Mentés másként

A magyar ember egyik sztereotipikus vonása szerintem a nagyvonalúság, ami nagyon jól hangzik ugye? A legtöbb esetben az is, pl. ha nem várunk mindenáron viszonzást, ha segítünk, és gyakrabban adunk borravalót, mint mondjuk az angolok, vagy a németek, vagy ilyesmi.
Ennek velejárója az is, hogy a "szarrágó" egy igen erősen negatív kifejezésünk arra az emberre IS, aki csupán magán spórol, azaz élére állítja a fornitot.
Eleve a spórolás valami olyan bizsergést kelt sokunkban, ami nem a jól eső pezsgőfürdőt juttattja eszünkbe, hanem mintha vörös hangyák mászkálnának a hátunkon, vagy üveggyapotot tettek volna az alsógatyánkba...

Etimológiailag: A sparen  (‘őriz, kímél, takarékoskodik’) bajor-osztrák és hazai német sporen alakjának származéka. Ezzel nem lenne baj, ugye? Megőrizni, megkímélni valamit, az nagylelkű cselekedet, szerintem.
A sparen úgy hangzik, mint az angol spare, ami szintén leginkább azt jelenti: megkímél.
A gyerekek utálják persze, amikor felszabadultan játszanak, és nagyfater előadást tart arról, hogy így le fog szakadni rólad a szandál, míg ő már 15 éve hordja ami a lábán van. Na igen, gyereknek lenni egy dolog, és addig jó, amíg erre emlékezni fogunk nagyfater korunkban is, és nem osztjuk az észt a kicsiknek, mert nem az a dolguk abban az életkorban, hogy felelősen gondolkodjanak, hanem az, hogy élvezzék a világot, és felfedezzék, és megtapasztalják.
DE felnőtt a felnőttnek már szerintem utalhat arra, hogy "amit ma megkímélsz, megmarad holnapra"...
(Azt hittem a reggeli kávém mellett be is fogom felezni a posztot, de pl. az időmet sosem tudom beosztani, és a betűkkel sosem spórolok eléggé. Ezen még dolgozni kell!)

Szóval németül sparen, angolul viszont inkább SAVE, mint spare.
Azaz nem csupán megkímélni, hanem megmenteni valamit!
És a véleményem, világlátásom szerint bármikor kapcsolatba kerülünk a "takarékoskodás" témájával, és kényszeresen viszketni kezdünk, próbáljunk már meg átállni a nemesebb cél koncepciójára, azaz pl. bármi amit ma nem használunk fel, nem használunk ki, az megment egy darabkát a saját jövőnkből, ugye? Pl. a gyerekeink számára, akiket tényleg nem kell leugatni, akkor sem, ha nem fejezik be ami a tányéron van, és akkor sem, ha elszakad a cipő. Nekik az a dolguk, hogy játszanak, nekünk meg az, hogy értelmesen gondolkodjunk! Mert ők még nem tudják, nekünk meg az a dolgunk, hogy tudjuk! Főleg, hogy rengeteg információ eljuthat már hozzánk, ha kinyitjuk a szemünket és fülünket.

Na, a hosszú felkonf után egy gyakorlati praktika, amit lehet húsvétra kellett volna időzíteni, de amúgy örökzöld a téma:
FŐTT TOJÁS

A főtt tojás elkészítése, ahogy én is gyakran csináltam, amíg nem olvastam valahol, hogy lehet másként is: forrásban tartod a vizet kb. 6-8 percig, de mivel hajlamos vagy közben kimenni a konyhából, és "ártani úgysem árt" ez lehet 12-15 perc is, mire visszanézel, és megkönnyebbülsz, hogy elég sok vizet tettél fel, nem párolgott el még teljesen. Mivel azonnal meg akarod enni, ezért leöntöd a forrót, és feltöltöd hideggel, hogy minél hamarabb meg tudd pucolni. Itt én - víztakarékosság miatt - mindig tudtam várni 2 percet, de vannak, akik gátlástalanul addig folyatják rá a csapból, amíg jól esik, szóval pár liter simán rámegy...

Ehhez képest, egy "kímélő" opció:
Amikor a víz forrni kezd, elzárhatjuk a gázt, vagy az elekromos lapot, és onnantól kezdve mondjuk 9-10 perc múlva, mikor még simán meleg a víz, de már nem "lobog", teljesen keményre főtt. Mivel az összes esetleges baci megdöglik 68 fokon, így azt már letudtuk becsülettel, amíg a vizünk a forráspontját elérte, és ezen kívül a 100 fokról visszahűlés is jó pár percig eltart, szóval ez nem szempont. Viszont nem ment feleslegesen a gáz vagy az az áram percekig. Másik bónusz, hogy ha vagyok olyan okos, hogy nem akkor kezdem el főzni, amikor a gyomrom már visít a reggeliért, akkor talán képes leszek kivárni, míg visszahűl annyira, hogy további hideg víz hozzáadás nélkül kézbe vehetem, és megpucolhatom. Praktikus főtt tojást a nem teljesn frissből készíteni (pl. a hűtőben a FIFO módszerrel tudhatod, melyik lesz jobb tükörtojásnak, vagy rántottának, és melyik keményre főzve), mivel a tojáshéjhoz jobban tapad a friss tojás, így idegesítő folyamat lesz a megpucolása + nyilván kárba megy egy része...
És még érdemesnek tartom a "tervezésbe" bekalkulálni, hogy lehet épp csak 2 tojást kívántam meg, de ettől függetlenül megfőzhetek 6-8-at is, mivel aztán saját héjában minimum egy hétig eltartható a hűtőben. Szóval máris megspóroltam ezzel nem csak pár liter vizet, hanem azt az energiát, ami ennek a víznek a felforralására megy rá. Logikus, ugye?

Tudom, ELVILEG, ezt sokan tudják, mégis kevesen alkalmaznak hasonló praktikákat.
Épp arról jutott eszembe, hogy az egyik lakótársam tegnap 1 (!) darab tojást főzött reggelire, és ott hagyta kb. 15 percig a forrásban lévő vízben. És nem szóltam egy szót sem, mert ilyenkor én vagyok az okoska, vagy a nagyfater, és hagyjuk már! Nem merek szólni akkor sem, amikor a munkahelyi öltözőben vastag sugárban folyatják a csapot fogmosás vagy borotválkozás közben, mert nem tudok erre egy jó viccet, és ha komolyan veszem, akkor az az érzésem, pont a visszájára fordul a jó szándék, és mivel nem leszek szimpatikus, csakazértis tovább fogják csinálni, mert mi a fasz közöm van hozzá, meg amúgy sem fizetünk érte!

Mert pl. sem a munkahelyen, sem itt az albérletben nem fizetek a vízért, vagy az áramért, és még gyerekem sincs, szóval ha nagyon leszarnám, azt is mondhatnám, hogy kb. 25 év múlva nekem már teljesen mindegy lesz, addig meg csak élvezem az életet, és nem kell gondolkodni kényelmetlen témákon, mert attól nem lesz semmi sem megoldva...
De én olyan vagyok, mint a kolibri, aki megpróbálja eloltani az erdőtüzet, még akkor is, amikor az elefánt csak nézi. Ha a teljes dokumentumfilm nem is érdekel, ez a pár perces afrikai tanmese talán jól hangzik, 46:30-tól kezdődik, és csak két perc >>> klikk ide!


Nyilván, ha milliárdos lennék, akkor többet tehetnék, de nem kellene ettől azt hinni, hogy az én személyes felelősségem a környezet állapotának megőrésében, az kb. zéró!

Szóval lehet spórolni, pusztán azzal, hogy átgondoljuk, mit hogyan csinálunk, és mire van szükségünk, és mi a logikus, mivel "menthetünk" egy kis darabot a környezetből, a magunk, vagy a jövő nemzedékek számára.
Ebben a témában van egy nálamnál sokkal profibb és szélesebb olvasótáborral rendelkező kanadai szakértő, aki harmincas éveire a (felső) középosztálybeli kerestéből annyit félretett, hogy nyugdíjba vonult Coloradóban, azaz csak akkor dolgozik már, amikor unatkozik. Mindezt csak azzal, hogy képes volt felmérni a valódi igényeit, és racionalizálni a kiadásait, és ezt játékos feladatnak vette, nem irritáló filléreskedésnek...
Itt az ő blogja: Mr. Money Mustache

És bocs, ha nem vagyok olyan vicces, mint Lee Camp, Russell Brand, vagy George Carlin, rájuk sokkal többen figyelnek is, de ettől még nem fogom feladni, és ha csak egyvalaki fogja a főttojást másként készíteni, már az is eredmény.

Villámhírek

Pont tegnap sikerült pozitív üzenetet küldeni haza, hogy a Social Welfare mégis megítélte a Jobseeker Benefitet, küldtek is mellé egy csekket, a visszamenőlegesen jogos 150 Euróval.
Ma verőfényes igazi tavaszi idő, mennem kellene úgyis beadni a következő heti űrlapot, hogy arra minél hamarabb kapjam az új csekket, aztán meg az irodától már akkor nincs messze a Phoenix Park, mennék olvasni, napozni + persze újabb friss giz-gazt szedni, hogy legyen még több peszto...

De rémlik, hogy éjszaka valami mocorgásra ébredtem. Kavicsos a yard, még egy nindzsa se tudna csak úgy átosonni az ablak alatt, én meg úgy alszom, mint egy zsákmányállat, legalábbis ha nem veszem be a Frontint... Volt is egy hirtelen flessem, hogy kapucnis gyerekek kapják fel a cangákat, de hiába vagyok ilyen éber, mivel meztelenül alszom, úgyis ellopták volna a bringákat, mire a golfütővel kimegyek erélyeskedni. (Jó a rosszban: ilyenkor arra kell gondolni, hogy ha kimegyek golfütővel, akkor azt is ellenem fordították volna, és most leszakadt léppel feküdnék a sürgősségin...)

De rossz a rosszban, hogy tényleg szegény embert húzza most az ág, és tényleg olyan ritka az ilyen jó idő + szabadnap együttállás (mondjuk a szabadnapok szaporodnak, abban nincs hiba), hogy még abban is benne lettem volna, hogy a  rendőrség reakcióját meg se várva azonnal veszek egy másik használt bringát 100-ért, és legfeljebb ha ez megkerül, valamelyiket eladom, de a mi kis elővárosi negyedünkben csak olyan bringabolt van, ahol épp csak egy 180 eurós bringa volt használtan, és még az se nézett ki jobban, mint az enyém, amin a két külső ért csak valamit...

DE: egy másik pozitív dolog, amire gondolhatok: múltkor esőben már konstatáltam, hogy mivel az első fék rég nem működik, a hátsó fékpofák is kezdtek elkopni és 5 méteresre nőtt a féktáv, így kezdett veszélyes lenni, lehet az őrangyalom így mentett meg egy következő balesettől, mi?)

Amúgy meg lehet nem elég a rózsaszín faktor az életemben és azóta is kiakaszt, akárhányszor a Nestlé eszembe jut, hogy milyen szar a világ, és emiatt a világomba vonzom az ilyen kis személyes, globálisan piszlicsáré szar dolgokat is, anélkül, hogy objektíve nem érdemlem meg, mert én nem folyatom a csapot fogmosáskor, meg lekapcsolom a villanyt, de a gyűlölet (nem szégyen, bevallom, Peter Brabeck iránt valódi, hamisítatlan gyűlöletet érzek) megfertőzi az életem, és kapom az ívet...
Jobb lenne rózsaszín szemüvegben flangálni, azt hinni a világról, hogy áldozatos munkával és a kollektív "bölcsességhez" való alkalmazkodással elérhetem legalábbis a pozitív zsibbadság állapotát, és ha még egy kis csokit is eszek, a boldogsághormonjaim is bizseregnek talán... Vagy ehhez még kellene a rendíthetetlen hit, hogy okosabb emberek folyamatosan azon dolgoznak, hogy mindenkinek jobb legyen, és a Föld is megőrizze az állagát, vagy legalábbis ne egy újabb katasztrófával regulázzon meg minket, ha már nagyon szemtelenül kihasználjuk a környezetet? Lehet...
Akkor lehet meglenne a biciklim, mi?!

