Napi Facebbok bölcsesség, ami hatásvadász képre ezt a szöveget dobja:
"Barátkozz olyanokkal, akik korban nem állnak közel hozzád!
Tölts időt azokkal, akiknek más az anyanyelve!
Ismerkedj valakivel, aki más társadalmi osztály tagja!
Csak így láthatod igazán a Világot!
Csak így fejlődsz!"
Hatásvadász esztétika ide, vagy oda, ezzel igencsak egyetértek, szóval osztottam is tovább.
Büszkén a tudattal, hogy rám elég rendesen igaz mindhárom feltétel.
Nem részletezem. Aki ismer, tudja.
A
más anyanyelvű + más osztályból jövő kombót rendszeresen készre
csomagolva kapom:
2005 októberben jöttem ki először Írországba. Az elmúlt 10 évből 5,5-et Dublinban töltöttem, 1 évet folyami hajón, a maradék 3,5 évben pedig Magyarországon voltam progresszíven sikeres cég kiskatonája (help desk), egyéni vállalkozó, és mezei munkanélküli is. Itt, és most egyszerű melós vagyok, bár az írásbeli angolom súrolja a felsőfokot is talán, meg a rigó utcai középfok is megvolt már szóban 21 éve, szóval biztos találtam volna valami "szellemi rabszolgamunkát" is, de pont mivel így hívom ezt, nem is erőltettem.
A más szemléletűekkel, más kulturális háttérrel való találkozás adott esetben még mindig meglep, ingerel, csiklandoz a
bordáimnál, de esetenként az orrom hegye is viszket tőle, mégsem mondok
semmit, legalábbis hirtelen nem. (Magyar szokás az őszinteség, de idegenben jobb szájkosarat adni
rá! Írországban konkrétan barbárnak is nézhetnek, ha túl őszinte vagy...).
Segített a szélesebb látóköröm kialakulásához,
hogy éltem falun is, kisvárosban is, laktam néha egy szobában is más kultúrák képviselőivel, meg más korosztállyal,
felnőtt férfiként saját anyámmal is, már csak az hibádzik, hogy az utcán
nem aludtam....vagy a böriben... Ja, persze nyilván az is "hiányzik" a repertoáromból, hogy nem utaztam be a fél világot turistaként, vagy olyan busásan megfizetett profiként, akit a cége utaztat, és neki nem kerül semmibe.
Egyik ágon mélyen vallásos, másik ágon ateista nagyszülők, akik világlátásának konfliktusa nem minden gubanc nélkül, de már a szüleim szintén megoldódott, mondhatni: kiegyenlítődött. Anyám már nem hisz a pokolban, Apám viszont egyre többet idézi a Bibliát. Én magam is megkóstoltam az egyházi gimit is, ne csodálkozzék rajta senki, hogy aztán ebből szép fokozatosan valamiféle spirituális, new age vonulatot tettem leginkább magamévá, és feláll a hátamon a szőr, ha valaki a 21. században még mindig csak egyetlen igaz hitről beszél, legyen az akár a kereszténység, akár az iszlám, de ez még nem tesz ateistává sem! Mivel volt tapasztalatom arról, milyen érzés egy bizonyos "oldalon állva" felnőni, meg tudom érteni a fanatizmust is, csak azt nem értem, ezt miért nem lehet csendes magánügyként kezelni... De még akkor sem ítélkezek, és bár azt mondom, az Alkotmányban felesleges egy bizonyos vallást említeni, azért azt sem érdemrendként kellene a mellünkre tűzni, hogy nemzetek szintjén csakis a szekulartitásban hiszünk. AZ éppúgy magánvélemény, szerintem. Nem a "modernitás" jele.
Jártam három különböző főiskolára,
de mégsem fixáltam magam egyik irányba sem, azaz egy modern lúzer,
niemand vagyok, de ez csak anyagilag hátrány, meg hogy néha a sikeres,
tudós emberek lekezelnek, egyébként meg azt jelenti, hogy innen is onnan
is felcsippentettem pár tudásmorzsát.
A fősulikon matekot, rajzot, szociológiát, közgazdaságtant,
pszichológiát, andragógiát, vezetéselméletet, gazdaságföldrajzot legalább érintettem, és ami ezekből
megtetszett, vagy megmaradt, egyszerűbbé teszi, hogy egy Noam Chomsky, Naomi Wolf, Charles Eisenstein vagy Naomi Klein előadást ne csak úgy
kábére megnézzek, de élvezzem is, mivel értem miről van szó.
Hobbiként
elég sok ókori és középkori történelmi regényt, és non-fiction könyvet
is olvastam, és hát, a minimum amit elmondhatok, hogy párhuzamokat képes
vagyok észrevenni.
És bár testileg egyre kevésbé, lelkileg, szellemileg egyre rugalmasabb vagyok.
Nem
ajánlom mindenkinek az életet, amit élek, de csak azért nem, mert
farkasok között, óvakodva lépdelünk, néha összebújva, de nagyobb veszély
esetén egymásra taposva. Szóval vonzó perspektíva, hogy legjobb
farkasbőrben pózolni: még ha fogunk nincs is, legalább ijesztőek legyünk!
Én roppant ártalmatlanul jegyzem magam az életben, a kis zöldségeimmel (értsd ahogy akarod!) Isten Báránya vagyok inkább, mint a Wall Street farkasa...
De
azért a furulyaszót nem mindig hallom meg hóbortos kedvemben, és tudom a
kis stréber kutyáról, hogy kinek dolgozik, és terelgetni nem olyan
egyszerű engem, mint egyeseket... Mert valahol mindennek két oldala van, azaz a tartósabb szingli időszakok vezethetenének arra is, hogy egész hétvégén focimeccset nézek pár sörrel, de "nem olyan családból származom én!" (Bendegúz, Faterom is így hív...)
A kétkezi munka (az elmúlt 3,5 évben) lehetőséget ad arra, hogy a néha a testem, csak mint automata legyen jelen, de a fejemben tovább forgassam a témákat, amik érdekelnek. Munka után nem kell a gyerekért menni, játszani vele, stb. Ez valahol lehet szánalmas, de valahol meg ez bátorít arra, hogy furcsa módon, én minden gyerek - megszületett, vagy meg nem született - sorsára egyaránt gondoljak, és azzal próbáljak segíteni, ami adott az eszköztáramban: tájékozódni, feldolgozni az információt, elemezni, továbbadni. Nem "vezetni" szeretnék, csak egy nézőpontot bemutatva gondolatokat ébreszteni. És ezt sem viszem szerintem túlzásba.
Őszintén hiszek benne, hogy aki a mai "sikerorientált" világra, mint olyanra tekint, ami az egyszerű, hétköznapi gondolkodókat félvállról veszi, lekezeli, alkalomadtán nevetségessé teszi, vagy egyéb módon elitista, az a 21. század valódi rasszizmusát gyakorolja. Csak mert valaki diplomát szerzett, és egy speciális területen továbbképezte magát, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden témában helyzeti előnnyel indulhat. Van akinek zsenánt egy prolival leállni vitatkozni, de hálistennek ez az attitűd még nem terjed pestisként.
Néha lehet nem is az a legfontosabb, én magam mit hozok ki egy sztoriból, hanem azok a könyvek, emberek, filmek, amikre hivatkozok.
Ebben a szellemiségben próbálom a posztjaim írni, és persze vállalom azt is, hogy kaotikus, absztrakt és terjengős vagyok, de ha csak egy embernek is - aki helyzetéből adódóan cselekedni is képes, nem csak gondolkodni - valamilyen módon szöget üthetek a fejébe, már nem éltem hiába...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése