Visszafordíthatatlan

 

   Durva kifejezés, és biztos hatásvadász, de ez jut mostanában eszembe az általam szelektíven csemegézett hírmorzsák olvasása közben. Főleg, ha ezt összevetem eddigi kedvenc non-fiction olvasmányaimmal, vagy amit most épp olvasok, a Homo Deus-szal. Ezen kívül persze összevetem a kertünkben megtapasztalható jelenségekkel, aktuálisan a két nagyon hideg tavaszi hónapra átmenet nélkül érkező két nagyon meleg nyári hónappal, ami kb. semminek nem kedvezett, amire amúgy dzsolidzsóker növényekre gondoltunk, mint pl. a tökök és a bab. Aztán meg összevetem persze még az ilyen-olyan ismerőseim által akár élőszóban elhangzó véleményekkel, vagy a Facebook kommentekkel, kinek mi a legfontosabb, ki hogy látja a jövőt, és akkor aztán végképp arra a következtetésre jutok, hogy:
   "El fogunk menni a falig"
   (Köves Alexandra, vagy lehet ő is mást idézett, nem tudom...)

   Mindenki (aki kicsit is tájékozódik) tisztában lehet már azzal, hogy a felmelegedés leginkább a sarkköröket érinti, valamint a permafroszt kiolvadásával rengeteg metán szabadul fel, ami tovább gyorsítja a folyamatokat.

   Ezzel együtt még mindig akadnak olyanok, akik szerint az emberiség tevékenységétől ez totál független, de most ezt hagyom inkább. Ehelyett ahhoz a vesszőparipámhoz térek vissza újra, hogy milyen fantasztikus megoldások juthatnak eszébe az átlagosan tájékozott, átlagosan jómódú, átlagos lelki beállítottságú (se nem totál depressziós világvégeváró, se nem hurráoptimista világmegváltó) embertársainknak. És, hogy ehhez képest mi az, amit én magam belelátok a hírekbe, és milyen - szintén fantasztikus - lépéseket látnék csak hatékonynak. Azaz ez egy totál szubjektív írás, ha úgy tetszik, egy véleménycikk. 

   Kezdjük akkor az elmúlt kb. egy hónap főbb "klímahíreivel":

   - Kanadában majdnem 50 fok, aztán le is ég a település, ahol mérték.

   - Oroszország északi részein ismétlődő hőhullámok. (Évről évre ismétlődik, be sem linkelek friss infót.)

   - Nyugat-Európa (főleg a Rajna vidéke) annyi esőt kap, hogy utcák szakadnak be, vagy több tonnás járműveket sodor le rajtuk az áradás, épületek omlanak össze, stb. A víz nem válogat, összemossa a szemetet.

   - Ezzel párhuzamosan (vagy időben kis csúszással, 1-2 hétre rá) Szardínián, Szicíliában, Görögországban és Törökországban masszív erdő- és bozóttüzek, turistákat mentenek a lángok által körbezárt hotelekből, stb.

   Főleg az utolsó kettőre fókuszálnék most, mivel Kanada és Oroszország még mindig "elég nagy", vagyis a népsűrűség még alacsony, ott 1-2 terület élhetlen, van országon belül hová menni (lehet tévedek, persze, nem bánom, ha valaki kiigazít ilyenkor!), a Földközi tenger viszont meglehetősen "belakott", illetve szezonban a turisták duplázzák, triplázzák az épp ott tartózkodó emberek számát. 

   És mi történik alapvetően 1-1 ilyen természeti csapás előtt, közben és után?

   Az emberi életek mentése, aztán pedig az emberek által pénzben kifejezhető értékek mentése. Relatíve kevesen halnak meg, nem igaz? Merész leszek, és spekulálok: még a családtagnak számító kutyák, macskák és hörcsögök nagy része is megmenekül, ha pl. a csapás előre látható, és sikeres az evakuálás. Ha nem sikerül előre figyelmeztetni, akkor az is elképzelhető, hogy az a pár tucat, maximum pár száz halálos áldozat esetleg azt tartotta fontosabbnak adott szituban, hogy a félig elárasztott alagsorból kimentse kis családi trezort a nagymama ékszereivel, Németországban, vagy visszarohanjon a kiscicáért a lángokban álló házban, valahol Kanadában. 

   A halálos áldozatok számához képest nagyságrendekkel több a maradandó egészségkárosodást szenvedők száma. Pl. valakit nekicsapott az árhullám egy betonoszlopnak, eltört a sípcsontja, eddig 12 órás műszakban szakács volt, most meg örül, ha 2 éven belül egyvégtében 2-3 órát lábon tud maradni, stb. Rokonok, akik "megúszták", de szeretnének segíteni, ilyen esetekben át kell szervezzék az életüket. Nem világháborúról világháborúra élünk, mint száz éve, és ez persze jónak tűnik, de puhánnyá is tesz: az is tragédia lehet egyesek számára, ha egy sérülés miatt nem teniszezhetnek többé, vagy megfulladt a kiskutya, vagy papa és mama most a két elúszott SUV helyett épp egy közös VW Golfot vezet, mert várnak arra, hogy egyáltalán mit mond a biztosító, lesz-e pénz megint két autóra, vagy legalább egy nagyobbra.

   Nagyon ajánlom a "Valahol Európában" című filmet ahhoz, hogy mindezt perspektívába tudjuk helyezni.

   Harari szerint letudtuk az éhezés, járványok, és háborúk korszakát. 

   Szerintem meg vásári trükkökkel elkerültünk egy globális összeomlást az elmúlt cirka 70 évben, ami viszont csak annak köszönhető, hogy mindenki beszart az atombombától, és mindenki elfogadta tényként, hogy egy globalizált piacon meggazdagodni területvédő/területfoglaló konkrét háborúk nélkül sokkal könnyebb, mint azt még 1939 előtt gondolták, és a hadviselés egészen új típusai nyertek a szőnyegbombázások és partraszállások helyett. 

   A gyökérproblémát eközben vagy szándékosan, vagy csak puszta ostobaságból szőnyeg alá seperték, és most (értsd: a "most" az mindig egy kb. 20-25 éves időkeret, kicsit nagyobb súllyal a múlt, mint a sejthető jövő, ennek "közepén", mondjuk. pl. "most"= 2008-2028, vagy 2005-2030, ahogy tetszik.) már annyira kilátszik a kosz, hogy több nem fér bele. Ideje lerántani a szőnyeget, és vissza se tenni a helyére semmit, amíg ki nem takarítunk.

   Sokan mondják, hogy a legfőbb probléma az, hogy túl sokan vagyunk. Egyetértek, de nem látok erre megoldást, mármint épkézláb, humánus, és emellett rövid távon is hatékony megoldást. Márpedig ha nincs, akkor időpazarlásnak tűnik, hogy erre rágörcsöljön bárki is. Szintúgy az sem megoldás, amit mások hangoztatnak: ne legyen semmi állati eredetű az étrendünkben, azonnal képesek lennénk növényekkel ellátni több embert is. Ez egy szektás vélemény, nem is érdemel szót, szerintem. Aztán jön a technológiába és az emberi kreativitásba vetett vakhit, a futurisztikus disztópiák, amik kvázi látványtervek amúgy. Emlékszem magamra 12 évesen, amikor Schwarzeneggert bálványoztuk, és mindenki elkezdett totál egyszerű gömbsúlyzókkal gyúrni otthon, és a trafikban Arnold, Stallone, meg sima bodybuilderes posztereket vettünk, amit a tükör mellé tettünk, és lehet egy pillanatig mindenki elhitte, hogy tuti olyan lesz pár éven belül, csak sokat kell dolgozni és enni, ennyike! Ilyennek látom én a "zöld megapoliszok" látképét, vagy a híres (?) Venus Projektet, és társaikat. Lehet sikerülhetne is, de csak nagyon keveseknek, és ahogy a testépítéshez sem elég rajzfilmbe illő göbsúlyzó és reggelire 3 extra parizeres zsemle, a Venus Projekthez is kicsit több energia és több finomhangolás kéne, mint ami a jelenlegi Földön rendelkezésünkre áll.

