élve ebben az oázisaban mi megfogtuk a sivatagot, azaz a házat rég nem újították fel, ergo majdnem irreálisan alacsonyan adták ki a szobákat a tulajék, még abban az időben, amikor ide költöztem.
    A tulajék mellesleg gazdag, idős hölgyek voltak, akik idővel belefáradtak az ügyek intézésébe, és bő egy éve elkezdték a Sherry Fitzgerald ügynökségen keresztül hirdetni az ingatlant, meg az utca túloldalán még egy házat, ami szintén az övéké. (Általam becsült piaci értéke a három háznak összességében minimum 2 millió Euró, de mivel nem vagyok ingatlanos, lehet plussz-mínusz 500.000 vagy plusszban több is, mínuszban nem hinném...)
    Namost, én azon a véleményen voltam, amíg nem jön legalább heti egy érdeklődő, én nem fogok süllyedő hajóról menekülni, mert nem futottunk jéghegynek, csak csordogál be a víz a raktérbe.
    És, hát igazolt a sors: tavaly tél simán elment, aztán a nyár is, és végül, amikor - látszólag varázsütésre, mivel konkrétan nem láttam már rég érdeklődőket - szptemberben eladták a házat, mi csak egy levélkét kaptunk, hogy a szerződési feltételeink ugyanazok, csak október 1-től az ügynökség számlájára utaljuk az eddigi lakbért, mivel ők a közvetítők köztünk és az új tulajdonosok közt, akik valami valami angol társaság.
    Szóval maradtunk, kb. mindenki. Én majdnem a korelnök vagyok, a most már 2,5 évemmel. Rajtam kívül csak egy ír srác van, aki valami állandó segélyen vagy előrehozott nyugdíjon él, és mondjuk az általános viselkedése és megrögzött szokásai szerint csendes őrült, vagy sorozatgyilkos, én néha jobban elviselem, mint a többieket. Csak mert csendes...

    Lényeg a lényeg: a szerződési (milyen szerződés?! sose volt!) feltételek azonosak, azaz a lakbér tartalmaz minden számlát! Ez a nagy dzsoli-dzsóker faktor Írországban, ugyanis pl. amikor fűtési szezon van, fizettem korábban havi 30-40 Eurót simán, úgy hogy naponta kb. 5-6 órában volt csak az én komfortérzetemnek megfelelő hőmérséklet a szobámban. Ez duplán fontossá válik, amikor az ember munkahete 4-5 napról átlagosan 2-3-ra csökken le! Amikor 2013 januárjában az előző albimban 10 napig otthon voltam betegszabin, inkább sétáltam a parkban, amikor tudtam, mintsem két pulcsiban kuckózzak két paplan alatt kb. reggel 10-től délután 5-ig, amíg nincs fűtés, merthogy minden rendes ember dolgozik ilyenkor...
    Persze az öreg nénik, akármilyen irritáló volt, hogy ide jártak tötymörögni a ház körül, ha kell, ha nem, legalább napokon belül reagáltak az igazán problémás dolgokra, míg a Sherry F. ügymenete igencsak "mediterrán", azaz ha a görögökre mondja valaki, hogy Pató Pál az ő padavanjuk volt, hát még ír ügyintézővel nem találkozott!!!
    Pl. amikor az Eircom észrevette, hogy senki nem fizeti a cehhet, elment a net.
    Szóltunk, hogy ez benne van a szerződésünkben (ami nincs). Jó, pár nap, és lesz! Pár nap múlva bevallották: lehet pár hét is....
    - Don't bullshit me - montam a S.F. emberének telefonon - 2015-ben járunk, és ha az Eircom így működik, nem lenne piacképes a többi szolgáltatóval szemben.
    - Higgye el, kedves István, ez így van!
    És így van, basszus, egy olyan cimbit hívtam fel, aki az Eircom-nál call centeres, és megerősítette a dolgot! Azaz netünk pl. szűk hónapig nem volt. Ahogy pl. az előszoba világítása is kiégett, és nem egyszerű körte-csere kellett, szóval én nem tudtam megoldani. De erre volt könnyű megoldás:
    - Kedves Adam - mondtam a kapcsolattartónknak - ha éjjel kimegyek a szobámból a WC-re, és az előszobában megbotlok, mivel vaksötét van, és eltöröm a csuklóm, akkor vajon kit pereljek be?
    Per = varázspor. Megnyitja a hallójáratokat.
    Pár napon belül elintézték, ahogy az előszobaajtó zárhatóságát is, mivel ha már nem fizetünk számlákat, valszeg eszükbe jutott, hogy ajtóval olcsóbb a meleget benn tartani, mintha minden rezidens extra radiátort működtetne a szobájában...