Ja, még egy pozitív: a bringát valszeg akkor is kiemlték volna, ha a lakat rá van zárva a kerékre (U-lakat, a fatörzset nem éri át), de mivel csak rá volt akasztva a kormányra, azt ledobták a kocsibehajtón: 25 Eurót megspórolok most lakaton! :D

Közügyek, közös érdek, vagyis ami nekem erről eszembe jut (1. rész)

Naplószerűen:
Felkelek, megyek a munkahelyre a lepecsételt doksikért, hogy vigyem a Social Welfare irodába.
Merthogy ezen a héten zéró (!) napra vagyok beosztva, a gyatra foglaltság miatt, és elvileg jogosult vagyok valami kompenzációra, mert Írország azért még mindig nem a legalja.
(Valamiért itt vagyok, szürke idő és ingerszegény környezet ide, vagy oda, ugyebár...)
Hogy miért van ilyen foglaltság, ilyen helyzet, amikor még pl. október-novemberben azért sírt a szánk, hogy néha megkérnek, hogy 6 napot dolgozzunk egy héten? Változnak az idők...
A változás viszont másként érint mindenkit.
Pl. a felsőbb körök már tudták ezt előre, és kb. az összes komolyabb arc lelépett tavaly. Nekik majdnem mindegy. Pont fordítva van ez, mint a kalandregényekben, ahol a süllyedő hajóról a patkányok lépnek le először, és a tisztességes kapitány marad utolsónak.
Vagy tényleg fordítva lenne? Most akkor én csak azért lennék patkány, merthogy kékgalléros proletár melós vagyok?!
Nem, igazából se nem fonák, se nem egyenes, azaz a hajós hasonlat itt nem alkalmazható.
Az lép le, aki megteheti, és az marad, aki per pillanat nem tud jobb opciót.

Lényeg a lényeg, ami meló most van az megy a teljes munkaidősöknek, mert nekik szerződés szerint jár. Nekem olyan a szerződésem, hogy rugalmasnak kell lenni, a "business level"-nek megfelelően.
Semmi baj ezzel, ki kell bekkelni, hogy valaki felmond, és akkor több lesz a lehetőség, vagy ki kell várni, hátha annyira beszarik minden, hogy elküldenek, és mivel 3 éve itt vagyok, akkor kapok végkielégítést. Addig meg itt ez a speciális segély, amit mondjuk első körben visszadobtak, de tudom én, hogy csak nyomni kell őket egy picit, és megadják. A lényege, hogy ha négy napot dolgozok egy héten, akkor nem jár semmi, de ha csak hármat, vagy kevesebbet, akkor a maradék napokra utalnak valamennyit.
Egyelőre csak az igazolásokat viszem, még azt se tudom mennyit fogok kapni, nyilván sokkal kevesebbet, mintha dolgoznék, és ez talán épp elég ok lesz egyeseknek arra, hogy ne várjanak türelmesen a végkielégítésre, inkább keressenek más munkát már most. Ezt várja a vezetőség szerintem, hiszen pl. ha azt veszem, hogy 2013-ban az éves mérleg végén a 197 szobás hotel mindössze 27.000 Euro profitot termelt, akkor már 3-4 régi dolgozó végkielégítése elég lehet ahhoz, hogy veszteségbe csapjanak át...

A vezetőség azon dolgozik, hogy a tulajdonosok jól járjanak, a munkások meg azon, hogy ne kerüljenek a híd alá, ez az élet rendje, mi?
Rendben is lenne, ha nem adnánk évről évre egyre több zsetont a "láthatatlan kézbe", azaz nem komcsiznának le, ha meg mernéd pendíteni, hogy az államnak igenis be kellene avatkozni a piac szabályozásába. Semmi baj nem lenne akkor, ha a nyereséges vállalatok adóznának az államnak, aminek egy része pl. mehetne egy olyan keretbe, amiből ilyen esetekben a veszteséges vállalatok elbocsájtott dolgozóinak végkielégítését, és esetleges follow-up segítését, átképzését lefedné.
Egy szó, mint száz: ha már a cégek nem éreznek felelősséget a dolgozók irányában, erre lenne alkalmas az állam. De ettől én most komcsi vagyok, ugye?

Hogy honnan lenne több nyereséges vállalat, akik kitermelnék ezt a sok pénzt, és nem mondanák ehelyett, hogy bejegyzik magukat pl. Luxemburgba, vagy bármilyen más adóparadicsomba?
Nincs ebben semmi új találmány, egyszerűen be kellene tiltani az off shore számlákat, és ha már minden globális, az adórátáknak is egységesnek kellene lenni, hogy ne lehessen kibújni alóla...
Ha sehol nem lenne adóparadicsom, kénytelen kelletlen ott adóznának, ahol a dolgozóikat foglalkoztatják. Persze ezt nem fedi azért le a hiányos közgazdaságtan előképzettségem, de azért valamennyit tanultam, és a többit meg józan paraszti észből és az eddigi magánszorgalomból hozzátett ismereteim azt súgják, meg lehetne ezt lépni vagy egy drasztikus huszárvágással, vagy apró "visszalépésekkel".

De most még ki lehet kerülni a társasági adó nagy részét.
Nem hogy ki LEHET, de ha hiszünk a korpokrácia fogadatlan (?) prókátorának, a Nestlé ügyvezetőjének, akkor ez KÖTELEZŐ!
Legalábbis ez az egyik mellékzöngéje annak a pár perces videónak, ami még épp sikeresen felbaszta az agyam, mielőtt elindultam volna.

Peter Brabeck egyébként nekem egy nyolcvanas években gyártott Ken babát juttat eszembe, akit otthon 3-4 Barbie vár a babaházban, egyik a személyi edzője, egyik a titkárnője, egy másik meg csak a faszát szopja. A ház előtt piros Ferrari, és az egész egy csinos kis műgyepes alapzaton áll, ami amúgy egy szennyvíztengeren lebeg, de ez őket sosem zavarja, hiszen sosem kell lelépniük erről a platformról. És David Hasselhoff slágerei szólnak folyamatosan a hangfalakból...

Ha valakinek sem a német, sem az angol nem megy, kivonatolom:
Azt mondja, hogy a természetről azt hisszük, hogy minden jó, ami onnan jön, holott pl. a természet "kegyetlen" és az emberi tevékenység (végre) képes valamiféle egyensúlyt teremteni a természet ELLEN. Az orgaikusról azt hisszük, az a legjobb, holott pl. az USA-ban már 15 éve eszik a GMO növényeket, és semmi nyoma (!), hogy bármilyen betegséghez lehetne kötni ezek fogyasztását. A tiszta vízhez való jogot egyesek EXTRÉM MÓDON (!) alanyi természetűnek vennék, holott a víz, mint egyéb más élelmiszeripari adalék, vagy alapanyag, pusztán egy termék, amire árat kell szabni, ezért simán privát kézben kellene lenni! HISZEN pl. egy olyan vállalat, mint a NESTLÉ, ami világszerte 275.000 embert foglalkoztat közvetlenül, és több, mint egy milliót közvetve, és azok mögött nyilván családok állnak, így ők FELELŐSEK azért, hogy a vállalat fejlődjön. Szerinte EZ az ő legnagyobb "szociális felelőssége", mint CEO, azaz ügyvezető igazgató... Nyilván nem említi, hogy a 275.000 közül, de még főleg a közvetetten nekik dolgozó egyéb beszállítók alvállalkozóinak melósai milyen szintű béren tengődnek... De erre meg rá is tromfol azzal, hogy a zárójelenetben megcsodáltatja velünk az egyik japán gyárat, ahol szinte a targoncáson kívül minden munkát már robotok végeznek, hogy lám ez milyen csodálatos! Ja, és akkor kinek adnak ott munkát? A robot-karbantartóknak?! És akiknek pl. nem adnak munkát, viszont megfizettetnék velük az ivóvizet csak olyan alapon, mert hát ők nem igyekeztek eléggé, hogy "rendes" munkából, "rendes" jövedelemre tegyenek szert?! 

Kalifornia kb. a szemünk láttára sivatagosodik el, míg a Nestlé megkapja a víz értékesítési jogait, de amúgy meg nem kis mennyiséget használnak el arrafelé "fracking" technológiára, aminek néhol olyan szennyező hatása van az ivóvízkészletekre, hogy kábé meg tudod gyújtani a csapvizet, ergo nem tehetsz mást, mint megveszed a palackozott ivóvizet. (Szociális felelősségvállalás a köbön, ugye?)
De ezekbe most nem megyek bele, aki nem hiszi, járjon utána!

De ez annyira felbosszantott, hogy le sem merem írni, mik jutottak eszembe, és csak az nyugtatott meg később, hogy végre nem járult tépő szél az esőhöz, így kibringáztam a parkba, és szedtem 2 szatyor medvehagymát, amire - legalább még most - nem szabtak fogyasztói árat, bár hivatalosan már tilos lenne hozzányúlni...
De valami belső vadász-gyűjtögető ösztön mindig kielégül bennem, amikor ilyesmit csinálok, és akármit mond Peter Brabeck, valahogy nekem több a bizalmam egy vad növényekből és "gyomokból" (merthogy én csalánt, pitypanglevelet és vadsóskát is adok a medvehagyma pesztómhoz) álló ételben, mint egy gyorséttermi szenvicsben, vagy egy GMO kukoricát is tartalmazó salátában.
Nyilván lehet vitatkozni, hogy mi lenne, ha rajtam kívül ezer másik is odamenne, és mindenki elkezdené a gyűjtögetést, és akkor nyilván a parkőrök feladata, hogy a vandalizmust megakadályozzák, de a parkőröket fizető állam (feltételezem, a Phoenix Park nem privát létesítmény, egyelőre...) feladata lenne akkor az IS, hogy megszabja az egészséges élelmiszerek kritériumait, azaz pl. a Burger King, vagy a McDonalds nem is nyithatna itt egységet, a Tesco vagy a Lidl helyett pedig kerületenként kis piackon kellene beszerezni a zöldséget, szigorú ellenőrzés mellett, hogy minden elfogadható, és ha lehet hazai piacról származik, és a többi... Szóval ha regulázni akarnak, nem a kis embernél kellene kezdeni, hanem a vállalatoknál! 
Amíg az nem megy, én "rosszul viselkedem", pardonbocsánat...
Akárhányszor ez a gennyláda Peter Brabeck eszembe jut, ennél nagyobb törvényszegést is elkövetnék, még akkor is, ha utána pár évig a böriben mosnám a lepedőt, nem egy ötcsillagos hotelben, mert hát szerintem EZ lenne a társadalmi felelősségvállalás, nem az, hogy a Nestlének jól menjen. A minimum, hogy ütném még a mentőben is...

Szervesen kapcsolódik a témához egy találkozásom (ugyanezen a napon) egy ismerőssel, a Social Welfare irodában, ahol várakozás közben váltottunk pár szót. Befejezetlen beszélgetés lett, mivel sorra kerültünk, aztán ki-ki ment a maga dolgára. Az érdekessége inkább az, hogy 2 napon belül megosztott egy kis hírt, amire kommenteltem, majd elég terjedelmes vitába keveredtünk.
Elkezdtem ezt is kifejteni, és a poszt eredeti címe lehetett volna pl. "Közügyek, közösségi háló, és közösségi létforma", merthogy később még a végére egy nagyon is pozitív társasági élményről is be tudnék számolni, de már így is jóval hosszabb lett az egész, mintsem szeretném, így most ezt itt lezárom.
Amúgy is el kell olvasnom a vita kedvéért egy könyvet, amit ez az ismerős ajánlott, mert nyilván nem arra megy ki a játék, hogy csak osszam az észt, amit én jónak látok, és kíváncsi vagyok rá, miből meríti az "ellenzék" a saját véleményét.