   Marad akkor az összeomlás, és nyugodjunk már bele? Pár év, és káosz lesz, csak a prepperek fognak egymással marakodni? Bocs, ha így jön le, de nem ezt mondom, csak sosem sikerült volna megfogalmazni Harari nélkül. Hararit nem tartom szimpatikusnak, csak simán okosnak, és ennyi épp elég. És amellett, hogy okos, talán még fontosabb, hogy tömören, világosan képes kifejteni bonyulult gondolatokat. Szóval, a lényeg, hogy ami a jövőt illeti, sosem lehet semmit biztosra venni, még akkor sem, ha a múltat nagyon alaposan ismerjük, és nem akarunk abba a hibába esni, amihez hasonló elkövettek mondjuk akár a rómaiak, maják, akár Hitler, Sztálin, vagy XVI. Benedek, amikor Twitter fiókot nyitott, tök mindegy! A történelem nem ismétli ömnagát, csak rímel. Azt is néha elég szabadon értve. Ha valaki a cár atyuskának azt mondja 1916-ban, hogy "ha így folytatod, előbb-utóbb forradalom lesz", és ezt ő komolyan is veszi, akkor lehet nem lett volna forradalom, mert vagy gecire bekeményített volna, és felkutatnak, kivégeznek mindenkit, akinek ilyesmi járhat a fejében, vagy nagy pálfordulással a köznép nagy barátjává válik, dolgozik az imidzsén, és mindenki megenyhül, hogy hát mégiscsak ő az atyuska, egy maroknyi butus marxista-okoska mondhat amit akar, mi vele vagyunk!

   De nem vette komolyan az előrejelzéseket, vagy nem is voltak előrejelzések.

   Most viszont vannak, bőven, nekünk meg minden infó (meg persze annak cáfolata is) kéznél van, a kütyüinken, már könyvtárba se kell járni...

   Ki tudja, egyszer csak lehet mégis tömegek veszik majd komolyan, hogy van baj. És lehet tömegek fognak még pár ilyen villámárvíz, tornádó, pandémia, jégverés és tűzvész után ráébredni, hogy nem elég nem kérni szívószálat, és nem elég a benzines autókat elekromosra cserélni! Tulajdonképp semmi nem elég, amit eddig hallottunk, mert le kell menni az alapokig, ott kell újra gondolni mindent. 

   Tudom, ez egy "terhes" gondolat, ráadásul tapad: ha egyszer elkezded, egyre többször ezen fogsz agyalni. Akár pszichiátriára is kerülhetsz vele. Veszélyes. Néha konkrétan az, főleg ha tétje van: Berta Cáceres pl. belehalt, és még nagyon sokan mások. De enélkül meg maradunk azon a sínen, amiről látszik már, hogy nem fut a végtelenbe, a szerelvényen meg van ugyan fék, de egyre gyorsabb, egyre hosszabb lesz a féktáv is, és akkor lehet tippelgetni...

   Hogy mire lenne szükség, abba már nem megyek bele, csak a fent említett katasztrófahírek nyomán két bekezdés erejéig:

   1 - Ha most a németországi átlagpolgár odáig jut csak, hogy az árral elúszott SUV helyett vesz egy kis e-autót, és elkezd tüntetni pl. a fosszilisek ellen, megfogadja, hogy havi egyszer eszik csak húst, meg a szokásos szarságokat, de közben azért kb. ugyanúgy visszamegy a mókuskerékbe, hajtja a gazdaságot (esetleg mégjobban, hiszen a gazdasági növekedés termeli majd ki, csurran-cseppen alapon, hogy 10 év múlva a kínaiak is leálljanak a szénnel, az afrikaiak meg bele se kezdjenek, stb.), akkor nagy a baj! Nem tudom feltűnik-e bárkinek is, hogy míg arra van azonnal ember és gép, hogy emberek azonnal ne haljanak meg, addig arra eddig nem nagyon van sajtóreakció, vajon az a sok szar (az életünk darabkái, fiókban őrzött régi telefonoktól kezdve fagyasztóládákon és légkondin kersztül egész épületekig, telítve vegyi anyagokkal, egy-két döglött állattal és a szennyvízzel fűszerezve) hogy a faszomba kerül ártalmatlanításra, és mikor? Mert pl. ahogy láttam, az eső nem hagyta őket sokáig egyedül azóta sem, és ez már felvetheti azt a kérdést, vajon mi lehet a Golf áramlattal, és ezen egy "nem kérek zacsit!" jellegű döntés segíthet-e, vagy sem? És az, ha teszem azt épp ott kezdenek majd lítiumot bányászni, csak mert Németország meg akarja mutatni, hogy élharcosai az elektromos autózásnak, az vajon segít-e majd az ökoszisztémának, ami most kapott egy óriási szennyezést? Szerintem nem.

   2 - Ha valaki turistaként élte át a Földközi tenger térségében mostanában gyakori erdő-, vagy bozóttüzeket, vajon megfogadja-e magának, hogy nem megy ilyen helyekre többet? Kicsit továbbgondolva: nem "turistáskodik" annyit? Csak mert pl. gecire kínos, hogy egy egész helikopter ment érte a hotel tetején felvenni, míg pl. az a helikopter konkrétan olthatta volna a tüzet az erdőben is, ahol emiatt mondjuk 1000 mókus pusztult el. De a turista amúgy nem eszik húst, mert az életellenes... És mondjuk eleve miatta (és társai miatt) építettek rengeteg betonból hoteleket és kikötőket, meg minden egyéb infrastruktúrát, rengeteg primer nyersanyagot használva, ami miatt pl. a környékbeli erdők rezilienciája valószínűsíthetően csökkent, és már csak egy eldobott csikk kell, kész a pokol. 

  Mi lenne a fair play? 

  Ha a tisztes "nyugati" (Magyarország beleértve, hiszen a gazdaságunk stabilan teljesít, az infrastruktúránk lakosságarányosan kiváló, stb.) polgár olcsó napelemet akar, meg szélturbinákat, menjen a török turistaparadicsom helyett 2-3 hét önkéntes munkára egy afrikai bányába, vagy egy kínai gyárba! Ha meg mégsem, és elmegy üdülni, és véletlen beüt a krach, és ki kell menteni onnan, azt írják az ő számlájára!  Mentés: 25.000 Euro. Nem tudsz fizetni most? Nem baj! Törlessz 10 évig! Közben gondolkozz!

   Az ilyesmivel kezdődne szerintem az a radikális paradigmaváltás, amivel megúszhatnánk, de legalábbis egy szebb világot kezdhetnénk építeni a romokon 10-20 év múlva.

   Köszönöm a türelmet.

Fordítva: "Kedves Sir David Attenborough, nagyon szép a netflixes dokumentumfilm, de az ön „megoldásai” még jobban pusztítják a természetet"

Thomas Oudman eredeti cikke >>> ITT olvasható
Magyar fordítás: Kabdebó Noémi

Kedves Sir David Attenborough, nagyon szép a netflixes dokumentumfilm, de az ön „megoldásai” még jobban pusztítják a természetet

 

 

Kedves Sir David Attenborough!

 

Nemrég láttam Egy élet a bolygónkon című új filmjét: gyönyörű, szívszaggató dokumentumfilm természetes ökoszisztémáink hanyatlásáról világszerte. A keserű pirulához édes desszert is járt: egy lehetséges kiúttal ebből a helyzetből. De ez a desszert a torkomon akadt, amikor ön a világ többi része által követendő példaként említette Hollandiát.

Nekem mint hollandnak ez megtisztelő lenne, ha nem volna súlyos tévedés.

Ön így érvel: egyre több földet vonunk be a mezőgazdasági termelésbe, hogy ellássuk növekvő népességünket, ezzel természetes ökoszisztémákat pusztítunk el. Ennek legfontosabb példája, ahogy Borneón pálmaolaj-ültetvények látszólag végtelen sorát telepítik a Föld leggazdagabb ökoszisztémájának helyére, melynek lombkoronaszintjén testvéreink, az orángutánok élnek.

Ezért ön szerint minden erőnket arra kell fordítanunk, hogy kisebb földterületen termeljünk több élelmet. – A hollandok szakértői lettek annak, hogy minden egyes hektárból a legtöbbet hozzák ki – mondja a jól ismert, meggyőző tónussal. – Mérete ellenére Hollandia jelenleg a világ második legnagyobb élelmiszerexportőre.

Ön azt állítja, Hollandia megtízszerezte a termelését alacsonyabb növényvédőszer- és műtrágya-használat, illetve CO₂-kibocsátás mellett. Futurisztikus üvegházakban érő paradicsomot látunk, sőt vertikális növénytermesztést: 10 emeletnyi magasságig egymás fölött növő salátafejeket, lila LED-világítással.

De nem azért vagyunk az export bajnokai, mert egymásra halmozzuk a salátafejeket vagy sci-fi paradicsomot nevelünk. Az „élelmiszer”, amelynek előkelő helyezésünket köszönhetjük, nem túl jóízű: a virág az. Valójában minden energiánkat arra fordítjuk, hogy ellássuk a világ növekvő népességét virággal!

Ez pedig rengeteg műtrágyahasználattal, és CO₂-kibocsátással jár. A kertészeti exportnak köszönhetően mi használjuk hektáronként a legtöbb növényvédőszert egész Európában.