    Következő kis sztori, csak a mellékszerplőm bemutatására: kukák.
    Egyik hétfőn azt vettük észre, hogy az utcák összes kukáját elvitték, csak a miénket nem. Visszahúztuk a jardra, és kezdődött megint a telefonálás, DE közben a másik házszám alatt lakó fickót rajtakaptam, amint a mi kukánkba tolja a fekete zsákot. Udvarias beszélgetésbe kezdtünk:
    - Bocsánat, nem is tudtam, mi a rendszer (utalt rá, hogy eddig az öreg hölgyek inkább idejöttek vasárnap este, és kihúzták a kukákat az utcára, merthogy mi, "mai fiatalok" erre képtelenek vagyunk)
   - Igen - mondtam - két hetente a fekete, két hetente a zöld. De elvileg a 15-ös, és a 17-es számnak 2-2 fekete kukája van, és mivel ti nem húztátok ki hétfőn, és a ti kukáitok tele vannak, most a miénkbe dobod a zsákot...
    - Ezer bocsánat, most már tudni fogom... egyébként Ian-nak hívnak.
    - István. Mi történt a lábaddal? - mivel mankózik a faszi pár hete, nem is tudtam haragudni rá komolyan a kuka miatt.
    - Megtámadtak a City Centerben.
    - Nebassz!
    - Igazából a haveromat, de én beavatkoztam. Tökön akartak rúgni, de hárítottam, így a térdkalácsom rúgták meg.
     Nice to meet you......
     ....... aha!

     Nézzük Ian-t legközelebb:
     Kimegyek valami felerősödő beszélgetés hangjaira, este 10 körül. Ian a szomszédból vitatkozik az egyik brazillal a bejárati ajtóban. Még mindig mankóval, pedig a kukás dolog már vagy 3-4 hete volt, nem is emlékezett rám. Láttam, már nem szomjas, bár nem bűzlött a szesztől. Nem is tagadta.
    - Épp ma befizettem a számláitokat - mondta nekem, ahogy már Julio-nak is mondta nyilván.
     - Hogyan? - kérdeztem - Nem tudom nektek milyen szerződésetek van, de mi nem fizetünk számlákat. Benne van a bérleti díjban.
    - De én befizettem, és tessék - tolt az orrom alá egy fecnit, ami inkább egy kocsmai cehhnek, vagy Tesco nyugtának nézett ki - most ki fogja ezt nekem kompenzálni?!
    Itt még a "zsiráf beszéd" fázisban voltunk, azaz megpróbáltam kideríteni: 1) miért fizetett? neki más szerződése van? merthogy mi a számlákat soha nem is láttuk... 2) ha már fizetett, miért rajtunk akarja számon kérni? nyilván neki is volt szerződése az öreglányokkal, esetleg van most új a S. Fitzgerald-dal, és akkor  az ügynökséggel boxolja le, ne velünk! 3) tudja, hogy este 10 van? A "csendes Dave" a nappaliban nyugiban szeretne tévézni, a többiek meg aludni, szóval nem épp a legalkalmasabb.
    Dehát mindenáron be akart jönni, és kvázi kis-meetinget tartani mindenkivel, hogy most mi a stájsz... Erre már határozottabban kellett fellépnem, mert Julio csak habogott, Cendes Dave le volt ragasztva a tévé elé, Daniela meg ugye nő, és bár senki nem kényszeríti, hogy szüljön, az ilyen szitukban nyilván valamelyik hímnek szereti lepasszolni a labdát... Azaz kimentem cigizni Ian-nel, hátha megoldást találunk, vagy legalább megnyugtatom.
    Sajnos minden észérv lepattant róla, és az sem derült ki, voltaképpen mi a fasznak fizette be a számlát, és ha már befizette, miért olyan biztos benne, hogy a 15-17-es szám rezsije az egy cehhen van, azaz ezt most velünk kell osztozkodnia?! Csak hajtogatta, egyre hangosabban (angolul jobban hangzana, egyes részeket pl. kvázi kettős értelemben lehetne fordítani...)
    - Ember, én épp befizettem a számláitokat! Beszálltok akkor? Segítetek ebben?! Ki a faszom fog most nekem segíteni?!
    - Nézd Ian. Amióta eladták a házat, mi is tele vagyunk problémával. Én személyesen felvettem a kapcsolatot a Treshold-dal, ők esetleg neked is tudnak segíteni. Vagy ha nem, hát jogi tanácsadók... De mi itt nem tudunk erre mit lépni, hidd el.