Szóval egyelőre ez van, hiába nem olvasnak sokan, azokban hátha felébresztek néha-néha 1-1 gondolatot, és ha nem is, hát nekem ez a hobbim. Valaki fest, valaki fotózik, valaki kutyát sétáltat, én meg leülök a klaviatúrához ;)

Családi pótlék helyett: Seventh Son

Ahogy eddig is hangoztattam, a fantasy nagyon necces műfaj, mind könyvben, mind filmen.
Sokkal jobban szeretem a klasszikus filmdrámákat, a csavaros thrillereket, meg persze a vitriolos fekete komédiákat. Ezeken belül is a 18 éven felüli darabokat, na nem azért mintha az erőszakos jelenetek kimaradnának a 16 éven felüliből, ott viszont a "fuck" helyett "goddamned" hangozhat el csak, ami néha nagyon szánalmas...
De ahogy a keserű fűszereket és a zöldségeket is gyakrabban fogyasztom, mint a süteményt, azért nem tolom el magamtól a tiramisut, vagy a csokitortát sem. Sőt! Ha már előttem van, képes vagyok csömörig zabálni magam belőle...
Aztán vagy megbánom, vagy nem.
Ilyen a moziban fantasy: meg kell nézni, nincs mese!




Hát, a trailer olyan, amilyen, leginkább azt sugalmazta, hogy sokat ne várjak el, de legalább lesznek szép hegyek, erdők, tavak és mutatós vár, vagy város. Meg hát ott van Jeff Bridges és Julianne Moore, az sosem hátrány.
Picit felvontam a szemöldököm, amikor megláttam a 12 éven felüli kategóriát, hogy akkor maximum egy Narnia vagy egy Gyűrűk Ura szintű dajkamese lesz csupán, és hát be kell vallani, majdhogynem az, de valahol mégis eltalálták.
Ott van pl. egy név, ami a film végén szemet szúrt: Production Designer: Dante Ferretti.
Jópár nagyobb lélegzetvételű Scorsese filmen dolgozott, meg pl. ott a Rózsa Neve is a listán. És be kell ismerni, vitt egy kis hangulatot az elképzelt világba. Nem kell persze Terry Gilliam féle magasságokra gondolni, de hát ez egy családi kalandfilmnek készült, mégiscsak...
A jelmezeket kissé eklektikus stílusban tálalják: késő középkori flamand viselet mellett kínai kúpos szalmakalapban gürizik a város apraja-nagyja, miközben a lovagok azért a klasszikus péncélban feszítenek, a boszorkányok meg szemel láthatóan ősi azték, tatár, zulu, no meg hindu legendák lapjairól pattantak meg. Kivéve Julianne Moore-t és Djimon Hounsout, akik egy Madonna vagy egy George Michael videoklipből maradtak ránk, kábé 1993-ból...
De héj! Gyermeki énembe visszatekintve pont így képzelnék el egy csapat rosszfiút, nem igaz?!

A szereposztás is egész tisztességes.
Ben Barnes ugyan színtelen, mint egy vizezett tejeskávé, és leginkább szappanoperákban kellene játszania, de simán kárpótol érte Jeff Bridges, aki kapott 1-2 igazán életképes egysoros beszólást.
Mondjuk én simán megspékeltem volna ilyesmikkel (a dőlt betűs szöveg tényleg elhangzik a filmben, csak a többit gondoltam hozzá)
- A hetedik fiú hetedik fia vagy... biztos nem az óvszer a címeretek, mi?
- Ma éjszaka csak az a dolgod, hogy a celládban maradsz... Amilyen kanos nyulak vagytok ti Ward-ok, egy szemhunyásnyit sem mernék aludni veled egy szobában.
De ha nem is utalunk parázna dolgokra, azért az öreg Jeff képes volt így is 1-2 mosolyt csalni az arcomra.
Julianne Moore pedig még mindig szexistennő, akárhogy is vesszük.

Ja, és kb. a tizedik percben kinyírja "Jon Snow"-t, azaz Kit Harringtont, ami sajnos még a negyedik szezonban sem történt meg a Game of Thrones-ban, pedig ő az egyik leggyengébb karakter.

Összességében klasszikus, agyatlan popcorn-mozi persze, de még így is jobban fogyhasztható mint bármelyik hobbitos mézeskalács, vagy az a sárkányos film, amiből sosem lett trilógia, és már a címe sem ugrik be most, csak hogy abban is szerepelt Djimon Hounsou és John Malkovich órákig szenvedett valószínűleg a sminkmester keze alatt a nagy semmiért :D

Napom, napom

A memory foam matracom nem rossz ugyan, de semmi ahhoz képest, ahogy a Phoenix Parkban leheveredtem egy árokparti, zsombékos földbuckára. A merev nyakam egyből elkezdett apró lépésekben kiengedni, a gerincem mentén éreztem ahogy a neuronok újra sorakozópróbát tartanak a kaotikus rohangálás helyett. Az izomkodó Nap levarrja az asztráltestem a földre, és mint boldog folt, meg sem akarok mozdulni.
Csak a sörért, vagy a füzetért, hogy leskicceljek 1-1 szót.

A madárcsicsergést most nem a Youtube szolgáltatja, ami nem rossz utánzat, megfelelő állapotban, de kezdem azt érezni, hogy a wifi és/vagy a laptop elekromos szmogja kábé pont annyit árt az agynak, mint amennyit a netről hallgatott relaxációs bizbaszok segítenek, szóval most az igazi érzést át kell élni teljesen!

Mert sajnos ritka. Sajnos tényleg a Phoenix Park az egyetlen hely eddig, ahol így megtalálom a békém. A puszta méretei miatt egyes helyeken - mint itt is - simán megtarthatják a többiek a 60-70 méter távolságot, és nem fut oda hozzám ötpercenként egy kutya barátkozni. Emlékszem most a barcikai rétre és mögötte az erdőre, még a kutyatartás divatja előtt, hát kábé úgy: szépen, egyedül, de nem magányosan, hanem EGYBEN!
 De most kb. 12 kilométerrel arrébb lakok, ami az én nyugdíjas bicajozós tempómmal van 45 perc is.