Ha a virágoktól eltekintünk, nem Hollandia a második legnagyobb élelmiszerexportőr, hanem Németország. Ön valószínűleg azért számítja bele az exportba a virágokat is, mert egy gyakran idézett National Geographic cikkből vette az adatot, amely ugyanezt a hibát követte el.

De még így is elég sok élelmiszert exportálunk, nem ez a legfontosabb hiba az érvelésben. A lényeg az, hogy Hollandia csal. Két trükk teszi lehetővé, hogy ilyen sok élelmiszert exportáljunk ilyen kis földhasználat mellett; és holland ökológusként sajnálattal kell mondanom, hogy ezeknek nem sok közük van a biodiverzitás megőrzéséhez.

 

1. trükk: import

Az első trükk: exportunk 30%-a valójában nem Hollandiában terem, hanem importáljuk. A módszer újraexportálás néven ismert. És bár Hollandia valóban termékeny, a maradék 70% alapagainak egy része is külföldről származik.

Hollandia csak saját fogyasztásához a területe két és félszeresének megfelelő termőföldet használ. Nem azért, mert egymás tetejére tornyozzuk az ültetvényeket: ezek a földek más országokban találhatók.

Hová megy a rengeteg pálmaolaj Borneóról? Hollandiába. 2019-ben Hollandia volt a világ harmadik legnagyobb pálmaolaj-importőre, India és Kína után. Ebből a pálmaolajból a világ egyik legnagyobb élelmiszer-multija, az Unilever holland gyárakban készít termékeket egész Európa szupermarketjei számára. Gyakorlatilag mindenbe olajat tesznek a kenyértől a mogyoróvajon át a samponig és a sminkekig, a pálmaolaj pedig a legolcsóbb olaj a világpiacon. Még a bébitápszerekben is pálmaolaj helyettesíti a tejzsírt.

Ez a sok feldolgozott termék Hollandia exportjának negyedik legnagyobb tétele. Az Unilever idén is hozzájárult az indonéz erdőirtásokhoz.

 

2. trükk: fosszilis tüzelőanyagok

A második trükk: a fosszilis tüzelőanyagok. Bár a mezőgazdasági területek egy négyzetméterre eső hozama nagyobb, mint 50 éve, a termelési folyamat hatékonysága meredeken zuhant. 1950-ben minden 100 J fosszilis üzemanyag, amelyet holland farmerek felhasználtak, 107 J tápértéket produkált az ökológiai folyamatoknak köszönhetően. Ez az arány ma minden 100 J fosszilis üzemanyagra 6 J tápérték. Az energiával műtrágyát gyártunk, raktárakat építünk, traktorokat hajtunk és szállítjuk az élelmiszert, amelynek nagyobb részét nem is mi esszük meg, hanem haszonállatainkat takarmányozzuk vele.

Mezőgazdasági területeink kétharmadán füvet termesztünk a teheneinknek, akik további 10-20% kiegészítő takarmányt kapnak fehérjekoncentrátum formájában, amely főleg Európán kívülről érkező szója és pálmamaghéj.

Ezzel elérkeztünk a virág utáni második és harmadik legnagyobb exportcikkünkhöz: a Németország és az EU számára előállított olcsó húshoz és tejtermékekhez.

Nem kell részleteznem a bioipar katasztrofális hatását a klímára és a biodiverzitásra: ön is beszél erről dokumentumfilmjében. A sajtoknak és rántott szeleteknek köszönhetően Hollandia a biodiverzitás-csökkenésben is dobogós helyen áll.

Ökológusként fájdalommal látom, hogy a természet folyamatosan hanyatlik körülöttem. A múlt században a holland nemzeti büszkeség jelentős forrásai voltak a láprétek, amelyek rengeteg növénynek és rovarnak adtak otthont, és ahol gázlómadarak bámulatos populációi költöttek.

A mezőgazdasági nitrogénszennyezés és a monokultúrák következtében eredeti biodiverzitásunknak már csak a 15%-ával rendelkezünk. Ha így folytatjuk, az ikonikus mezei madarunk, a nagy goda végét jelenti. A közönséges szalonka, a sárszalonka és a pajzsos cankó már alig költ Hollandiában. Ha rajtunk múlna, ezek a madarak kihalnának.

A növekvő élelmiszertermelés önmagában nem csökkenti az alultáplált emberek számát, csak több lesz az olcsó, rossz minőségű termék, és több luxusterméket fogyasztanak azok az emberek, akiknek eddig is több mint elég ennivaló jutott. A holland export nagy része más európai országokba megy, ahol most is több húst és tejterméket fogyasztanak, mint ami egészséges lenne.

 

Az üvegházi kertészet problémája

Végül elérkeztünk a paradicsom-üvegházakhoz. Ötödik legnagyobb mezőgazdasági exporttételünk a virágok, a hús, a tejtermékek és a feldolgozott termékek után a zöldségek. Az exportált gyümölcsök és zöldségek értékének nagyjából fele érkezik üvegházi kertészetekből, és ez a teljes mezőgazdasági exportnak csak a 4%-a. Ennek is más európai országokba megy a nagy része.

Ön helyesen mutat rá, hogy az üvegházi kertészet a növényvédőszerek, víz és műtrágyák használatát tekintve egyre fenntarthatóbb. Ez biztató, de az üvegházak építése nagyon drága, üzemeltetésük pedig messze a legenergiaintenzívebb szektor Hollandiában, megelőzve az acélipart is. Az üvegházi kertészet felelős Hollandia földgázfogyasztásának 10%-áért – ez a teljes holland háztartási fogyasztás fele. [A holland háztartások gyakorlatilag mind földgázzal fűtenek.]  A mezőgazdaság teljes energiafogyasztásának pedig 80%-át adják az üvegházak. Gazdaságilag ez csak azért lehetséges, mert alacsonyabb adók terhelik őket.

Miért alacsonyabb az üvegházak adója? Mert különben óriási összegeket fizetnének az energiáért.

A vertikális növénytermesztésről nincs is értelme beszélni, mert az még több energiát igényel, és még csak le sem lehet kapcsolni. A LED-világítás viszonylag gazdaságos (bár nem az a naphoz képest, ami ingyen van), de ez csak reklámszöveg. Az előnyei eltörpülnek amellett, hogy milyen nagyszámú lámpát, milyen óriási párátlanítókat és légkondicionálókat igényelnek ezek az építmények.

 

Egy szélturbinákkal teli világ – miért ne?

Ha a világ népességét üvegházi paradicsommal és vertikálisan termesztett salátával akarjuk etetni fosszilis tüzelőanyagok nélkül, akkor a világot tele kell rakni szélturbinákkal. Ezt ön valószínűleg már tudta, mert a jövőről alkotott víziójában pontosan ezt látjuk: napelemekkel teli Szaharát, és végtelen füves síkságokat, ahol a suhogó szélturbinák alatt vadállatok csordái poroszkálnak. A 21. századi Oroszlánkirály.

Ön a növekvő élelmiszerfogyasztás fő okaként a népességnövekedést nevezi meg, amely főleg Afrikában történik. De mi van velünk: a nyugati országok lakóinak óriási és folyamatosan növekvő fejenkénti fogyasztásával? Az európaiak átlagosan hétszer annyi energiát és hatszor annyi húst fogyasztanak, mint az afrikaiak, és mindkét mennyiség csak nő.

Az energiafogyasztás Afrikában is nő (a húsfogyasztás alig, sőt, néhány országban csökken), de reméltem, hogy túl vagyunk már azon a korszakon, amikor Európa Afrikára hárította át a problémáit. Ha Afrika népessége és fejenkénti fogyasztása is megduplázódna, a mi fogyasztásunk szintjét akkor sem érné el. Miért rájuk mutogatunk magunk helyett?

És miért helyeznénk az energia-parkokat épp a világ legnagyobb, nagyrészt érintetlen ökoszisztémáiba? Ön azt mondja, ezek segítenének a természeten, de nem látom, Szimba hogyan profitálna a szélturbinákból.

 

Természetbarát mezőgazdaságra lenne szükség!

Kedves Sir David Attenborough, kevesek hangja hallatszik olyan messzire, mint az öné. Amikor a holland exportot dicséri, csak az élelmiszeripar marketingszövegeit ismétli. Kérem, ne tegye! Javasoljon kemény intézkedéseket a saját fogyasztásunk visszafogására! Vonja felelősségre az Unileverhez hasonló élelmiszeróriásokat! Ítélje el a biodiverzitás kárára működő mezőgazdaságot! Nemcsak Borneón, de Hollandiában és hazájában, a Brit-szigeteken is.