    Kezdett a sima hőbörgésből kiabálásba átmenni, mert frusztrálta, hogy nem adok neki igazat:
    - Mit gondolsz az a lámpa miért ég ott bent?! - mutatott az egyik mankóval az előszobaablakra, de úgy, hogy kezdtem attól tartani, ki is fogja verni az üveget - Mert én kifizettem a kurva számlákat. Én ír vagyok, érted?! Tehetős is vagyok, de ez most nem erről szól! Beszálltok, vagy sem?!
    Felismerhettem volna "in situ", hogy itt csak egy ölelésre van szüksége, mert kari van, és ő egyedül bebaszott otthon, és a többi... sajnos a hangvételével és a volumennel már elbaszta a dolgot, és én se vagyok szent. Egy fát bármikor megölelek, egy embert nem... A cigim elfogyott, le akartam rázni.
    - Figyelj Ian, én 2,5 éve lakok itt, de még egy számlát se láttam. Benne van a szerződésemben, hogy nem kell fizetnem.
    - Ó igen?! Láthatom a szerződésed?!
    Gecire megfogott itt, nem igaz? Bele kellett menni a vitába...
    - Valójában nincs szerződésem, de a bankszámlakivonatomból látható, havonta mennyit fizetek + van egy levelem a korábbi tulajoktól, hogy annak ellenére semmi nem változik, hogy ők eladták a házat.
    - Igeeen? És mennyit fiztesz?! Meg tudod mutatni a szerződésed?!
    - Miért, te meg tudod mutatni a tiédet? - kezdtem belemenni a kakaskodásba.
    - A lényeg, hogy itt van a számla - lobogtatta megint a cetlit az orrom előtt - és én ma befizettem a ti kibaszott számlátokat is!
    - Nézd Ian, nyilván sokat ittál...
    - Igen?! - eldobta a mankókat és kiverte a kezemből az eddigre kiürült sörösdobozt, ami nagy elégtétellel töltötte el - te állsz itt a sörösdobozoddal, és mondod nekem, hogy részeg vagyok?!
    Na, itt álljunk meg egy szóra: Ian, mankó ide vagy oda, kb. 20 centivel és 30 kilóval több, mint én, és amikor valaki még kiabál is ennek fejébe, hát bennem is bekapcsolja az állatias ösztönöket, azaz ilyenkor az egyik ragadozó látja a másikat, és a buddhista tehenek hátat fordítanak a karámban... Azaz én is megemeltem a hangom, és még egyszer leszögeztem a tényeket, hogy kurvára a saját hülyesége, ha befizetett valamit, amire senki nem kötelezte, és kurvára este tíz múlt, és ne lármázzon az ajtónk előtt!
    - Ki foglak csináni! - mondta nekem, ujjal a mellkasomba böködve, azaz ahogy én feladtam a zsiráf-beszédet, az ő hiéna-beszéde totál átvette a kormányt. - Le fogom égetni a házat!
    Namost itt válaszút elé kerül a magamfajta, akinek egyik vállám Laár András meditál, másik vállán meg mondjuk Bron vagy Sandor Clegane ül a Game of Thrones-ból, és azt modják: csak intézd úgy, hogy ő üssön előbb, jogilag akkor okés leszel, és kitöltheted a mérged!  Dehát nem is voltam mérges, az a csodálatos! Talán beúszott egy kép, milyen elesett, meg-nem-értett és keserű voltam egyszer - szintén mankóval, műtét után -, és mennyit tudtam toporzékolni... Holott csak a fájdalmamnak akartam hangot adni. Csak figyelemre volt szükségem.
    Szóval rövid úton lezártam a vitát, bezártam az ajtót. A lakótársaim - már aki otthon volt - körém gyűltek, és pár mondatban megbeszéltük a sztorit. Mondtam, hogy én már korábban beszéltem Ian-nel, nem kell félni tőle. Valószínűleg reggel iszonyatosan szégyellni fogoja magát.
     Mentem fogat mosni.
    Mikor kiléptem a fürdőszobából, Csendes Dave lakótérsam állt ott, szokatlan mosollyal az arcán, két karácsonyi papírszatyorral.
    - Visszajött.... Azt mondta, sajnálja, és itt ez a két üveg bor. Azt mondta, jó borok. Én nem iszom, szóval...
    Szóval, mivel a többi lakótársam nem nagyon volt szerves része a ribilliónak, meg amúgy sem lehet sokban számítani rájuk, ha valamit el kell intézni itt, hát minimum a vöröset magamnak ítéltem, és ez tartott ébren, hogy leírjam ennek a furcsa karácsonyi posztnak a nagy részét (nem fejeztem be, csak másnap reggel).

   Szóval, ez az én szuburbánus, globalizált kari-sztorim. Picit más lene nyilván, ha lenne minimum párom, akár még gyerekem is, de nekem csak ezt dobta a gép...