Viszont most kitekertem, mert ragyog a nap, és már máshol láttam medvehagymát, szóval meg kell nézni azt az árkot, a nagy lelőhelyet! Konstatáltam, hogy már szépen sarjad, majd ledöglöttem arrébb, a napos oldalon a két sörömmel. Nem nagyon iszom ám már, háromtól már másnapos leszek, de most ez passzol. Bele is aludtam volna a másodikba, de egyrészt időre vissza kellett érnem, meg azért március van, és nincs két vesedonor leszerződtetve rosszabb napokra, szóval inkább kitámasztottam a szemehélyam.
Azért 50-60 métert mezítlábaztam a földön, és az amúgy egyre aggasztóbb bokaproblémám is csitult azonnal. Hiába, no. A föld, az tud valamit! Már tudományosan is fejtegetik, például a talaj mikrobáinak antidepresszáns hatását, majd lefordítom magyarra a cikket és megosztom.


De most, csitt! - mondom magamnak. - Csak élvezni a semmittevést!
Azaz, ácsi! Semmi?!
No, dehát épp dolgozom, nem látjátok? Beledolgozom a közös tudatalatti mátrixba, hogy ez a legjobb választás egy márciusi délutánon. Mert persze nem olyan világ van már, ahol ezt a tevékenységet professzionálisan űzhetném, azaz csak hevernék a napon, vagy eső idején egy hordóban, és filózgatnék a nagy dolgokon, meg lassan figyelném ahogy serken az élet a szemem láttára. (Ezt is szeretem, pl. a szobámban elültettem mustármagot és csírázó krumlihéjat, mert olyan szépen látszik, ahogy kibújik és a kis hajtások erősödnek a fénytől, a víztől, és a szeretettől. A mustárt lecsipegetem, a krumplit meg majd később kiültetem... de ebből nem lehet sajnos megélni :(
De nem baj, azért nem kell ezeket a tevékenységeket teljesen kiradírozni az életünkből csak azért, merthogy ebből nem lehet megélni!
Szóval ezen "dolgozok" ilyenkor: üzenem mindenkinek, hogy tegye ezt meg néha!
Talán jobban becsülnék utána a földet...

Aztán, mivel készültem rendesen, kipipáltam a zöldet minden kontextusban, és simán belefeledkezhettem a medvehagyma módszeres, ollóval történő szedésébe, illetve az ollóval egyet ki is kapartam (megint a föld, már maga az érintése, ahogy hűvösen, nedvesen, illatosan kis golyócskákká omlik el az ásás nyomán!), mert kisérletképpen ki akarom ültetni azt is "itthon". Szóval biztos belefeledkeztem a tevékenységembe, amit az amerikai nagykövet rezidenciájának két kertésze, vagy egyéb kanárisárga mellényes alkalmazottja zavart meg, akik rám szóltak a falról:
- Hé maga! Mit csinál ott?!
- Csak medvehagymát gyűjtök - mutattam egy csokor zöldet - ilyenkor nagyon egészséges... Csak egy kicsit - teszem hozzá, attól tartva, hogy talán szabálysértés eleve a park bármilyen növényéhez hozzányúlni - meg amúgy is nő mindenhol... láttam már másokat is. (Na ez már a tipikus lebukós mentegetőzés, de hát mamlaszvagyok mindig, amikor így hirtelen elkapnak...)
- Jelentenünk kell, hogy gyanúsan viselkedik.
- Ó, come on! Csak egy pár csokor medvehagyma.
- Szóval csak hagymát szed, mi?!
De ezt olyan tónussal mondta, mintha az én szüretem egy elfeledett termékenységi rítussal lett volna megspékelve, ahol minden csokor levél helyére kötelezőnek érezném a "magom szórni" a földre, mint egy eksztázisba révedő bonobó majom...
Aszem inkább csak jámborul bólogattam, ők meg elballagtak.

Azért sikerült beleszarniuk a levesembe, mert megtört a varázs, ahogy igyekeztem azonnal a cangához, majd cikcakkban átsuhanva a parkon, menekülni a zsákmánnyal. Mert ne becsüljük ám alá az "átszellemült" logikát, ami képes mindent szépnek és helyénvalónak mutatni, amíg nincs zavaró tényező, de elég egy ilyen intermezzo és beüthet a para... (Pl. amikor ilyenformán zebrán kelek át, de piroson, és bár józan ésszel látom, hogy jobbra és balra 100 méterre van csak kb. az autó, ami jön, de mivel elvileg úgy érzékelem, hogy az idő az tényleg csak illúzió, így a folyamatos jelent (cars are coming) felcserélem általános jelenre (cars cross this road), az agyamban hirtelen egy olyanforma kép jelenik meg, mintha hosszú expozícióval fényképezném az útkereszteződést, és az autók vég nélküli csíkot alkotnak... szóval megesett, hogy inkább visszahúztam a lábam a zebráról, és kivártam a zöldet... a zöldre mindig érdemes várni ;)

De hol is tartottam? :D
Ja, para:
Megálltam egy pataknál, hogy lemossam a fődet a kezemről, mert arra gondoltam, hogy a parkból kifelé, a kapunál parkőrök fognak igazoltatni mindenkit, legalábbis akin sapka van, és szakállas, és ha retkes a körmöm, egyből lebukok, hogy lopom a medvehagymát.
Itt eszembe jutottak arab (vagy annak látszó) cimboráim, akik - bármennyire is szeretnének medvehagymát gyűjteni az amerikai nagykövet rezidenciájának árkában - még inkább ki vannak téve a sanda oldalnézéseknek, és őket VALÓBAN befújták volna mint gyanús elemeket, anélkül, hogy megkérdezik, mit csinál voltaképpen? Merthogy biztos taposóaknát vagy időzített bombát ás el, ugye?!
Mondjuk én is a bringás divatnak a militánsabb verziójában pompáztam, és hátulról nézhettek arabnak is, még jó hogy megúsztam a tazer gun lövedéket...