Ha az európai szabályozás arra törekedne, hogy megfelezzük a hús- és tejfogyasztásunkat a szezonális zöldségek javára, nem lenne szükségünk élelmiszerbehozatalra, miközben egészségesebb életet élnénk és a mezőgazdaságunk környezetbarátabb lenne. És az Európai Uniónak ez hatalmában áll, hiszen évtizedek óta befolyásolja a gazdák választásait a támogatásokkal, amelyek az EU költségvetésének csaknem 40%-át teszik ki. Dönthetünk máshogy.

A holland import és export nélkül az Európán kívüli világnak nem kevesebb, hanem több ennivalója lenne, és nem kevesebb, hanem több ökoszisztéma maradna érintetlen.

És mivel a mezőink vadvirággal és madarakkal lennének tele, nem lenne szükségünk vágott virágokra ahhoz, hogy természetre emlékeztessenek minket. Ez nem egy utópisztikus látomás: vannak még gazdák Hollandiában, akik megmutatják, hogy lehetséges.

Ön most 94 éves. Remélem, hosszú életet fog élni; de nekünk sietnünk kell, hogy a túlélésünket újabb David Attenborough-filmek nélkül is biztosítsuk.

Facebook csoportok értelme (?)

    A Facebook csoportokból gondolom elég sokféle létezik, én most csak egy fajtáról szeretnék írni, amit kb. így tudnék jellemezni:
   Alapítói, létrehozói valamely nemes cél megvalósításához kívánnak egyfajta tudásbázist és/vagy eszmecserére alkalmas teret létrehozni. A később becsatlakozott tagok is megmaradnak az alap célnál, akár mert eleve sajátjuknak érzik, akár mert elfogadják a tényt, hogy adminok/moderátorok "beleszólhatnak" abba, mi jelenhet meg, és mi nem. Tehát egyfajta "minőségbiztosítás" létezik. 

  Hogy kinek mit jelent a "nemes cél", az külön fejezet lehetne, és a kvázi tudományostól a totál vallásosig, ezoterikusig, vagy banálisig (megnevettetni minél több embert, stb.) terjedhet. Maradnék most azoknál, amiknek alapja nem hitvilág, hanem igyekszik az általánosan elfogadott realitás talaján operálni, és nem szórakoztató jellegű.
   Az, hogy mi az általános elfogadott, nyilván próbálják ezek a csoportok "kibillenteni", de józan, paraszti ésszel ha úgy akarnánk szüretelni a kajszit, hogy rázzuk a fát, abból max pálinka lesz, és lehet pár darabot szeretnénk frissen fogyasztani...
   Van, aki meg úgy szüretelne, hogy kivágná a gecibe a fákat, ÉS utána szedegetne párat, a többi meg cefre! Na, ha ilyen tagok felbukkannak egy csoportban, azt hiszem a legrövidebb úton meg kell őket állítani!

   Mi a legrövidebb út?
   Első lépés: csoport létrehívói észreveszik, hogy kb. csak a felét nézik át annak, ami megjelent? A kommentekről nem is szólva... Hát akkor, talán a másik felében, ami sosem került a fókuszukba, tulajdonképpen bárki, bármit mond, sőt! Hirdet! Térít! Ennek véget kell vetni valahogy, azaz: ha az alapítók atyák/anyák nem érnek rá, hát uccu neki, keressenek embert, akiben meg is bíznak! (Tudom, egyik para, hogy adminként társadmint ki lehet tiltani, blokkolni, stb., de nyilván létezik még bizalom...) Van becsületes, értelmes tag, aki épp rá is ér? Hát nevezzük ki adminnak! Csak nekem tűnik ez olyan egyszerűnek? Egy lassan (szándékosan lassan!) bővülő kis csoport létrehozójaként, ami sosem akart ész nélkül növekedni. Már majdnem 3,5  év, és még mindig csak 1100 tag! És egy admin/moderátorra még most is kevesebb, mint 200 tag jut. Nem véletlen, talán.
   Második lépés: radikális döntések! Ha egy-egy tag épp a határon egyensúlyoz, hogy pl. nem szegi meg a konkrét szabályzatot, csak kóstolgatja... Vagy túl aktív lesz, kb. mintha az utasszállítón valaki kopogni akarna a pilótafülke ajtaján, hogy: "Hú, tök jó minden, de az lenne a legfaszább, ha kipróbálhatnám! Csak 5 percre, becsszó!" Ez általában nem működik, eddigi tapasztalataim szerint legalábbis.
   Röviden: első lépésben előre lehet készülni, és időben felismerni a bajt, második lépésben pedig megoldani a problémát! De határozottan akkor!

   Mi van, ha a csoport létrehozói nem akarnak határozottan fellépni?
   Mondjuk a demokrácia jegyében... (Vicces, ezt az előtt írtam, mielőtt - végre - kijött az egyik admin válasza Nemnövekedés csoportban, és PONT ERRE hivatkozott. A demokrácia persze nem terjedhet addig, hogy a "nagyon" helyett azt írjam, hogy "kibaszottul", de amúgy meg lehet báááármit posztolni, báááármiről vitázni... A fenrencpápás-migránsos poszt alatti kvázi rasszista kommentek beleférnek, HA nincs bennük "csúnya szó", hmmm......)
   De ez van, oké. Minek hozták létre a csoportot?! Egy valódi demokráciában sem szavazhat mindenki, ugye? Hová vezet ez? Brainstormingolni akarunk agyatlanokkal és/vagy olyanokkal, akik nagyon okosok, csak épp az ellenkező oldalon állnak? 
   Érdemes lenne a demokrácia jegyében bent hagyni mondjuk a "Háztartásom hulladék nélkül" csoportban egy tagot, aki arról posztolgat, hogy eldobhatós kanállal eszi a műanyagdoboz jégkrémet, DE mondjuk emellett vegán, ÉS emiatt ő kiszámolta, hogy a húsevők, ha fakanállal is esznek fatányérból, akkor sem lesznek sosem olyan "jók", mint ő?!
   Érdemes lenne a demokrácia jegyében egy "Talajépítés" csoportban engedni, hogy valaki vég nélkül kardoskodjon a mélyszántásért, és/vagy az egyéb igazán súlyosnak számító mezőgazdasági gépek létjogosultságáért?
   Érdemes lenne egy "Mindenem a ciácám!" csoportban büntetlenül bent hagyni egy kommentet, ami macskaprémet reklámoz?! 
   Szerintem nem. Az egész így teljesen a tagoktól függ, és visszakanyarodok akkor odáig, hogy 1-1 tag mindig önjelölt vezérként kezeli az ilyen csoportokat, és csak 1-2 szellemi társ kell még, máris vakvágányon halad a kezdeti nemes cél :(

   És amúgy nem is érdekel ám ANNYIRA, csak az a része, amitől fáj a szívem.
   Kevesebb "jól csengő" csoportnevet lehetne kitalálni, mint a "Nemnövekedés"! Hát akkor miért nem szól kizárólag a nemnövekedésről?!
   És a másik, hogy miért is bassza a csőröm ez annyira: a legkártékonyabbanak nem azt tartom, aki tudtán kívül árt. Azt tartom a legnagyobb ráksejtnek, aki azt hiszi magáról, hogy ő a non-plussz-ultra "zöld megoldóember", és telekürtöli a nagyvilágot az ötleteivel, közben meg kb. 3-4 értelmes könyvet olvasott életében, és a definíciók is bajosan  mennek, mert amit olvasott, abban is elég szabdon kezelték már, ő meg rátett egy lapáttal! Még azt is el tudom képzelni, hogy néha nem is olvastak konkrétan semmit, csak egy velős kocsmai beszélgetésben volt egy nagyon intenzív emberke, aki azt állította magáról, hogy olvasott pár könyvet, ennek alapján "tálalt" egy világszemléletet, és ennek alapján az őt hallgató ökobarbi/ökoken lazán továbboszt mindent...
   Viszhangszoba.
   Voltam ilyen megtéveszthető! 44 éves vagyok. Azt hiszem, sokan megjártuk a hadak útját... Ezzel meg amúgy nem akarom azt mondani - még mielőtt belémkötnek -, hogy "csak akik a nyolcvanas évek előtt születtek!"... Tudjátok, mire gondolok, nem igaz? Nem kérkedni akarok a korommal, és visszás is lenne, mert pl. a "bölcs öreg" Attenborrough számomra egyre inkább vállalhatatlan, míg a kis fruska, a Thunberg, ő szimpatikusabb.
    De mindegy is, HA van egy csoportod, akkor lesz ott sok korosztály, meg honpolgár és határon túli, stb. 
   Lényeg lenne az, hogy legyen egy nyomvonal!

   Tisztában vagyok azzal is, hogy sokan ezt az írást a saját csoportom marketing anyagának fogják tartani! Estleg megosztják, azzal a szándékkal, hogy ízekre szedjék. De valószínűbb, hogy nem ilyen fontos, és hát amíg nem jönnek el megverni, mint mondjuk ha az állatvédőket azzal kóstolgatnám, hogy levideózom a kutyát méteres pórázon, 2 méterre a kajától és vízztől, hát valszeg jönnének... Szóval felőlem megoszthatják... De nem is fogják, mert én NEM VAGYOK FONTOS!!! 
   És ez jól van így!
   Nem akarok feltétlen több ezres csoportot! Pláne nem szeretném, ha valaki a személyem "követné", mint pl. Zaka Dominikát, vagy Szombathelyi Tibit (nem bírtam, de nyugodjék békében!)
   Azt szeretném látni, hogy ha tagja vagyok egy csoportnak, az az ami! 

   És a "Nemnövekedés - Degrowth" mostanában óriási csalódássá vált, merthogy nem az, ami, hanem becsúszik olyan poszt (meg rá a kommentek), ami konkrétan ellentmond a csoport nevének is! Pedig nekem még forrás volt a csoport korábban, ahogy pl. a Happen Films, a Local Futures, az Új Egyenlőség, vagy - csak ötletek szintjén, nem fanatikus követőként - a Permakultúra. Vagy a Japanese Woodworking... Ami azt illeti, azt sem csinálom, csak szeretném! De óóóóriási visszalépés lenne a Japanese Woodworking posztjai közt egy IKEA polc összeszerelését látni. 

  Nem tudom jogilag mi hová tartozik. 
  Satírozzam ki a neveket, de közben legyen ott a screenshot alsó sarkában, mikor készült?
  Mert később persze bárki szerkeszti a kommentjeit, törli a posztjait... Ó, hát ENNYIRE persze nem vagyok pedáns! El van mentve, ha valaki "visszakérdezne", de nem fogom teletűzdelni a posztom Paintben szerkesztett screenshotokkal. Mindenki higgye azt, amit akar!

   Akik továbbra is maradtak, és be akarják fejezni a posztot, nekik két "érdekességet" hozok, mit nem engednék be egy "nemes célt" zászlajára kitűző csoportba:

   Egyik tag azt nyomja, hogy a Venus Project a megoldás.
   Ráadásul min-den-re!!!
   Antikapitalistanént, egyes kommentekben anarchistaként jellemzi saját magát. Büszke rá, hogy ismeri Gyulai Iván nevét, két éve mulcsozik!!! Szelektívezik is, ha jól emlékszem, very nice, fair play! ( :D ) Kommunizmust hirdet, mármint az eredetit ám! A Marx-félét! Okés, ember, akkor hogy jön ide a Venus Project videója?!
   Amikor kb. végére értünk minden értelmesen kiaknázható erőforrásunknak, akkor uccu-neki, a kommunizmus és a NEMNÖVEKEDÉS (????) jegyében építsünk fémmel, betonnal, üveggel, és kimondhatatlan nevű ásványokkal teli szupervárosokat a meglévő SZÁNTÓK (!!!) helyére, csak mert a szántók úgyis halott talaj (ebben persze benne van a féligazság, de csak a fele!), szóval azoknak úgyis mindegy! És a rengeteg acél, alumínium, üveg, meg a "megújulókhoz" szükséges ritkaföldfémek, azok része lehetnének egy - kapaszkodjatok meg!!! - lokális gazdaságra alapozott, echte kommunista gazdaságmodellnek, ami ráadásul totál demokratikus, nem ám a sztálini, meg a mostani koreai modellt követi, hanem ez azért van, mert mindenki ezt akarja!!!
   Ha ezt kétségbe vonom, kapitalista vagyok!
   Ha csak azt a részét kérdezem meg, miért nem lehetne hiperszuper látványtervek helyett a józan léptékű fogyasztáshoz visszakanyarodni, akkor ősember vagyok, aki a barlangjába vágyik, a kőkorszakba! Minden techno-optimista ezzel nyitja a vitát, ahogy a vérvegánok azzal kezdenék, hogy a kezedbe adnának egy életlen kést, és egy tyúkot, ha mondjuk épp csirkecombot eszel, hogy "teszteljenek", mennyire vagy "húsevő" valójában?! 
   Eleve mea-culpázni kell, mivel nem füstjeekkel küldöm a blogposztom! 
   És persze nem hatja meg, ha azt állítom, lemondanék a laptopomról és a modememről is, ha úgy hozná a sors... Szerinte nem kell, nem szükséges mindezekről lemondani, sőt! Azt, hogy mennyire ártunk a környezetnek, azt CSAKIS a technológia segítségével mérhetjük, szóval talán arra gondol, hogy kamerázzuk be "okosan" a legutolsó kamcsatkai görénylyukat is, meg hasonlók, és majd AKKOR tudunk csak megfelelően dönteni ökológiai kérdésekben... 

   Ja, mondd ezt a történelemben korábban előforduló népeknek, akik nem valami nagyobbat és "jobbat" akartak, hanem csak együtt élni a többi lénnyel!!! Nem feltétlen az "indiánok" a legjobb példa, lásd az Anaszázikat, Majákat! Nem akarok úgy tenni, mintha mi (fehér bőrű, zsidó-keresztény alapkultúrán felcseperedő, majd a reformáció után "megizmosodó" fajta) lennénk a felelősek mindezért a szarért! Mi csak jó helyen voltunk jó időben, vagy épp fordítva, nézőpont kérdése. Jók voltak a lapjaink, nem kellett sokat blöffölni.
  Továbbviszi ezt a logikát minden techno-optimista, és hát nem tudom máshogy értelmezni a Venus Projectet, mint egy vágyálmot, aminek kb. annyi esélye van, mint annak, hogy csillámfaszlámákon lovagoljunk be a melóba! (És persze a csillámfaszlámák kommunális hulladékot esznek, és komposztot szarnak!!!)

  Azt kérdeztem, ki állt amúgy már a VP mögé? Fizikusok, biológusok, társadalomkutatók, pszichológusok, közgazdászok, sorolhatom... Senkit nem találok, de ha épp azt írom a Google keresőbe, hogy ki az, aki talán-talán mond valami objektívet, nem része így vagy-úgy a projectkek, akkor elég nagy a homály... Ja, de ez mindkét kommenthuszár szerint annak tudható be, hogy az oktatás semmire nem jó, és aki a jelen rendszerben tanul, az hülye is marad. Ez amúgy nem gátolja meg az egyiket abban, hogy "Attenborrough-bácsira" (ő használta így), hivatkozzon, aki - szerintem (is) - eléggé avítt már valódi környezettudatos berkekben... 

   Szóval a sci-fi utópia az mehet, ahogy a csövön kifér?!

   Az  nem ér meg egy admini intést, hogy valaki a nemnövekés jegyében irdatlan mennyiségű nyersanyagot "legózna össze" egy korábban máshobgy használt (pl. szántóföld) területre, csak hogy "bebizonyítsa", hogy így egy "önellátó" városkát tudna kreálni???
   Aham, hány ezer főre?!
   Monduk 8000.... Mi a faszom?! 
   Megengedem neki a 80.000-es létszámot, az is 100.000 darab vadiúj várost jelentene, ha a csávó hű szeretne maradni a kommunista beállítottsághoz, azaz ami pl. jár a svájci bankárnak, jár a kongói bányásznak is! 
   100 EZER város!!!
   Nemnövekedés!!!
   Rings a bell????!!! 
   Vagy ez is csak az a csoport, amit semmi értelme követni, mert kb. annyi esély van a teljes félrevezetésnek, mint az építő, gondolatébresztő információknak?