De amúgy, már kijutva a parkból, a fülemben a Beastie Boys Namasté c. számával, hogy lecsituljon a feldúlt lelkivilágom, még az is eszembe jutott, hogy ez a baj Dublinnal: az emberek annyira egyformák, hogy én itt mindig ki fogok lógni a sorból! Nem kellene már körülnézni, van-e meló vajon Amszterdamban?! Talán...
Szóval, most nem hiszem, hogy arról van szó, hogy nem nőttem ki a kamaszkort, amikor nem füllött a fogam az iskolaköpenyhez! Nem. Meglehetősen konzervatívan szoktam már öltözködni, kivéve ha elkap a hóbort, vagy ha bringázok, akkor nyilván Mad Max film statisztának öltözöm, mert az a bevált recept a változékony ír időben... szóval nem...
De ami itt van?!
Az iskolások itt nem csak köpenyt hordanak, ugye, hanem full egyenruhát, amit nem csak úgy átvesznek, hanem abban töltik el fiatal éveik nagy részét, abban indulnak el reggel és talán azt veszik le este utoljára. (Aki meg kimarad, kibukik, az átveszi a klasszikus "hoodie" egyenruhát: futócipő, Adidas melegítő, kapucnis felsővel.) Aztán nem csoda, hogy a parkról csak a golf vagy a hurling, a péntekről csak a pub, vagy night club, a jó időről a barbecue jut eszükbe, de amúgy a főzőcskézés netovábbja is csak a szték és burgonya, ha már kimásznak a fish-n-chips, a csirke curry, vagy pizza opcióból...
Unalmas!
És ami még rosszabb: amikor az uniformizált, konformizált világukba egy magam fajta csodabogár bemászik, azt lehet a klasszikus ír udvariaskodássl kezelik (ami kissé kétszínű, de legalább ártalmatlan), de az is lehet, hogy félelemmel tölti el őket, és akkor előbb-utóbb ellenségesek lesznek.
(Mint az együgyű kollégám, aki minden nap hozza a híreket a Twitterről, megint hány embert rabolt el az ISIS, és hányat fejezett le, mert imád ezen elborzadni... hiába mondtam neki, hogy nem érdekel ez a szemét...)

Na mindegy, ennek most se füle se farka, csak a szépet megette a fene, ahogy ezek a sárgamellényesek rámszóltak, mert tudom most, hogy nem itt a helyem, és ugyanakkor sajnos nem látom, hogy hogy vágjam ki magam a két dimenzióból...
Hacsak...


Ja, a főcím-zene:

Ja, mivel a szám hosszú intróját egyesek nem várják ki, inkább beszúrom a szöveget is:

"Szabad, szabad, szabad vagyok
Hallod, hallod szegény szívem
Szavam, szavam tele csönddel
Szájam tele, tele földdel,
Szájam tele, tele földdel,
Szájam tele, tele földdel,
Szájam tele, tele földdel,
Szájam tele, tele földdel,

Szavam, szavam tele csönddel,
Szájam tele, tele földdel,
Napom, napom elsötétült,
Magam, magam maradtam végül,
Szabad, szabad, szabad vagyok
Szabad, szabad, szabad vagyok
Szabad, szabad, szabad vagyok
Szabad, szabad, szabad vagyok

Szavam, szavam tele csönddel
Szájam tele, tele földdel,
Napom, napom elsötétült,
Magam, magam maradtam végül,
Szabad, szabad, szabad vagyok
Szabad, szabad, szabad vagyok
Szabad, szabad, szabad vagyok
Szabad, szabad, szabad vagyok
Szabad, szabad, szabad vagyok"

Lúzer nyúz - kis színes

Még lehet a borotvahab is a fülemen volt, úgy értem csak oda...

Esküvő előrehozva. 11:45-re kellett volna ott lenni, de 10:37-kor hív Violeta, hogy oda tudnék-e érni 11-re?!
Megtettem, mert még be kell melegíteni ezt a párnát, mielőtt a seggem alá tolnám, elvállalok mindent. Bringa van, szél ide vagy oda, vasalt naci bedúrva a térdzokniba, oszt hajrá!

Onnan elvileg egy portugál tolmács vesz fel, hogy vigyen Bray-be a másik melóra, de az 12:30, az esküvő meg gyors volt, szóval hazacangáztam inkább, csak hogy ne kelljen később a bicóért visszamenni. Legalább volt időm egy gyors ebédre.
Azt hittem, Romeo (!) azért visz magával, merthogy ő a második tolmács, és a magyar (állampolgárságú) lyányt itt biztos egy Brazil pasi akarja elvenni, de basszus a kis kocsiban már négyen ültek, merthogy a vőlegény itt is arab volt, azaz Romeo, a portugál tolmács itt csak sofőrként játszott, és a kocsiban már ott volt az egyiptomi férj-jelölt, a borsodi cigány menyecskével, és persze nem mercivel mentünk, szóval alig tudtam annyit is fészkelődni, hogy a könyvem kinyissam a hátsó ülésen :(
Ráaadásul a libanoni tolmácsról kiderült, hogy karmester és zenész, míg Romeo kórista énekes és amellett mindkettem közgazdászok, esztéták és teológusok, meg persze etimológusok is, azaz olyan mélyenszántó beszélgetés született a kis Toyotában, hogy egyszerűen képtelen voltam odafigyelni a könyvemre (ami amúgy angol nyelven van, a perzsa birodalom keletkezéséről szól, szóval én meg amatőr történész vagyok, akkor, ugye...).
De tényleg, a diskurzus volt annyira érdekes, hogy lehetetlen volt háttérzajnak venni, viszont mindkét fél volt annyira irritáló, hogy ne akarjak aktívan résztvenni benne.
Mert most komolyan! Romeo eljár tolmácsolgatni spanyolul, franciául és portugálul, és amúgy közgáz diplomája van, és amúgy kábé akcentus nélkül beszél angolul, és megnyerő, 30 év alatti fiatalember, akkor mi a faszomat keres egy rozzant Corolla Verso-ban, két 50 feletti arabbal, egy 50-nek látszó 40-es cigánnyal, meg egy másik hozzá hasonló lúzerrel, csak hogy aprópénzért sofőrködjön?!
A libanoninak, szintén perfekt angollal, karmesteri képességekkel (persze, ha igaz), és még ki tudja milyen egyéb rejtett szupererővel (mert az érvelésének stílusából könnyen arra a következtetésre jutottam, hogy ő szarta a spanyol viaszt is) miért nem telik egy rendes hajvágásra, és miért jön kordbársony naciban, kockás ingben és akciós télikabátban egy esküvőre tolmácsolni?