   Másik "kiemelkedő" tag, aki szemet szúrt épp ebben a kb. egy hetes intervallumban, nem feltétlen a VP támogatójaként szólt bele, de azért egy ponton talán az ellenem irányuló gyűlölet egyesítette őket, és elkezdett szintén 100% nettó hülyeségeket tolni. 
   Ja, Attenborrough-t is ő hozta fel példának, már akkor úgy voltam vele, hogy az öreggel szembeni kritikákat be se linkelem, mert tiszta lett, hogy egy Öko Ken Baba a csávó, aki folyamatosan önellátó városokat emleget, hiperszuper tömegközlekedéssel, és mágnesvonatokkal, hogy ne kelljen kocsival ingázni! Az ingázás a vesszőparipája, rögtön azt is levonta következtetésnek, ha én egy példát hozok, miért ilyen fasza az útburkolat pl. a 86-os elkerülőn, akkor én biztos bejárok Körmendre ingázni... Esetleg sofőr vagyok... Csak mert meg mertem kérdezni, amúgy a városokban MINDEN szállítást meg lehetne oldani autók nélkül?
    Jól gondoljátok, erre a kérdésre egyszer sem válaszolt, csak egyre sértőbben fejtegette, milyen sötét vagyok, és biztos az olaj-, szén- és atomenergia lobbistája vagyok, csak mert nem hiszem, hogy van alternatíva. Illetve egy van, ezt azonnal mondtam is: a fogyasztás csökkentése! De itt jön a kőkorszakizás, persze...
   Szóval a mágnesvonatot hamar elkezdte elsunnyogni, mert neki azért talán kicsit jobban ment a matek, mint a másiknak, és belátta, hogy nem véletlen talán, hogy 1-2 gazdag országban létezik, máshol meg nem! Mert jelentős tőke kéne hozzá, és - valószínűleg - rengeteg idő is! De akkor ezt behelyettesítette HÉV-re, villamosra, még akár trolira is (aminek már a vonatokhoz sincs sok köze...). Kérdezem: akkor ezekkel is mindent el lehet szállítani? Akkor jött a MÁV Cargo!!! Jézus ereje!!! 

   Kívánom ennek az észkombájnnak, hogy amikor legközelebb vesz egy mosógépet, hűtőszekrényt, vagy akár csak egy nagyobb hangfalat rendel a cég, ahol dolgozik (mert valami ilyesmi a munkája, ezt büszkén kijelentetette, gondolom azért, mert bemenni a stúdióba lehet rollerrel is, nem kell neki autó, mint pl. nekünk ahhoz, hogy gazdálkodjunk egy külterületen), akkor vigye el hazáig, vagy a stúdióba gyalog, villamoson, vagy trolin!!!
   
    Na ennyi, nem trollkodom szét a Degrowth csopit kiscicás gifekkel, mert még mindig szurkolok annak, hogy észbe kapjanak egyszer, hogy érdemes lenne kissé kevésbé demokratikusnak lenni ;)
   Köves Alexandrát, az Új Egyenlőséget, a Zöld Csillagot, vagy az XR Hungary-t úgyis megtaláljuk enélkül a csopi nélkül, és ezek még csak a magyar források...
   Plussz! Kiemelném a Deep Adaptation Hungary-t, ami azért egy kicsit más, de minden elismerésem Balázsá és Krisztié, mert ugyan ők is csak ketten vannak kb. 1600 tagra, de lelkiismeretesen rászánják az idejüket, és nem nagyon látok ott olyasmit, ami ne férne bele a mélyadaptáció kérdéskörébe!
   Aki meg eddig eljutott, és tagja a (M)értéknek, ne értsen félre! Nem versenyeztetni akarom a két csoportot, és felőlem maradjatok ott is aktívak! Viszont, ha valaki a Venus Project és hasonló parasztvakítós techno-hülyeségek nagy rajongója, az tutira nincs nálunk jó helyen!
   
   Hogy legyen valami képanyag is, hát íme, ez aztán a nemnövekedés, és az antikapitalizmus prospektusa, ezt fald fel a szemeddel! :D :D 

Vízszint

Viszonylagosság, ez jutott eszembe. Az ácsolgatós munkáim fontos része (kellene legyen) a vízszint. De mi is az?
Ami itt vízszintben van, egy meghosszabbított vonal mentén pl. Dublinban tutira lejtene.

A folyamatos viszonyítás világa a Föld, az életünk ebben a porhüvelyben, ami határokat szab és szabályokat "kényszerít" ránk.

Ez így kerek egész.

Viszonylagosan szép/csúnya,  gazdag/szegény, okos/oktondi,  boldog/boldogtalan. Ez nem is dualitás, inkább lágy tónusok léteznek.

A kapcsolatok (bármiféle, családi, baráti, párkapcsolat) is általában akkor működnek, ha nincs bennük merev szög, időről-időre viszonyulnak. Esetleg kis fáziskéséssel is, de rendszeresen, követhetően.

A hajlékonyság a lényeg, nem a "törekvés".

Simulni nem kell mindig tökéltesen, mint a deszkának a rögzítéskor (akkor tart), de jó érzés összetalálkozni néha-néha egy ilyen pontban, vagy síkban, akárhogy nevezzük. 

Aztán a Természet úgyis elhajlítja, és vagy hozzáhajlunk, vagy megfeszülünk.

Fontos az a bizonyos vízszint mégis, mert mi kicsik vagyunk és a Föld nagy, a világ "kitágult" (globalizáció, információáradat, stb.), és a korlátok nem feltétlen gátolnak, hanem kapaszkodót nyújtanak, megvédenek.
A kicsi szép, ugye? (Hú, de rég hanyagolom már a csoportomban a #NapiSchumachert... )

De valamiért a 21. században egyre inkább a túlzások világában élünk, ahelyett, hogy óvatosan idomulnák adott naphoz, adott emberhez, adott helyhez, valamihez ami (látszólag) biztos, és valamihez ami (látszólag) bizonytalan. A világ megtapasztalása gyakran olyan pillanatnyi ingerekből áll, amiről a Fight Club mozisnittes jelenete ugrik be, a cigicsikk-jel a pörgő filmszalagban, amikor Tyler bevágja a merev faszt a Bambi közepére, 24-25 képkocka közé csak egyet, de épp elég a hatáshoz.

A szemlélődés hiányzik, ahol egy "jelenetet" nem 25, hanem 250 képkockán keresztül fogadunk be másodpercenként, mert egész lényünkkel figyelünk, nem robotként...
De ez csak úgy eszembe jutott most.
Talán arról, hogy egy kedves barátom azt hitte, ezt most a hozzátámasztott deszkák tartják, míg a Tibi szomszéd meg a házhoz nézte be a tetőt, és a ház fala maga csal, mert már "megindult" lassan a lejtőn. És én meg mit látok bele? Hol ezt, hol azt...

Fordítva: A pázsit a legjobban öntözött "termény" Amerikában. Le kell ezzel számolni!

A pázsit a legjobban öntözött "termény" Amerikában. Le kell ezzel számolni!

Eredeti cikk: ITT (érdemes legörgetni a végére, van egy jó 4 perces videó is)

   Mint új tulajdonosnak, a preferenciáim a házkeresésben valószínűleg elütöttek attól, amit a nagy többség igényel: olyat kerestem, ahol a lehető legkisebb a begyepesített terület.
   Tulajdonosnak lenni egyre ritkább kiváltság, és biztos akartam lenni abban, hogy a kicsike földem javítja a városom, és persze a nagyobb léptékű környezet minőségét. A város, St. Paul, Minnesotában, azzal címkézte fel magát, hogy "Amerika legélhetőbb városa". Szeretném ezt a kijelentést valóssá tenni. A stratégiám: kiiktatni a füves pázsitot, amint csak lehet.

   A pázsit persze rendelkezik jó oldallal is: a zöld terek enyhítenek a városi hőszigetek jelenségén, kissé csökkentve az egész agglomeráció átlaghőmérsékletét. Segíthetnek a talajvíz kezelésében és csökkentik a villámáradások esélyét, és persze növény a fű is, egy kicsike széndioxidot is megkötnek a levegőből. Plussz, nyilván jó hancúrozni rajtuk.

   De mindent egybevetve károsak a bolygónak. A pázsitfüggőségünk azt eredményezi, hogy a kerti gyep a legeslegnagyobb öntözött "termőterület" Amerikában, nagyobb, mint a kukorica, búza és a gyümölcsösök együttvéve. Egy NASA kutatásban, 2005-ben, kimutatták, hogy 63.000 négyzetmérföldnyi pázsit található az államokban, ami nagyobb, mint Georgia állam területe. Ennyi gyepet életben tartani azt jelentheti, hogy a lakossági vízfogyasztás 50-75 százalékát a locsolás emészti fel.

   A fűnyírók zabálják a benzint és szennyezik a levegőt: az USA lakossága évente nagyjából 17 millió gallon benzint tankolnak bele a fűnyíróikba. Több tízmillió kilónyi műtrágya és gyomirtó is elfogy a szép pázsit érdekében.
   Mindez persze nem olcsó mulatság. 36 milliárd dollár megy el csak erre, évente. Ez 4,5-szer nagyobb összeg, mint a Környezetvédelmi Hivatal éves büdzséje. 
   Amerikában az így pázsitosított területekben rengeteg lehetőség lenne, de most ez mind kárba vész. Itt az ideje, hogy megbélyegezzük a klasszikus túlöntözött, túlműtrágyázott, túl gyakran lenyírt előkerti pázsit kultuszát! A túlfogyasztás eme szimbólumát, ami már túl régen uralkodik.

   Minnesota a kevés helyek egyike, ahol ez a fajta pázsit túl sok rásegítés nélkül képes fennmaradni. De még így is eltörpül az ilyen zöld felület hatása az őshonos fűfélékhez képest, ha a cél az ökolábnyom csökkentése lenne. Ugyan minden fűféle kivon széndioxidot a levegőből, és megköti a talajban, de az őshonos fajoknak sokkal mélyebbre nyúlnak a gyökerei, így sokkal hatékonyabban végzik ezt.
   Olyan területeken, mint pl. Dél-Kalifornia, nincs létjogusultsága a konvencionális gyepnek. És a jelenleg tapasztalható súlyos aszályok miatt a városi tanácsok már pénzzel támogatják a tulajdonosokat, hogy pázsit helyett őshonos fajokkal borítsák a kerteket, vagy kőzetlapokkal próbálják a talajnedvesség párolgását gátolni.

   Az olyan kert, amelyet őshonos fajokkal ültetünk be, élőhelyet biztosít a rovaroknak, madaraknak, és minden más helyi fajnak. A kert, amely élelmiszertermelésre van berendezve, elláthat egy családot, és szomszédsági kötelékeket hozhat létre. Akár munkahelyet is teremthet, amennyiben valakinek nincs érzéke, vagy ideje ezt művelni. Amikor mindent egy kalap alá veszünk, szinte minden megoldás jobb, mint a pázsit, kivéve persze, ha lebetonozzuk az egész területet.

   Az én gyepem napjai, mint a fű-alapú ökosivatag, meg vannak számlálva. Terveim a telkemre: gyümölcsfák, konyhakert, őshonos növények. Elég kis projekt, hogy magam is kezelni tudjam, még úgy is, hogy egymagam nevelek két gyermeket.
 

Fordítva: A klímaváltozás megállításához a kapitalizmus eltörlése szükséges. Van gyomrunk hozzá?

A klímaváltozás megállításához a kapitalizmus eltörlése szükséges. Van gyomrunk hozzá?

Eredeti cikk: ITT
Magyar fordítás: Kováts Dóra (Singer On A Bike)

A szabályozások finom módosítása nem elég, ehhez az egész rendszer újragondolása szükséges, beleértve a kapcsolatunkat a tulajdonlással, munkával és a tőkével.

   

 ‘A kapitalizmus kerekeinek olajozottsága fontosabb még az erdőtüzeknél, árvizeknél és hurrikánoknál is’ 

A klímaváltozással kapcsolatos aktivizmus egyre nagyobb teret nyer a fiatalok körében, mint például a 16 éves Greta Thunberg , az iskolai klímasztrájk meglepetés arca, kinek mozgalma sok ezer gyereket vitt az utcára, azt követelve a szüleik generációjától, hogy viseljenek felelősséget a számukra is élhető bolygóért. Elnézve a jelenlegi politikai intézményeket, egyre inkább úgy tűnik, hogy ezek csak a változás akadályai. A globális felmelegedés következményei kiléptek a csupán teoretikus és előrejelezhető zónából a valóságba az elmúlt pár évben, de ezt nem követték egyre sürgetőbb változások. A kapitalizmus kerekeinek olajozottsága fontosabb még az erdőtüzeknél, árvizeknél és hurrikánoknál is.

Napjaink gyermekei, ahogy politikailag egyre tudatosabbak lesznek, sokkal radikálisabbak szüleiknél, egyszerűen mert nem marad más választás számukra. Ez a növekvő radikalizmus meglepő sok ember számára. Az Új Zöld Egyezmény (Green New Deal, GND), ami legfőképp a 29 éves Egyesült Államokbeli Alexandria Ocasio-Cortez képviselővel hozható jelenleg összefüggésbe, a “szabad piac támogatói“ körében hatalmas felfordulás okozott, akik minden erővel próbálják elnyomni, azzal érvelve, hogy nem más, mint egy trójai faló, ami csupán a marxizmus új előretörését próbálja megteremteni a klímaszabályozás hullámán.

 A kritika nevetségesen hangzik. Részben mert a GND messze van az igazán radikálistól és már így is egy kompromisszumos megoldást takar, de főként mert a radikális gazdasági változások nem az apróbetűs rész, hanem a fő pont. A klímaváltozás a jelenlegi gazdasági és ipari rendszer egyenes következménye. A GND-szerű javaslatok azért házasítják össze az új környezetvédelmi szabályozásokat a szociális reformokkal, mert a hőmérséklet „abszolút katasztrofális” szint alatti tartásához szükséges zavar szintje alapvetően, a strukturális alapoktól kiindulva inkompatibilis a status quo-val.

Most még, ha nagyon összeszedjük magunkat 2030-ra, épphogy 1.5C fok alatt tudjuk tartani a melegedést. Ez a ”rossz, de kezelhető” terület. Ha nem vagyunk képesek megtenni ezt az erőfeszítést, a világ átlép olyan hőmérsékleti tartományokba, ami az ökoszisztéma összeomlásához, az óceánok elsavasodásához, tömeges elsivatagosodáshoz, és a tengerparti városok elsüllyedéséhez vezet.

Egyszerűen meg kell próbálnunk bármit megtenni, hogy megállítsuk ezt. A szabályozások finomállítása, mint például a karbonadó nem lesz elég.  Alapvetően kell átgondolnunk a kapcsolatunkat a tulajdonjoggal, a munkával és a tőkével. Az ipari gazdaság drámai átrendezése hasonlóan nagy változásokat igényel a jóléti állam esetében. Olyan dolgokról kell döntenünk, mint az alapvető jövedelem, nagyarányú állami munkaprogramok és sok minden más, hogy a bekövetkező rendszersokk ne hagyja a populáció hatalmas tömegeit nyomorban és éhezésben. Talán még alapvetőbben, nem kezelhetjük tovább a jóléti államot az állítólagosan tétlen alsóbb rétegek fegyelmezésére használt eszközként. A rendszerünket át kell formálnunk, hogy a mostaninál humánusabb módon tekintsünk a munkanélküliségre, szegénységre és a migrációra.

Sajnos a gyerekeink pechére, azokat az embereket kell meggyőzniük ezekről, akik nagyon is jól jártak a rendszerből, és ez erőteljesen arra ösztönzi őket, hogy tagadják, bármi gond is lenne. Joke Schauvliege, egy belga környezetvédelmi miniszter már le kellett mondjon, miután hamisan állította, hogy a belga állami rendészet arról tájékoztatta, a Belgiumban zajló demonstrációk mögött „szellemek” vannak.

Az elit e konspirációja, az állítás, hogy egy valódi tömeges megmozdulás egyszerűen nem létezhet és kell lennie valami mögöttes irányító ügynöknek, csak egy módja a jelenlegi rendszert irányítók politikai manipulációjának, hogy a saját kezükben tartsák a hatalmat.

A manipuláció (gaslighting) kifejezést nem használom minden nap, mert az érzelmi bántalmazás egy valódi megtestesülése, ahol a bántalmazó tagadja a valóságot, és az áldozat a végén kétségbe vonja a saját épelméjűségét, és ezt nem szabad túlhasználni. Azonban küzdelmet jelent bármi más szóval összegezni azt, amikor „értelmes” felnőttek megerősítik korábbi stratégiájukat egy, az általunk látott világgal semmilyen valóságot nem mutató politikai valóság megkreálásában.  Ez Groucho marxizmusa, nem Karl-é: „Kinek hinnél inkább? A komoly politikai szakelitnek, vagy a saját, hazudó szemednek”?

Dianne Feinstein egyesült államokbeli szenátor találkozása iskolásokkal, akik azért indítottak petíciót, hogy tegyen az ügy érdekében, futótűzként terjed, mert lenézően beszélt hozzájuk, csupán mert azt kérték, egy számukra is élhető bolygót hagyjon hátra. “Már 30 éve csinálom ezt,” mondta, “Tudom, mit csinálok.” A nyilvánvaló válasz, természetesen, hogy 30 évig elrontani a dolgokat már elég volt, kösz. A hosszú hivatali idő eredmények nélkül nem jelent egyet a szakértelemmel.

Ez egy kemény és keserű pirula, amit a politikai szaktekintélyeknek le kell nyelniük, akik határozottan tartják magukat a kormány mögött. Egyre inkább nyilvánvaló, hogy a taktikázásaik az időnyerésen kívül semmi másra nem voltak jók, de továbbra is ragaszkodnak ahhoz az állításhoz, hogy a fiatalok nem értik ezt és ez nem ilyen egyszerű. Élő megtestesítői annak a híresNew York-i karikatúrának, ahol egy öltönyös figura ül egy poszt-apokaliptikus tájban, és azt mondja a közönségnek „Igen, a bolygót elpusztítottuk. De egy gyönyörű pillanatig hatalmas vagyont teremtettünk a részvényeseknek.”