Esküszöm két igaz emer ült az autóban:
- Az egyiptomi, aki hentes, és kell neki valszeg a munkavállalási, hogy ne kelljen visszamenni a kairói gettóba, és el tud tartani egy európai asszonyt is akár, csak ez menjen!
- A borsodi cigányaszzony, akinek van annyi esze, hogy jobb egy muzulmán férjre főzni a bárányragut, mint Miskolcon utcát seperni vagy árkot gyomlálni a segélyért.
A másik három észkombájnt akár le is dobhatták volna a Tajgetoszról ;)

Amit megállapítottam ma, a következő:
Aki mégeccer basztatni mer, amiért sosem aknáztam ki a képességemet, hogy le tudjak rajzolni valami egyszerű figurát, ami a fejemben van, vagy pl. szótár nélkül bármit elolvasok angolul, vagy ilyesmi, az gondoljon arra, hány lúzertársam tengődik a világban ilyen ad hoc melókon, vagy akár csak mosogatóként, pizzafutárként, vagy éjszakai portásként egy elmegyógyintézetben ,ahová ő maga is beiratkozhatna...

A különbség köztem, meg a fiatal Romeo és az idősebb libanoni között csak annyi, hogy én már kinőttem abból a korból, hogy azt mondogassam magamnak, hogy "bármikor válthatok", de még nem nőttem bele abba a korba, hogy "ha nem tudod leszarni, fel is kötheted magad!"

Hát, ja... csakaszé ;)

Fordítva: Föld - a film

Emlékszem gyerekként szégyelltük, hogy anyám még mindig makacsul műveli a 30-35 m2-es kis hátsó kertet, amikor a környéken már szinte mindenki más befüvesítette és szegényebbek csak pléden, gazdagabbak hinaszékben döglöttek a napsütéses időben. A leggazdagabbak még kis medencét is építettek. Na azt lehetett irigyelni a kánikulaidőben, nem a gyomlálgatást!

De akkor még kicsi voltam, és bár szívesen leálltam vitatkozni mindenről a felnőttekkel, azért nyilván nem láttam túl az orrom hegyén.
A szomorú az, hogy a felnőttek nagy része sem lát tovább, és mindig fáj a szívem, amikor itt Dublinban pl. az utcánkban elmegyek az egyik lakatlan ház előtt, aminek az előkertje egy időben tiszta dzsumbi volt, pitypanggal, lósóskával, csalánnal, ami kell, és persze egy darabig a hatóságok megelégedtek azzal, hogy fenyegető "site notice"-t biggyesztettek a kerítésre, de aztán egyszer csak láttam, hogy az egészet kiirtották, és a növények állapotűból arra tippelek, hogy jól le is vegyszerezték. Nehogy már a szomszéd makulátlan gyepére átsodródjon a pitypangesernyő, ugye?!
Sokat látom azt is, ahogy a kőkerítés alját, vagy a garázsbehajtót fújják a lelkes tulajdonosok, mert a civilizáció érdemrendje az, hogy a bitumen, beton és kavics réseiben nem maradhat életben semmi!

Anélkül, hogy túl elnyújtanám a felkonfot:
Magam módján igyekszem én nem csak prédikálni, de pl. a normális kert híján (a miénk is tiszta kavics, és néha kijönnek a tulajék, és még abból is kihúznak minden szál zöldet) a magam kis cserepeiben néha komposztálok is, mert még attól is vérzik a szívem, ha a sok répa és zellerhéjat a kukába kell dobni. Poénból néha elültettem a kicsírázott krumli héját, és lett is rendes, és nagyon finom miniatűr burgonyám, a legnagyobb szem majdnem 3 centis volt! :)
De Dublin egy iszonyat nagy kertváros, ahol a beton és aszfalt mellett maximum gyep van, az meg ugye nem a biodiverzitás kvintesszenciája...

A másik, amit a magam kis eszköztárával megtehetek, hogy "osztom az észt". Posztolok a facebookon, hogy hátha odafigyel rá valaki. De pl. sok értékes anyag angolul van, és még az én korosztályomnak is necces néha, ha meg is értik az egyszerű részeket, azért nem biztos, hogy komolyabb dokumentumfilmet is megnéznének. De, hogy visszakanyarodjak akkor: ott van Anyám, aki végre nyugdíjas lett, és hálistennek nem a tévé előtt ül, hanem ő maga is kertészkedik, de pl. télen biztos megnézne egy-egy jó filmet, és arra gondoltam, a kedvenceimet szépen, lassan elkezdem lefordítani.
Technikailag persze azt hittem, ez egy bonyolult dolog, ezért az első munkához egy informatikus cimborám segítségét kértem, mondván én lefordítok mindent, csak intézze el a többit. Ilyen koprodukcióban készült el az első választásom, a Dirt - The Movie.

Bevallom - mivel a munka során többször is megnéztem - néhol picit hatásvadász (pl. a dirt szó erőltetése az earth helyett, ami nem mindenhol igazolható), és a sok szereplő sok velős mondandója picit szét van darabolva, aztán pár laza vezérfonal mentén felfűzve, de talán épp ettől (meg az itt-ott betoldott animációtól) lesz fogyaszthatóbb a nagy többség számára is.
Tényleg igyekeztem profi munkát végezni, egy dologgal kapcsolatban még egy környezetvédelmi mérnök ismerősöm véleményét is kikértem, de egyébként az egyszerű embernek szól a film üzenete, szóval túl sok bonyolult dolog nincs is benne, nem kell megijedni.

Valamiért a blogspot keresője nem találja, hogy rendesen bevágjam ide, de akkor beszúrom a linket:
ITT VAN E!

Ez a másik meg még közben készült, immár úgy, hogy letöltögettem magamnak a szükséges szoftvereket. Annyiban kapcsolható az előzőhöz, hogy a hagyományos kultúrát és a mértékletes gazdálkodást helyezi szembe a piaci versenyre és nagyüzemre alapuló termeléssel, ami valljuk be, nem más, mint a GDP mítoszának erőszakos életben tartása, akár a pusztulásunk árán is...