Ez a valóság a hatalmon lévők érdekeivel ellentétes. Bármilyen jelentőségteljes szabályozás fel kell, hogy bolygassa a kialakult elit és a politikai donor szervezetek rendszerét. Bármi olyan szabályozás, ami nem dühíti fel ezen embereket, hiábavaló. Azt színlelni, hogy kompromisszumokkal kijutunk ebből a lyukból miközben egy varázslatos technológiai áttörésre várunk, ami szinten tartja a hőmérsékletet, miközben mi semmit nem veszítünk, több, mint szándékosan tudatlan. Ez alapvető etikai kérdés.

A mai klímasztrájkolók nagy része még 30 sem lesz, mikor eljön a 1,5C fokos határidő 2030-ban. Egy egyszerű kérdés figyelembe vételét kérik csupán: többet ér-e a jövőjük, mint a hírnevünk fenntartása? Mi a válaszunk erre?

• Phil McDuff writes on economics and social policy

Tudatos álom, tudatalatti szorongásból

Szokásomtól eltérően ez rövid lesz, félig-meddig magamnak jegyzem fel.

Éjjel ezt álmodtam. Sajnos 1-2 rész már most foszladozik, le kellett volna írni azonnal az egészet! 
Egy nagyon holdfényes éjszakában egy elkóborolt kisbárányt kergettem egy hegyen felfelé menet. Nem sikerült terelgetni, de amúgy is mentem volna a gazdájához, mert valami nagy dzsembori készült, mint régen pl. a Galagonyatanyán voltak napfordulókkor máglyagyújtós, zenélős bulik, olyasmi. Megvolt a poszt-apokaliptikus vonalnak a legjobb-forgatókönyv-szerű változata: semmi mesterséges infrastruktúra, még házra sem emlékszem, de út az tuti nem volt, még csúszkáltam is a sárban a meredek hegyoldalon, a végén pedig a hegy átment valami olyasmibe, mint amit pl. a rendezőpályaudvarokon látni: felhalmozott civilizációs maradványokat befutó gizgaz, folyondár. Ezt már kb. hegymászóként kellett megmásznom, és valahogy nagyon magasra kerültem, egy nagy szakadék szélére, és óvatosan a gerincen kellett kerülnöm a társaság felé, akiknek inkább csak a távoli hangjait hallottam.
Aztán egyszercsak nem volt további kerülési lehetőség, deszkapallókon kellett átkelni egy nagyon ijesztő mélység felett. Olyasmi volt, mintha valami szürreálisan nagy hangárnak a félig beomlott tetőzetén lettem volna, és négykézláb másztam egy deszkán a biztonságos másik oldal felé. Egy faszi még bátorítólag hívogatott is, de amúgy látszott rajta, hogy menne már a buli felé, nem akar velem sokat törődni. És egyre foghíjasabbak lettek a deszkák, sőt! Átment az egész egy olyasmibe, hogy magam mögül kellett kiügyeskednem, csúsztatnom a pallókat, hogy magam elé toljam, mert ott már nem volt elég széles, hogy át merjek menni a mélység felett. Mindezt négykézláb, fél kézzel.
Aztán eltűnt a faszi is, és a deszkák is vékonyabbnak kezdtek tűnni, be is remegtek, és maga a rozsdás acélszerkezet (vagy málladozó tégla, erre a részre már nem emlékszem pontosan) is egyre bizonytalanabbnak tűnt. Bepánikoltam, úgy éreztem nem tudok továbbmenni, de ahogy hátranéztem, ott meg már elfogytak a pallók, azaz nem volt visszaút sem. Ahogy hátranéztem, megláttam Vacskát, aki szintén csak pár lécen egyensúlyozott, de - talán mert kisebb és ügyesebb is - nem pánikolt, illetve csak miattam, mert aggódva mondta, hogy maradjak ott, ne is mozduljak, jön!
Oda is jött, hihetetlenül gyorsan pakolgatta maga mögül maga elé az egyre vékonyabb leceket. Lehet ez már afféle filmestrükk-szerűen jelent meg, hogy nem is ő pakolta, egyszerűen eltűnt mindig 1-2 mögötte, és megjelent előtte, és ő maga hirtelen mellettem volt. Alattam eddigre eltűnt még valami, mert a bal lábam alatt már nem volt semmi, csak a lábfejemmel tartottam magam, meg a jobb lábamon térdelve, és emiatt az egyensúly nélküli állapot miatt úgy belengtem, hogy majdnem leestem.
 - Úristen! - kiáltott Vacska, és ezzel együtt össze is rándult, és az alatta lévő leceket "összekötegelte", mintha azok már csak egy reluxa elemei lennének. Mondtam erre, hogy nyugi, mert mindjárt ő fog leesni, nem is én, és szedje rendbe gyorsan maga alatt a leceket! De közben fél kézzel még megpróbáltam én is igazgatni magam alatt, és rájöttem, hogy nem fog menni, nem bírom már ezt a plankolós pózt fenntartani, másrészt meg így Vacska útjában is vagyok, nem bír megkerülni.
És ekkor afféle feladom-nyugalom lett úrrá rajtam, és mondtam neki, hogy úgyis le fogok esni mindjárt, és hátha tudok repülni! ÉS ez volt a pillanat, amikor végre rájöttem, hogy ez valószínűleg csak egy álom lehet, és akkor tényleg tudok repülni! De nem volt ám az kalsszikus példa, amikor van idő vizsgálódni és kérdéseket feltenni, hanem kb. az, hogy átvillant a fejemen, hogy most úgyis esni fogok, akkor ugorjak neki bátran, mit veszíthetek?
Talán még Vacska (aki kicsit Gilinggalang is volt, de csak a hangja, meg a hanghordozása, a kisugárzása, külsőleg megmaradt Vacskának) utoljára egyet tiltakozott, hogy "Ne csináld!", de már elrúgtam magam, kb. mint a vízben, a medence széléről. És éreztem a húzást, a gravitációt, de azt is: nem fogok leesni! És már nevetve kiáltottam vissza, hogy:
- Gyere nyugodtan! Tudunk repülni - vagy hasonlót. És én ekkor már tettem egy kanyart és egy felfelé húzó ívet, nem ám afféle kezdő repülőként, aki úgy érzi, csak mellúszásban tud lassacskán haladni a levegőben! (Legelső élményem a repüléssel ilyen volt, szerintem segített, hogy azóta láttam 1-2 profi repülőmókus-ruhás lesiklást a Youtube-on, és könnyen bele tudom élni magam dolgokba.)
És Vacska is megindult, ugyanilyen profi módon, és még a tér sem változott sokat: olyasmi volt, mintha valami gigantikus pályaudvar, vagy szerelőhangár belsejében lennénk, és megmaradt felül a viharvert tetőzet, belül pedig voltak még egyéb ácsolat- vagy állványzat-féle építmények, ami azért volt nagyon jó, mert el lehetett köztők húzni, mint egy műrepülőpilóta. És még azt is sikerült odakiáltani Vacskának, hogy:
- Csak arra vigyázz, hogy ne fixálj semmit a szemeddel, mert akkor felébredsz!
Ez ugye az egyik "gyakorlat" a tudatos álmodásban, eddig sosem sikerült sokáig "bennmaradni", ahogy most sem. Még volt 1-2 igen jóleső lebukás-felhúzás, még asszem a centrifugális erőt is éreztem a gerincemben, ahogy kanyarodok, meg közben figyeltem, Vacska milyen profi egyből, olyan figurákat csinál, mint a szinkronúszók a medencében, csak épp sokkal-sokkal gyorsabban! Még egy gondolatra volt időm, hogy vajon most ha reggel felhívnám, ő is emlékezne erre az álomra, hogy ez kb. valami párhuzamos valóságban történt? Asszem ez volt az egyik hiba, hogy ebbe a gondolatba nagyon beleakadtam, és ekkor felébredtem.

...
Na, és az egész, mint költői kép, a se előre, se hátra érzés, a szakadék, és az, hogy 1 pallót ki kell venni hátulról és előre tenni, mint az extraktív civilizációnk végnapjainak metaforája, na nyilván ez már ébredés után jutott csak eszembe. De ha valami táltos lennék, és megfejtést kéne adnom, akkor ez lenne:
Közel a pillanat, amikor el KELL döntenünk egyénileg és kollektíve is, hogy zuhanni fogunk-e vagy repülni, de ezen kívül se előre, se hátra nem lesz már út! 
Na, keziccsókolom!